Ugrás a tartalomhoz

Kisspórások

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Microsporidia
Fibrillanosema crangonycis spóra
Fibrillanosema crangonycis spóra
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Kisspórások (Microsporidia)
Balbiani
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Microsporidia témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Microsporidia témájú kategóriát.

A kisspórások (Microsporidia) állati paraziták, melyeket sokáig az egysejtűek közé tartozónak véltek. A közelmúltban sikerült egyértelműen tisztázni gombákkal való rokonságukat. Sejten belüli élősködők, mitokondriumaik és ostoraik nincsenek, mitoszómáik vannak. Terjesztő képleteik spórák, melyek mérete 1-40 μm, faluk vastag és ellenálló, részben kitinből épül fel. Benne egy sporoplazma nevű sejt, és egy feltekeredett rögzítőfonál található. Alkalmas gazdaszervezetbe jutva a rögzítőfonal kicsapódik a spórából, és injekciós tű módjára átdöfi a gazdasejt felszínét. Ezen keresztül jut a sporoplazma a sejt belsejébe, ahol intenzív ivartalan szaporodást folytat. Ivaros folyamataik is vannak, de nem kellően ismertek. Genomjuk meghökkentően kicsiny, a baktériumok genetikai kódjához hasonló méretű.

Többségük, mint például a Nosema fajok, rovarok és rákok élősködői, jelentős gazdasági károkat okoznak a méhészetben és a selyemlepke-tenyésztésben. Más fajaik nagy, de csak egyetlen fertőzött sejtből álló daganatokat képeznek halak szöveteiben. Az Encephalitozoon cuniculi a rágcsálók és a házi nyúl állományait tizedeli. Sok fajuk nem virulens, és morfológiailag rendkívül jól integrálódott a gazdasejtbe; ezeket ismerjük a legkevésbé.

A hét ismert genus (Encephalitozoon, Pleitoshora, Norsema, Vittaforma, Trachipleistophora, Branchiola, Enterocytozoon) több száz fajt tartalmaz, amelyek a legprimitívebb organizmusoktól kezdve az emberig képesek fertőzni. AIDS-től szenvedő páciensekben különösen súlyos lefolyást okoznak. A microsporidiumok fertőző alakja a fajra jellemző, külső hatásokra rezisztens, a fertőzött állat vagy ember székletével,vizeletével ürül.

Immunkompromittált betegekben súlyos, elhúzódó hasmenést, hepatitist, myositist, peritonitist és szisztémás fertőzést okozhat. Esetek kezelése nehéz, leginkább Albendazol, Szulfonamid javasolt.

Főbb csoportjai

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Andreadis TG, Hall DW 1979a. Development, ultrastructure, and mode of transmission of Amblyospora sp. (Microspora) in the mosquito. J. Protozool. 26, 444–452.
  • Andreadis TG, Hall DW 1979b. Significance of transovarial infections of Amblyospora sp. (Microspora: Thelohaniidae) in relation to parasite maintenance in the mosquito Culex salinarius. J. Invertebr. Pathol. 34, 152–157.
  • Balbiani G 1882. Sur les microsporides ou psorospermies des Articulés. Comptes rendus de l’Académie des Sciences, Paris. 95, 1168-1171.
  • Becnel JJ, Andreadis TG 1998. Amblyospora salinaria n. sp. (Microsporidia: Amblyosporidae): parasite of Culex salinarius (Diptera: Culicidae), its life stages in an intermediate host and establishment as a new species. J. Invertebr. Pathol. 71:258-262.
  • Corliss JO, Levine ND 1963. Establishment of the Microsporidia as a new class in the protozoan subphylum Cnidospora. J. Protozool., 10 (Suppl.), 26-27.
  • Jahn GC, Hall DW, Zam SG 1986. A comparison of the life cycles of two Amblyospora (Microspora: Amblyosporidae) in the mosquitoes Culex salinarius and Culex tarsalis Coquillett. J. Florida Anti-Mosquito Assoc. 57, 24–27.
  • Katinka MD, Duprat S, Cornillot E, Méténier G, Thomarat F, Prensier G, Barbe V, Peyretaillade E, Brottier P, Wincker P, Delbac F, El Alaoui H, Peyret P, Saurin W, Gouy M, Weissenbach J, Vivarès CP 2001. Genome sequence and gene compaction of the eukaryote parasite Encephalitozoon cuniculi. Nature, 414, 450-453.
  • Keeling PJ et al. 2000. Evidence from Beta-Tubulin Phylogeny that Microsporidia Evolved From Within the Fungi. Molecular Biology and Evolution, 17, 23-31.
  • Keeling PJ 2001. Parasites go the full monty. Nature 414, 401-402.
  • Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.