Kalmük nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kalmük
Хальмг келн
BeszélikOrosz Oroszország, kisebb részt még: Ukrán Ukrajna, Belarusz Fehéroroszország stb.
TerületEurópa, Ázsia
Beszélők számakb. 150 000 (2002) fő
NyelvcsaládAltaji nyelvcsalád
   Mongol nyelvek
    nyugati
     kalmük nyelv
Írásrendszercirill és mongol írás
Hivatalos állapot
HivatalosKalmükföld Kalmükföld (Orosz Oroszország)
Nyelvkódok
ISO 639-3nincs
A Wikimédia Commons tartalmaz Хальмг келн témájú médiaállományokat.

A kalmük nyelv (saját elnevezéssel хальмг келн vagy өөрдин келн) az egyetlen altaji nyelvekhez, azon belül a mongol nyelvek közé tartozó európai nyelv, amit a Kaszpi-tenger térségében beszélnek. A közeli rokon ojrát nyelvvel alkotja az ojrát ágat. Két nyelvjárása a torgut és a dörvöd, melyek között csekély az eltérés. A Kalmük Köztársaságban hivatalos nyelv. A kalmük nyelv beszélőinek száma növekszik, ennek ellenére veszélyeztetett nyelvként tartják számon.

A kalmük az egyetlen buddhista nép Európában.

Felépítés[szerkesztés]

A mongol nyelvek kerülik a szóeleji mássalhangzó-torlódást, a jelző a jelzett szó előtt áll, ragokat használnak, és van bennük birtokos személyragozás is. A kalmükben a főnévnek kilenc esete van, a többes számot a -s, -d, -úd, -űd, -nar ragokkal jelöli. A mai mongol nyelvek a 14. századtól különültek el egymástól. A kalmüknek van saját írása, de 1930 és 1939 között módosított latin, azóta pedig módosított cirill ábécével írják. A nemzetközi szavak orosz közvetítéssel épültek be a nyelvbe.

Hivatalos státusz[szerkesztés]

A kalmükök által lakott terület, Kalmükföld Oroszország egyik tagköztársasága, ahol a nyelv hivatalos.

Ábécé[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

A kalmük írásbeliség a 17. századig megy vissza. A 18. században kezdődött el a kalmük irodalmi nyelv kora, amelybe számos kifejezést vettek át a mongol és tibeti nyelvből.[1] A kalmük nyelv a második világháború utáni erőszakos deportálások következtében indult hanyatlásnak. A megbélyegzés megszüntette a generációk közötti nyelvátadást. 1957-ben megszűntek a diszkriminatív intézkedések és a kalmükök visszatérhettek hazájukba, a szovjet hatóságok viszont nem adták fel az oroszosítást, a kalmük nyelvoktatás pedig erősen korlátozott volt. Alapvető változást csak a peresztrojka hozott, amikor jóval nagyobb engedményeket adtak a kalmük nyelvnek.[2]

Források[szerkesztés]

  1. М. И. Исаев (1979): Языковое строительство в СССР (2650 экз ed.). М.: «Наука». 215–218. o.
  2. Harald Haarmann: Mongolische Sprachen – Kalmükisch

További információk[szerkesztés]