Kis pézsmateknős
Ellenőrzött
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Sternotherus minor Agassiz, 1857 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Kinosternon minor | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kis pézsmateknős témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kis pézsmateknős témájú médiaállományokat és Kis pézsmateknős témájú kategóriát.
|
A kis pézsmateknős (Sternotherus minor) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és az iszapteknősök (Kinosternidae) családjába tartozó faj.
Nevüket onnan kapták, hogy megzavarása esetén, pézsma szagú folyadékot bocsát ki.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az Amerikai Egyesült Államok középső, déli részén honos. Folyókban és folyamokban található meg.
Megjelenésük
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 7,5-10 centiméter. A hátpáncélja ovális, viszonylag magas ívű, a színe zöld vagy barna sötét mintázattal. A haspáncélja sárga vagy narancssárga és nincs rajta mintázat.
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Sternotherus minor minor
- Sternotherus minor peltifer
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mindenevő, de főleg csigákkal, rovarokkal, férgekkel táplálkozik.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Évente 3-4 alkalommal rak le tojásokat, átlagban 2-3 darabot.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2011. augusztus 18..
- Teknos.hu
