Kis bunkóscsápúsáska

Kis bunkóscsápúsáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Sáskafélék (Acrididae);
Nem:	Myrmeleotettix;
Tudományos név
	Myrmeleotettix maculatus; (Thunberg, 1815)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kis bunkóscsápúsáska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kis bunkóscsápúsáska témájú médiaállományokat és Kis bunkóscsápúsáska témájú kategóriát.

A kis bunkóscsápúsáska (Myrmeleotettix maculatus) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Megjelenése

A kis bunkóscsápúsáska testhossza a hím esetében 10-15 mm, a nőstény 11-16 mm. Kis termetű (az egyik legkisebb hazai sáska), karcsú testalkatú, nagy fejű faj. A hím csápvége bunkós, sötét és kifelé görbül, a csáp kb. fele olyan hosszú, mint a test. A nőstény csápvége csak kissé szélesedik ki. Alapszíne zöld, barna vagy fekete, szabálytalan sötét vagy világos foltokkal. A nőstények változatosabb színűek, élénkzöldek vagy vörösesek is lehetnek. A torpajzs élei befelé törnek, néha sötét alapon fehér csík hangsúlyozza őket. A torpajzs oldallebenyének hátsó sarkában fehér folt lehet. A térdek sötétek. A sötét pettyes szárny a nőstényeknél a hátsó térdig ér, a hímek esetében kissé túlhaladja azt.

Énekében egy strófa 10-20 egymást szabályosan követő, zizegő cirpelésből áll; kb. fél másodpercig ciripel és utána ugyanilyen hosszú szünetet tart.

Hasonló fajok

A homoki bunkóscsápúsáska, a barna tarlósáska és a szőke tarlósáska hasonlít hozzá.

Elterjedése

Eurázsia mérsékelt égövi területein honos a Brit-szigetektől egészen Mongóliáig. Skandináviában egészen a sarkkörig hatol. Az Alpokban 2500 méterig megtalálható. Magyarországon mindenütt előfordul, de nem gyakori.

Életmódja

Meleg, száraz, inkább meszes talajú, ritkás növényzetű gyepek, sztyepprétek, homokpuszták, sziklagyepek, alpesi legelők, erdőszélek lakója. Növényevő; füvek, lágyszárú növények, mohák leveleivel táplálkozik.

Kifejlett egyedeivel júniustól októberig találkozhatunk. A nőstény a laza, száraz talajba rakja petéit, amelyek a hőmérséklettől függően a következő évben vagy két év múlva májusban kelnek ki. A lárvák négyszer (a nőstények néha ötször) vedlenek.

Magyarországon nem védett.