Kerepelősáska

Kerepelősáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Sáskafélék (Acrididae);
Nem:	Psophus;
Tudományos név
	Psophus stridulus; Linnaeus 1758
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kerepelősáska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kerepelősáska témájú médiaállományokat és Kerepelősáska témájú kategóriát.

A kerepelősáska (Psophus stridulus) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A kerepelősáska testhossza a hím esetében 19-25 mm, a nőstény 23-35 mm. A hímek sötét- vagy feketésbarnák, karcsúbbak; a nagyobb nőstények világosabb szürkésbarnák, sötétbarnák, néha vörösesbarnák. A torpajzs gerince magas, csúcsban végződik, nincs rajta keresztrovátka, mindkét oldalán van egy-egy kis mélyedés. A hátsó lábakon halványabb foltok láthatók, valamint egy világos gyűrű a térd alatt; a harmadik lábszár sötét. A hímek esetében a szárnyak túlérnek a térden, a nőstényeknél nem érik el a térdet. A csak repüléskor látható hátsó szárnya a füstösbarna szárnyvégek kivételével cinóbervörös (a hímeké sötétebb, a nőstényeké világosabb árnyalatú).

Két különböző hangot hallat. A hím 1-5 métert spirális alakban repülve (néha pihenés közben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot ad ki, amit valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okoz. Ilyenkor többnyire fél-egy méterrel a növényzet fölött repül, néha azonban akár 5 méter magasra is emelkedhet. Meneküléskor céltudatosabb és közben nem mindig "zörög". A nőstény is kerepelhetnek menekülés közben, de halkabban és általában kevesebbet is repülnek, különösen petéktől elnehezedve. A hímek ezenkívül a lábukat a szárnyhoz dörzsölve is adnak ki hangot.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A szerecsensáska hasonlít hozzá.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiában honos, Észak-Spanyolországtól egészen a Koreai-félszigetig. Magyarországon inkább a hegy-és dombvidékeken (4-500 m felett) él; újabban sok helyen (Kőszegi-hegység, Visegrádi-hegység, Börzsöny) kipusztult vagy nagyon megritkult.

Életmódja[szerkesztés]

Hegyi réteken, legelőkön, rövid füvű, száraz-félszáraz, meleg réteken található meg, a francia és olasz Alpokban 2000 méter fölött is.

Kifejlett példányaival június közepétől novemberig találkozhatunk. Különféle lágyszárú növényekkel táplálkozik. A nőstények a talajba rakják petéiket, amelyekből a következő év tavaszán (néha két év múlva) kelnek ki a lárvák. Az imágóknál világosabb színű lárvák csak négyszer vedlenek.

Magyarországon nem védett.