Karimáscsőrű réce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Karimáscsőrű réce
Whio (Blue Duck) at Staglands, Akatarawa, New Zealand.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Tarkalúdformák (Tadorninae)
Nemzetség: Zuhatagirécék (Merganettini)
Nem: Hymenolaimus
Faj: H. malacorhynchos
Tudományos név
Hymenolaimus malacorhynchos
(Gmelin, 1789)
Szinonimák

Hymenolaimus malacorhynchus

Elterjedés
Hymenolaimus malacorhynchos distribution.PNG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Karimáscsőrű réce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karimáscsőrű réce témájú kategóriát.

Blue Ducks .jpg

A karimáscsőrű réce (Hymenolaimus melanocorhynchos) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó Hymenolaimus nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Új-Zéland bennszülött madara, ma már csak néhány költőhelyen él. Állományai a védelmi intézkedések ellenére is fogyatkoznak.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hymenolaimus malacorhynchus malacorhynchus – Déli Sziget
  • Hymenolaimus malacorhynchus hymenolaimus – Északi Sziget

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes hossza 54 centiméter. Mindkét nem tollazata majdnem egységesen világos palaszürke, a fej valamivel sötétebb, mint a törzs, a mellet vöröses foltok borítják. Igen feltűnő nagy világos csőre, melynek csúcsáról keskeny, fekete színű bőrlebeny lóg.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hegyi patakok erős és sebes sodrású, sziklás-kavicsos szakaszainak erősen specializálódott lakója.

Rendszerint magányosan vagy családi közösségekben látható. Az életük végéig összetartó párok erősen territoriálisak, az általuk lakott folyószakaszról minden fajtársukat elüldözik. Általában nyugodtan ülnek a köveken, ezért nehéz felfedezni őket. Úszva vagy sziklákon ugrálva meredek folyószakaszokon vagy zuhatagokon is átkelnek.

Táplálékuk apró víziállatokból, főleg tegzes- és szúnyoglárvákból áll, átkutatják utánuk a kövek felszínét vagy csőrükkel átszűrik a vizet. Ez a specializált életmód a faj veszélyeztetettségének fő oka.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A költési időszak augusztustól októberig tart. A fészkek a parti bozótos üregeiben, bokrok vagy kidőlt fatörzsek alatt és kis sziklahasadékokban rejtőznek. Csak a tojó kotlik, a hím a fészek közelében őrködik és mindig csatlakozik a fészket elhagyó tojóhoz. A fiókákat a szülők közösen gondozzák.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]