Kenneth Waltz

Kenneth Waltz
Született	1924. június 8. Ann Arbor
Elhunyt	2013. május 12. (88 évesen) Washington
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	egyetemi oktató politológus filozófus politikus
Tisztsége	elnök (1987–1988, APSA)
Iskolái	Columbia Egyetem (PhD) Oberlin College
Kitüntetései	Guggenheim-ösztöndíj Heinz I. Eulau Award (1991)
Halál oka	tüdőgyulladás
Sablon • Wikidata • Segítség

Kenneth Waltz (Ann Arbor, Michigan, 1924. június 8. – Washington, 2013. május 13.) amerikai politikatudós.

Élete

1924-ben született Ann Arborban, és itt járt iskolába.

A nemzetközi kapcsolatok egyik legismertebb kutatója, valamint a nemzetközi kapcsolatok neorealista elméleti iskolájának egyik létrehozója volt (a neorealizmust más néven strukturális realizmusnak is nevezik).

1957-ben doktorált a Kolumbiai Egyetemen, majd Berkeleyben tanított, mint a politikatudomány professzora. 1987 és 1988 között az Amerikai Politikatudományi Szövetség elnöke volt. Később az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja lett.

Díjai

• 1990. „Legjobb cikk” – ’Nuclear Myths and Political Realities’
• 1999. James Madison-díj

Teóriaalkotás fontossága

• „A teóriaalkotás nem egy erőfeszítés arra, hogy lemásoljunk mindent, ami történik körülöttünk. Ha így lenne, akkor az ideális teória egyenlő lenne a valós világgal. Ehelyett az elméletalkotás egy egyszerű eszközként szolgál arra, hogy képesek legyünk megérteni és megmagyarázni a világ dolgait.” (Theory of International Politics)
• 1979-ben azt jósolta, hogy a hidegháború folytatódni fog a következő évszázadban is, ez azonban nem igazolódott be – nem borítja fel elméletét, mert az nem konkrét államtetteket vagy eseményeket próbál megjósolni, hanem olyan általános alapelveket fogalmaz meg, melyek irányítják az államok közötti kapcsolatrendszert egy anarchikus nemzetközi térben.

Realizmus

• Az állam fő célja az, hogy biztosítsa saját és állampolgárai védelmét, és mindezt fegyveresen vagy a politikai meggyőzés eszközével éri el
• Anarchia vs. belső rend (nemzetközi kapcsolatok↔belső, államon belüli kapcsolatok)

Művei

• Man, the State, and War: A Theoretical Analysis (1959)
• Foreign Policy and Democratic Politics: The American and British Experience (1967)
• Theory of International Politics (1979)
• The Spread of Nuclear Weapons: More May Be Better (1981)
• The Spread of Nuclear Weapons: A Debate (1995)

Man, the State, and War: A Theoretical Analysis (1959)

• A nemzetközi kapcsolatok során fellépő viselkedési formák okai – hármas látásmód: individuális – nemzetállam alapú – nemzetközi rendszer
• Nemzetközi rendszerben való gondolkodás hangsúlyozása – háború alapvető oka ebben keresendő

Theory of International Politics (1979)

• Anarchia: nem dezorganizáló tényező, segít megmutatni, hogy mik azok a nagyobb egységek a világban, amelyek kapcsolatban vannak egymással → mivel nincsen rend a világban, mindenkinek boldogulnia kell valahogyan, hisz csak magadra számíthatsz, senki nem véd meg → „self help” fontossága
• Egyenlőtlenség: nem beszélhetünk egyenlőségről, a képességek egyenlő megoszlásáról a világban → erős vs. gyenge, erős formálja a többit, a főbb szereplők alakítják ki a színteret, melyben a többieknek szerepelniük kell
• Világkormány: ameddig nem beszélhetünk világkormányról, addig egy anarchikus világ marad a nemzetközi viszonyok rendszere
• Alkalmazkodás: a második világháború előtt 5-6 nagyhatalom, a hidegháború alatt kettő, mára egy maradt (USA) → alkalmazkodás nehézsége, új típusú világ kihívásokat jelent minden korban és minden résztvevő számára

Globalizáció

• Új kihívásokat állít az államok elé, de Waltz szerint azokat nem fogja felváltani más szerveződési forma, mert semmi sem lehet képes betölteni az államok szerepét
• Amerikanizáció – unipoláris világ veszélyei, nincs ellenőrző hatalom, ugyanakkor Kína lehetséges felemelkedését említi.

Hidegháború

• Stabilitás: 1964-ben cikket ír a bipoláris világ stabilitásáról → sokkolja az embereket, kritikákat kap („Európa még mindig számít!”), de úgy gondolja, hogy a katonai interdependencia - amely meghatározza az USA és a Szovjetunió viszonyát – számít a nemzetközi kapcsolatokban és a világ éppen ezért bipoláris

The Spread of Nuclear Weapons (1995)

• Mostani világ: új kihívás – rezsimek nukleáris fegyverhez jutása
• Waltz szerint ezek a rezsimek nem fogják használni ezeket a tömegpusztító fegyvereket, túl nagy a nyomás rajtuk és nem képesek államként működni (kritika: ha nem is államok ezek a csoportok, azért még befolyással vannak a világra! – elvileg ez a fontos) → később beigazolódik, hogy téved, ma már ez komoly problémát jelent
• Az USA feladata egyrészt az, hogy megakadályozza, hogy más országok is nukleáris fegyvert szerezzenek, másrészt viszont ha egy állam annyira akarja, hogy legyen nukleáris arzenálja, azt nem lehet megakadályozni (későbbi USA-politika kritikája)

Összegzés

• Klasszikus realizmus: E. H. Carr, Hans Morgenthau, George F. Kennan, Reinhold Niebuhr → középpontban a „human nature”, mint az események kiváltója/alapja
• Neorealizmus: Kenneth Waltz, Joseph Grieco, Stephen Walt, John Mearsheimer → strukturális kényszerek hangsúlyozása, szemben a stratégiával és az egyéni motivációval
• Államok között nincsen bizalmi viszony, ezért fontos az állandó fegyverkezés a pozíció erősítése érdekében → „security dilemma”
• Fontos a szövetségalkotás, más-más érdekből → hatalmi egyensúlyra való törekvés
• Neorealisták: a nemzetközi kapcsolatokat irányító tényezők nem változtak alapvetően Thuküdidész óta és a hosszú távú béke éppen ezért nem garantálható → sokak szerint ez pesszimista álláspont

Kritika

• Egyik kihívás: demokratikus béketeóriák (kevesebb erőszak és háború jellemzi a demokrata államokat)
• Válasz: rossz demokrácia definíció + a háborúk a demokrata államok között más okok miatt hárultak el
• „Hatalmi egyensúly” fogalmának problematikája: Stephen Walt szerint az államok nem a hatalmat, mint olyat próbálják kiegyensúlyozni, hanem e helyett létezik egy „félelemi/fenyegetettségi egyensúlyra” való törekvés, melyben az államok mindig arra törekednek, hogy a leginkább fenyegető állam ellen lépjenek fel, nem feltétlenül a legerősebb ellen. Randall Schweller az „érdekek egyensúlyáról” beszél.
• Tudományfilozófia kritikája: (kutatás oldaláról közelíti meg a kérdést) John Vasquez szerint ezek a fogalmi csúsztatások csak kimagyarázzák a realista teória eltérő eredményeit – az ellentmondásos hipotézisek növelik annak esélyét, hogy közülük egy is megfeleljen egy empirikus teszten, így az egész neorealista kutatási program a degeneráció jeleit mutatja