Királyfácán
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Syrmaticus reevesii (J.E. Gray, 1829) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Királyfácán témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Királyfácán témájú médiaállományokat és Királyfácán témájú kategóriát.
|
A királyfácán (Syrmaticus reevesii) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt John Edward Gray angol ornitológus írta le 1839-ben, a Phasianus nembe Phasianus Reevesii néven.[3] Tudományos faji nevét John Reeves brit természettudósról kapta, aki első ízben hozott ilyen madarakat Európába.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kína középső részén honos. Elsősorban vadászati célból betelepítették Hawaii, az Egyesült Államok, Csehország, Franciaország, Egyesült Királyság területére is. Mindenütt csak kis, lokális jellegűek a betelepített populációk. Sikertelen volt megtelepítése Írországban, Alaszkában és Új-Zélandon.
Természetes élőhelyei a fenyőkkel és tölgyfákkal borított sziklás hegyoldalak. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 150-210 centiméter, ebből a farktollainak mérete elérheti a 100 centimétert is, mely a leghosszabb faroktoll a madarak között; a tojóé 75 centiméteres. A hím testtömege átlagosan 1529 gramm, a tojóé 949 gramm. Hosszú farka a növényzettel sűrűn benőtt területen ugyan akadályozhatja a mozgásban, de repülés közben jó hasznát veszi.
Hangja jellemző kotkodácsolás és egy dallamos fütty.
 |
.jpg) |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Növényi részekkel, gyümölcsökkel, magvakkal és rovarokkal táplálkozik. Kisebb csapatokat alkot. Maximális élettartama 10 év körül van.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A hím násztáncot lejt a tojó elcsábítására, faroktollait szétteríti, pompás színű tollait mutogatja. A tojó földre, egyszerű gödörbe rakja 6-8 tojását.
 |
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A faj az egyike a legnagyobb fácánoknak, különösen a farktollai igen hosszúak, melyek elérhetik az egy méteres hosszt is, ezért a régi időkben vadászták. Hosszú tollait a pekingi operában jelmezek díszítésére használták. Mára már műanyagból készített műtollakat használnak.
Kína egész területén védett. A fő veszélyt a faj számára a fokozatos erdőirtások, és a feldarabolódott élőhelyek csökkenése jelentik. Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, ahol jelenleg a „sebezhető” kategóriába van besorolva.
Az elterjedési területe még nagyon nagy, de széttöredezett, egyedszáma 2 500–9 999 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel. Élőhelyek folyamatos pusztulása és a túlzott vadászat veszélyezteti.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. augusztus 2.
- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. augusztus 2.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. augusztus 2.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. augusztus 2.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2026. augusztus 2.
- Birding.hu - magyar neve
