Kertész-Bakos Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kertész-Bakos Ferenc
Született 1961. (56 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közgazdász

Kertész-Bakos Ferenc (Budapest, 1961 ) magyar közgazdász.

Szakmai és társadalmi tevékenysége[szerkesztés]

Kezdetben filmklubokat szervezett pesti hallgatótársainak és filmesztétika előadásokat tartott a spanyol szürrealizmus, az angol új hullám és az amerikai western filmelemzéseivel[forrás?]. A '80-as évek végén megalapította a rövid ideig működő Artfórum Egyesületet, amiből hamarosan kinőtt az úgynevezett artkino hálózat[forrás?]. Közgazdász diplomát és PhD fokozatot az Egyesült Államokban szerzett, melyeket Magyarországon nem honosított, s ezért többször is megkérdőjelezték azok hitelességét.[1]

Közben 2003-ban pályázati szakértői oklevelet szerez Miskolcon, Magyarország uniós csatlakozásakor az EU Pályázati Szakértők Szövetségének önkormányzati ügyekért felelős elnökhelyettese, majd a szervezet elnöke.[2] Ebben az időszakban projektmenedzsmentet tanít.

2010-től gazdaságetikai kérdések felé fordul, munkáiban élesen kritizálja a társadalmi eszképizmus és erkölcsrelativizmus által jellemzett posztmodern társadalmat. 2012-ben megjelenik Politikai okkultizmus című könyve, melyben a kapitalizmus logikájából törvényszerűen következő ellenkulturális mozgalmak magyarországi megjelenéseit elemzi. A New Age és az újpogányság szemléletének térhódítását a nemzetközi szabadkőművesség ideológiai győzelmének tekinti, amellyel szemben csak a kereszténységhez való visszatérésben lát általános érvényű megoldást. Elmélete szerint vallás nélkül hiányos a társadalom, szükség van valamire, amely a hagyományos vallásokhoz hasonlóan átfogóan foglalkozik az emberi léttel. A felvilágosodás forradalmait követően a keresztény gondolkodás helyébe a közgazdasági elmélet és gyakorlat került a középpontba, és nem csak a gazdasági élet, hanem a társadalom egésze is úgy alakult át, hogy a gazdasági növekedés szolgálatába álljon. Az „isten” ebben az esetben a gazdasági növekedés, a vallást gyakorló embereket pedig „fogyasztói társadalomnak” nevezik. A kapitalizmus új vallása a növekedésben keresi a megváltást. A „megváltás” a kapitalizmus tanai szerint a szegénységből és az azzal járó bajokból való szabadulást jelenti.[3]

Társadalomkritikája[szerkesztés]

Kertész-Bakos szerint a modern kor az irányvesztettség kora, mely világnézeti, vallási és erkölcsi téren a legnagyobb kihívást jelenti a társadalomnak. A folyamat eredménye a közös irányadó értékrend elvesztése, a teljes irányvesztés, amikor az ember teljesen önmagára van utalva. És ha nincs egy abszolút mérce, ami irányt, biztos talajt adna számára, akkor nem csoda, hogy a gondolkodásmódja szélsőségesen szubjektív: igaz az, amit igaznak tart. A kapitalizmus vallásában élő ember erkölcse az adott helyzettől, illetve környezetének erkölcsi színvonalától függ, tehát a morális igazságot a többségi gyakorlat határozza meg. A vallásossága szinkretista és individualista: vagyis mindenből összeválogatja a neki tetszőt, így megszülető igazságegyvelegével pedig a saját vallásosság igényét igyekszik kielégíteni. Ahogyan elgépiesült a kapitalizmus emberének mindennapi élete, úgy váltotta fel az irányvesztettség következtében a "modernitás"-nak a tudományba, észbe vetett vakhitét az élményközpontú, individualista „posztmodernitás”, előállítva a nyugatinak nevezett kultúra ellenkulturális mozgalmait.[4]

Tudományszervezési programja[szerkesztés]

