Kecskeruta

Kecskeruta
	Orvosi kecskeruta Galega officinalis
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Hüvelyesek (Fabales);
Család:	Pillangósvirágúak (Fabaceae);
Alcsalád:	Bükkönyformák (Faboideae);
Nemzetség:	Galega; L.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kecskeruta témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kecskeruta témájú médiaállományokat és Kecskeruta témájú kategóriát.

A kecskeruta (Galega) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó nemzetség.

A kecskeruta ismertetőjegyei[szerkesztés]

A kecskeruta szára üreges levelei páratlanul szárnyaltak, rövid nyéllel, 5-8 levélpárral.

Levelei keskenyek, lándzsás alakúak és szabályos szélűek, hegyes végződésűek.

Virágai világoslilák, vagy fehérek a levélzet alatt (levélhónaljban) laza fürtökben nyílnak.

Maximum 3 cm hosszú hüvelytermése sok lapos magvat tartalmaz.

Pillangósvirágúak 30-100 cm magassága, július és szeptember között terem évelő növény.

Lelőhelyei[szerkesztés]

A kecskeruta megtalálható mocsaras réteken és gyomos szegélyek mentén.

Gyűjtése és alkalmazása[szerkesztés]

Virágzáskor szedjük, ilyenkor bővelkedik hatóanyagokban: szaponinok, cserzőanyagok, flavonoidok, quercetin és galegin alkaloida. A kecskerutából készült tea és tinktúra segíti a szervezet méregtelenítését a veséken és a bőrön át. A növény megtalálható néhány tejelválasztó teakeverékben is, és egyszerre erősíti az anyát és a gyermeket is. Régebben megtalálható volt az időskori cukorbetegség elleni teakeverékekben is. Az ilyen teák nem helyettesítik a gyógyszeres és az inzulininjekciós kezeléseket, csupán kiegészítő ként használhatóak a terápiák hatékonyságának növelése érdekében.

Fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.^[1]