Kiss István (építész, 1857–1902)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kiss István
Született 1857. május 4.
Körösladány
Elhunyt 1902. január 9. (44 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss István témájú médiaállományokat.

Kiss István (Körösladány, 1857. május 4.Budapest, 1902. január 9.) magyar építész, műegyetemi magántanár.

Élete[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a nagyváradi és budai főgimnáziumban és a budapesti IV. kerületi főreáliskolában, egyetemi éveit pedig mint ösztöndíjas és pályadíjjal kitüntetett hallgató 1875-től a királyi magyar József-műegyetemen végezte. 1878-ban Németországban, Franciaországban és Angliában tett tanulmányutazásokat és az építészi oklevelet (mely az első építészi oklevél volt hazánkban) 1880-ban nyerte el. Már műegyetemi évei alatt 1876-tól 1880-ig a budapesti IV. kerületi főreáliskolánál, 1880-tól 1882-ig pedig a királyi József-műegyetemen mint tanársegéd működött. 1882-től 1885-ig a vallás- és közoktatási minisztériumtól nyert ösztöndíjjal külföldön tartózkodott. Ez alatt növendéke volt a Hansen Teofil báró mesteriskolájának a bécsi császári és királyi képzőművészeti akadémián; továbbá másfél évig ugyancsak Bécsben Schmidt Frigyes bárónak (a híres dóm-építőnek) atelierjében volt alkalmazva a Stiftungshaus építésénél. Visszatérve külföldről a királyi József műegyetemen magántanári képesítést nyert és utána ezen minőségben ott működött.

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület könyvkiadó vállalatának bizottsági tagja; a VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszus szakosztályi titkára; a millennáris kiállítás történelmi főcsoportjának bizottsági tagja és az I. magyar országos technikus kongresszuson az országos törvényszéki műszaki tanács életbeléptetésére vonatkozó javaslat előadója volt. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet választmányának, egyleti tanácsának és könyvkiadó vállalata bizottságának tagja; a Magyar Iparművészeti Társulat és az országos közegészségügyi tanács rendkívüli tagja sat.

Több évig munkatársa volt az Építő-Ipar c. műszaki hetilapnak, a Közteleknek (építészeti rovatát vezette); terjedelmesebb munkálatai a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében és az Első Magyar Technikus Congressus irataiban.

Munkái[szerkesztés]

  • A szent-margittai kő. Bpest. 1884.
  • Északnyugati Európa építészete. U. ott, 1885.
  • A ferde dongaboltozatok kőszerkezetei. U. ott, 1886. Hat tábla rajzzal. (Mind a három különnyomat a M. Mérnök- és Építészet-egylet Közlönyéből.)

Művei Budapesten[szerkesztés]

  • Szent János kórház
  • Baross utcai szülészeti klinika, Budapest, VIII. Baross u. 27., 1898
  • László-ház, Budapest VIII., József körút 2., 1893-97
  • Lakóház, Budapest VIII., Üllői út 80., 1898
  • Lakóház, Budapest IX., Hőgyes Endre u. 7-9., 1902
  • Saját lakó és bérháza, Budapest IX., Lónyay u. 17., 1899-1900

Főbb művei vidéken[szerkesztés]

Veszprém, Megyeháza

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. ISBN 963-86222-4-5
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.