Khthonikus istenek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A khthonikus istenek szentélye a szicíliai Agrigentóban; háttérben a Dioszkuroszok temploma rekonstruált része
Áldozati tábla khthonikus istenek részére (dombormű Athén Nemzeti Múzeumában, lelőhelye: Tegea)

Khthonikus istenek vagy khthonioi (ógörögül: Χθόνιοι θεοί, Χθόνιοι; a khthoniosz „a Földhöz tartozó, föld alatti“) azok az istenek a görög mitológiában, akik az alvilágot reprezentálják és halálhozók valamint azok is, akik életet és termékenységet ajándékoznak (lásd még khthonizmus).

A férfi istenek gyakran kapták a ógörögül: Χθόνιος khthoniosz ragadványnevet (példaként Zeusz Khthoniosz, Hadészt is így nevezik, az alvilág urát), míg a nőneműek ógörögül: Χθονία khthonia toldalékot kapnak. Ez utóbbiakhoz tartozik Perszephoné, Hadész felesége.[1] Ide sorolhatóak az Erinnüszök,[2] egyes nimfák is, akik gyakran meghatározott vidékeket reprezentálnak (vesd össze a Khthonia és Khthonios nevet viselőkkel).[3]

Hésziodosz a khthonioi gyűjtőfogalmat alkalmazza a titánokra.[4] A tragédiák költőinél is előjön ez a kifejezés a khthonoi türannoszok megszólításaival összhangban[5][6][7] vagy pedig mint elhatárolás más gyűjtőnevektől, mint a tenger vagy a levegő istenei[8] - így például,[9] Arisztophanésznál parodisztikus formában.Hermész esetében[10][11] Mégis gyakran nem elég világos, hogy a drámai megszólítás az istenekre, vagy a holtak közösségére irányul. Ugyanis ezeket is kthoniosz-ként szólítják meg.[12][13]

Elsőként khthonikus istennek Hadészt jelölték meg,[14][15][16] már az Iliasz eposz az olimpiai Zeusz kiegészítő istenének nevezi őt , mint „alvilági“ Zeusz Katakhthonios.[17] Sok a bizonytalanság azonban akörül, hogy ez a megnevezés Hadész szinonimája-e, vagy pedig magát Zeuszt jelenti alvilági alakjában, a kettős névvel történő megszólításakor. Így Korinthoszon, Míkonoszon,[18] és Olümpiában[19] Zeusz Khthonios Ge Khthoniával együtt (Gaia) és Dionüszosz Lenaiosz tisztelték.[20] Csak ennél a kultusznál bizonyított a khthonia megjelölés Gaianál.

Démétért, az anyaistent Hermioné toldaléknév alatt mint Khthonia Thea tisztelték.[21][22][23][24] Az ötödik századtól kezdve egyre gyakarbban találkozunk Hekate Khthonia, az útkereszteződések istennőjével, aki egyben a világok közti kapuk őrzője is.[25][26][27] Tüphónt khthoniosz daimónnak is nevezték,[28] Khthonion legelsősorban Dionüszosz, a vegetáció istene és khthoniák a fámák,[29] a gorgók[30] valamint Brimo,[31] miközben ez Perszephonénak és Hekaténak is másik neve, valamint Ceresé és Kübeléé is.

Khthoniosz vagy khthonia jelzőket kaptak azok a mitikus emberek, akiknek földi származását akarták ezzel kiemelni. Példák ezekre a thébai szpartosz Khtonios[32] és Erekhtheusz leánya Khtonia.[33]

További információk[szerkesztés]

  • Heinrich Wilhelm Stoll: Chthonios 5). www.archive.org
  • A. Fairbanks: The Chthonic Gods of Greek Religion. In: American Journal of Philology. Band 21, 1900, S. 241–259 (angolul)
  • Albert Henrichs: Namenlosigkeit und Euphemismus. Zur Ambivalenz der khtonikus Mächte im attischen Drama. In: Heinz Hofmann, Annette Harder (Hrsg.): Fragmenta Dramatica. Beiträge zur Interpretation der griechischen Tragikerfragmente und ihrer Wirkungsgeschichte. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1991, ISBN 3525257481 , S. 161–201.
  • R. Schlesier: Olympian versus Chthonian Religion. In: Scripta Classica Israelica. Band 11, 1991–1992, S. 38–51 (angolul)
  • S. Scullion: Olympian and Chthonian. In: Classical Antiquity. Band 13, 1994, S. 75–119 (angolul)
  • Kthonii. www.mythindex.com (2007. jan. 10.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chthonische Götter című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Hérodotosz 6, 134, 1; 7, 153, 2.
  2. Szophoklész, Oidipusz Kolonoszban.
  3. Apollóniosz Rhodiosz 4, 1322.
  4. Hésziodosz, Theogonia 697.
  5. Euripidész, Hecuba 79.
  6. Aiszkhülosz, Agamemnón 89.
  7. Aiszkhülosz, Perzsák 628–629.
  8. Euripides, Fragment 27, 4.
  9. Szophoklész: Ajax 832.
  10. Aiszkhülosz, Die Grabspenderinnen 124, 727.
  11. Arisztophanész, A békák 1126, 1138, 1145.
  12. Aiszkhülosz, Oltalomkeresők (Hiketidesz) 25, 399, 476.
  13. Pindarosz, Püthói 4, 159.
  14. Hésziodosz: Theogonie 767.
  15. Euripides, A főníciai nők 1321.
  16. Euripidész:Alkestis 237.
  17. Homérosz, Iliasz 9, 457.
  18. Pauszaniasz Periégétész 2, 2, 8.
  19. Pauszaniasz Periégétész 5, 14, 8.
  20. Wilhelm Dittenberger: Sylloge inscriptionum Graecarum. Band 1, Leipzig 1883, S. 373 (Seitenansicht im Internet Archive).
  21. Inscriptiones Graecae IV 683.
  22. Pauszaniasz Periégétész 2, 35, 5–10.
  23. Pauszaniasz Periégétész 3, 13, 5.
  24. Euripidész, Herakles 615.
  25. Arisztophanész, Fragment 515, 1 PCG.
  26. Theokritosz 2, 12.
  27. Plutarchosz, Moralia 290d3.
  28. Aiszkhülosz, Sieben gegen Theben 522.
  29. Szophoklész, Élektra 1066.
  30. Euripidész, Ion 1054.
  31. Apollóniosz Rhodiosz 3, 862.
  32. Aiszkhülosz, Fragment 488.
  33. Euripidész, Bacchánsnők 538.