Koçi Xoxe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koçi Xoxe
Koçi Xoxe.jpg
Született 1911. május 1.
Florina Prefecture
Elhunyt 1949. június 11. (38 évesen)
Tirana
Állampolgársága albán
Foglalkozása
Tisztség az albán nemzetgyűlés képviselője
Halál okaakasztás

Koçi Xoxe (nevének gyakran előforduló formája: Kocsi Dzodze;[1] 1917Tirana, 1949. június 11.) ; albán politikus, az 1940-es években Enver Hoxha ellenzékének egyik meghatározó alakja.

Eredeti foglalkozását tekintve bádogos volt. Az 1930-as évek végén abban a korçai kommunista sejtben tevékenykedett, amelynek Enver Hoxha is tagja volt. A jugoszláv segítséggel 1941. november 8-án megalapított Albán Kommunista Párt egyik fő szervezője, a kezdetektől a központi bizottság tagja volt. A tapasztaltabb jugoszláv kommunistákat tisztelő mozgalmárként több pártszervezeti kérdésben is az ő véleményüket osztotta, szemben Hoxhával. Az elkövetkezendő szűk évtizedben mindvégig a pártfőtitkár ellenzékének számított, de nemcsak a jugoszlávorientáció állította szembe vele, hanem a korszak és a térség kommunista pártjaiban gyakori munkás–értelmiségi ellentét is.

19411944 között a Nemzeti Felszabadítási Hadseregben harcolt az olasz, majd a német megszállók ellen, s mindvégig a jugoszláv és albán partizánok fő kapcsolattartójaként tevékenykedett. A felszabadulás után, 1945-től Hoxha kormányának belügyminisztere és a politikai rendőrség, a Sigurimi vezetője lett. Az 1944 előtti korábbi kormányok és közhivatalnoki kar tagjainak koncepciós perei az ő irányításával folytak le.

1946-ban a központi bizottság alelnöke és szervezeti titkára lett, és ekkor még teljes mellszélességgel támogatta a Nyugat-barát ellenzék vezetője, Sejfulla Malëshova félreállítását. Ekkor azonban már gyülekeztek a viharfelhők a feje felett, az albán–jugoszláv viszony egyre inkább elmérgesedett. Tito tett néhány kísérletet arra, hogy Hoxhát elmozdítsa a pártfőtitkári tisztből és helyére a velük szimpatizáló Xoxét ültesse. 1948 tavaszán Xoxe még előterjesztette tervét Albánia mint hetedik jugoszláv köztársaság jövőjéről, végül azonban a jugoszlávellenes pártvonal győzedelmeskedett. 1948. július 1-jén az albán kormány diplomáciai jegyzékben gyarmatosító politikával vádolta Jugoszláviát, és azonnali hatállyal felmondta a kétoldalú megállapodásokat. Ezt követően az „albán titoisták” félreállítására lehetett koncentrálni.

Az Albán Kommunista Párt Központi Bizottságának szeptember 67-ei ülésén Xoxét felmentették belügyminiszteri állásából. A következő, szeptember 1314-ei ülésen már korábbi szövetségesei is Xoxe ellen vallottak. Bár a jugoszlávbarát frakció két vezéralakja, Koçi Xoxe és Pandi Kristo a következő pártaktíván önkritikát gyakoroltak, a novemberi pártkongresszuson megbélyegezték és kizárták őket a pártból. A vád szerint Tito irányításával elárulták a marxizmus–leninizmus eszméjét és a szocialista tábort, deformálták a párt irányvonalát. December 9-én a „titoista klikket” letartóztatták és titokban lefolytatott koncepciós perben, hazaárulás vádjával 1949. június 10-én Kristót életfogytiglani börtönre, Xoxét halálra ítélték. A halálos ítéletet már másnap végrehajtották. Xoxe kivégzése azonban csak a nyitánya volt az elkövetkező, több ezer áldozatot követelő megtorlási hullámnak.

A Sztálin halálát követő desztalinizáció során, 1953-ban Hoxha szovjet és belső nyomásra sem rehabilitálta Xoxét.

Irodalom[szerkesztés]

  • Enver Hodzsa: Albánia a szocializmus útján: Az Albán Munkapárt 1. és 2. kongresszusán tartott beszámolók. Ford. Nyilas Vera, Aranyosi Pál. Budapest: Szikra. 1953.  
  • Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ez a forma az akadémiai elvek felől tekintve pusztán azért helytelen, mert az albán – latin betűs írású lévén – nem igényel átírást.