A John Henry Newman Felsőoktatási Képzési Központ elnöke, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola kutatóprofesszora, majd fejlesztési főigazgatója.[5] Tudományszervezési tevékenységet folytat, megalapítja az úgynevezett Jövőegyetem projektet. Érvelése szerint napjaink élvonalbeli egyetemei jobban hasonlítanak a középkori keresztény universitásra, mint sokan gondolnák. A középkori egyetem több hallgatói generáció gyűjtőhelye volt, oktatott, kutatott, nevelt, a szerzetesi iskola pedig még gazdasági tevékenységet is folytatott. Az agrárium, az élelmiszeripar, valamint a kézműipar legmagasabb hozzáadott-értéket képviselő egységei a studium generale-k tőszomszédságában működő műhelyekben, gazdaságokban voltak fellelhetők a keresztény Európában. A 21. századi vállalkozó egyetem fizikai és virtuális tere a kontinentális felvilágosodás romboló hatását orvosolva ismét integrálja az oktatás, a kutatás, a termelés, a művészet funkcióit, és mindezek eredményeit minden felnőtt generáció számára hozzáférhetővé teszi. A jövőegyetem épít a keresztény egyetemi tradíció számos elemére azáltal, hogy sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a kutatási eredmények képzési helyen történő gyakorlati hasznosulásának. A jövőegyetem urbanisztikai szempontból is gyökeresen átértelmezi az egyetemről alkotott korábbi fogalmainkat (ebben is nagyban hasonlítva a középkori szerzetesi iskolák multifunkciós jellegéhez). A jövőegyetem ugyanis hasznosítja az interneten keresztüli kurzusokat nyújtó un. virtuális egyetem szolgáltatásai miatt egyre alacsonyabb kihasználtságú kampuszok feleslegessé váló köztereit. Megfogalmazása szerint a 21. századi felsőoktatás feladata nem pusztán az, hogy a jelenkor gazdasági szerkezete számára biztosítsa a szakember-utánpótlást, hanem ennél jóval több: a hagyományos értékekre fókuszáló szocializáció, a tradicionális normarendszer áthagyományozása, az igazság forrását megismerni szándékozó tudás iránti igény kialakítása, valamint az ehhez való képességek kibontakoztatása. A felsőoktatás újraalapozásának szükségessége nem csak a túlterhelt egyetemi szféra mai gazdasági krízisére, hanem a kontinentális felvilágosodás eleve romboló hatásaira vezethető vissza. A jólétinek nevezett, ráadásul posztkommunista felhangokkal terhelt magyar társadalom intellektuális köreiben domináló erkölcsrelativizmus, valamint az akadémiai világot és a tanszékeket jellemző dekadens szellemi elitek a keresztény -konzervatív gondolkodókat hosszú ideig kiszorították az egyetemekről. A racionalizmus örököseként fellépő kutatók, művészek és egyetemi oktatók viszont a hagyományos munkaerkölcs és a társadalmi tradíciók megvetésére sarkallták a tömegesedő egyetemeken koncentrálódó ifjúság legtehetségesebb, legaktívabb tagjait. A meredeken növekedő államháztartási forrástömeget lekötő felsőoktatás egyre romló képzési színvonalat volt csak képes nyújtani a hierarchikus rendet teljes egészében elvető, gyenge tanulói morállal rendelkező hallgatóság számára. A jólétinek nevezett állam erkölcsi és gazdasági csődje nyilvánvaló. A társadalmi eszképizmus, azaz a korábban általánosan elfogadott normák és közerkölcsök világából való kivonulás igénye a komplex humán-reprodukciós mechanizmus teljes ellehetetlenülésének veszélyével fenyeget.[6]

Botrányai[szerkesztés]

Kertész-Bakos Ferencet több sajtóhírben is azzal vádolták, hogy a New York-i bejegyzésű Pro Deo State University (PDSU) dékánjaként több magyar közéleti személyiség kétes doktori címének kiadásában is szerepet játszott,[7] melyet az érintett többször is cáfolt:[8] a PDSU magisztrátusa 2004-ben valóban adományozott egy magyar személynek tiszteletbeli doktori címet, Kertész-Bakos Ferenc azonban csak 8 évvel később, 2012-ben került az egyetemhez kurátorként, nevezetesen a Magyarországon bejegyzett tudományos alapítványához (Pro Deo State University Közép-Európai Tudományos Alapítvány), melynek kompetenciája nincs az egyetemi tiszteletbeli címek odaítélésében[9] A John Henry Newman Oktatási Központ Sümegen közösségi főiskolát akart indítani a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak támogatásával, a leendő intézmény azonban politikai hecckampány áldozatává vált,[10] az üzemeltető céget feljelentették azzal, hogy a pénzek jelentős részét jogtalanul használták fel és a könyvvizsgáló szerint Kertész-Bakos szerepét tisztázni kell büntetőjogi szempontból.[11] Az alapítók szerint a lejáratókampány célja az intézmény keresztény szellemiségének ellehetetlenítése volt.[12]

Publikációi[szerkesztés]

Könyvek:

  • Politikai okkultizmus: hamisított történelem az Arvisuráktól a pálosokig. Budapest, magánkiadás, 2012.[13]
  • Globalizáció és társadalom (társszerzők: Matus János, Fülep Dániel) Budapest, Jövőegyetem könyvek, 2015.[14]
  • Gazdaság - Etika - Globalizáció (társszerzők: Bod Péter Ákos, Matus János, Hollós János, Benvin Sebastian Madassery, Zsebők Csba, Lakó, Sándor, Barsi Balázs, Gabriele Kuby, Fülep Dániel) Budapest, Jövőegyetem könyvek, 2016.[15]
  • Monetáris politikai innovációk (társszerzők: Suha György, Matus János, Lakó Sándor) Budapest, Jövőegyetem könyvek, 2016.[16]

Gazdasági publikációk:[17]

  • Matematikai-közgazdasági modellek alkalmazásának lehetőségei a geofizikai kutatások energetikai tervezésénél és elemzésénél.
  • A szövetkezeti modell, mint modernizációs erőforrás.
  • A pályázatfigyelés és a probléma.
  • A pályázatírás logikai keretmegközelítés módszere.
  • A felsőoktatás átalakulása.
  • Agrár és vidékfejlesztési program rövid és hosszútávon.
  • EU pályázati tapasztalatok.
  • Cél a céltámogatás.
  • Többféle forrás a környezetvédelemre.

Vallás és társadalom gyüjtőcímű előadásai:

  • A globális etika kritikája
  • A kapitalizmus „teológiája”
  • Kereszténység és nemzettudat
  • A hit kötelezettsége
  • Keresztények a társadalomban
  • Szexuális forradalom szerepe a nyugati kultúra lebontásában
  • A magyarság történelmi gyökereinek nyomában
  • A lovagság társadalmi szerepe a 21. században
  • A Magyar Pálos Rend 800 éves története
  • Kereszténységről a közéletben
  • A Magyar Pálos Rend erdélyi visszatelepülése
  • Jézus magyar volt? Történelmi sületlenségek tárháza
  • Okkult legendák a Pálos Rend körül
  • Nemzet és vallás
  • Mátyás király legendái és a Pálos Rend titkai
  • A gnoszitkus tanítások és a magyar néphagyomány hamis párosítása
  • Keresztény és nem keresztény szimbólumok
  • Állam és nemzet
  • Tévtanítások a magyarságról
  • Az újpogányság

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]