Karvalybagoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Karvalybagoly
Surnia ulula Oulu 20170305 04.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)
Család: Bagolyfélék (Strigidae)
Alcsalád: Surniinae
Nem: Surnia
Duméril, 1805
Faj: S. ulula
Tudományos név
Surnia ulula
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
A karvalybagoly elterjedési területe   egész éves   telelőhely
A karvalybagoly elterjedési területe
  egész éves
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Karvalybagoly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karvalybagoly témájú médiaállományokat és Karvalybagoly témájú kategóriát.

A karvalybagoly (Surnia ulula) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó Surnia nem egyetlen faja.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Strix nembe Strix Ulula néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

Előfordulása[szerkesztés]

Skandináviától Szibérián keresztül, Észak-Amerikáig fészkel. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, erdős tundrák és a lomberdők. Kedveli a ritkás erdőket, de mezőkön is előfordul, ahol megfelelő figyelőhelyet tud találni. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon alkalmi vendég, de inkább csak ritka kóborló, időszakonként viszont nagy számban jelenik meg.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhosszúsága 36–39 centiméter, szárnyfesztávolsága 74–81 centiméter, a testtömege pedig 210-380 gramm.[5] A tojó nagyobb és testesebb, mint a hím. A feje teteje gyöngyös mintázatú, arcfoltja szürke, sötét kerettel. Háta sötétbarna, világos foltokkal. Mellén sötét, világos vízszintes mintázat váltakozik.

A talajon
és a levegőben

Életmódja[szerkesztés]

Költési időben főleg kisemlősöket, pockokat, lemmingeket és vízipockokat zsákmányol, de eszik kétéltűeket, madarakat és halakat is.[5] Egyedszáma, élettere és fészkelése jelentősen függ a táplálék mennyiségétől. Megfelelő körülmények között helyben marad, élelemhiány esetén nagy számban kóborol.

Szaporodása[szerkesztés]

Fészket nem épít, általában harkályok odúját használja költésre, március vége és június között. Fészekalja 3-13 tojásból áll, melyeken 25-30 napig kotlik. A tojások száma függ a táplálék mennyiségétől. A fiókákat a röpképességük előtt elhagyják a fészket, de repülni csak 5 hetes koruk után tudnak.

Még röpképtelen fiókák fészken kívül
Surnia ulula ulula

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint forint.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. szeptember 29.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. szeptember 29.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. szeptember 29.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. szeptember 29.)
  5. a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2021. szeptember 29.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]