Kallós Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kallós Zsigmond
SzületettKohn Zsigmond
1876. november 7.[1]
Pusztafödémes
Elhunyt1955. december 3. (79 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • irodalomtörténész
  • néprajzkutató
  • gimnáziumi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1900)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (33C-1-8)
SablonWikidataSegítség

Kallós Zsigmond, Kohn (Pusztafödémes, 1876. november 7.[2]Budapest, 1955. december 3.)[3] irodalomtörténész, etnográfus, gimnáziumi tanár.

Életútja[szerkesztés]

Kallós (Kohn) Izidor (1850–1922)[4] és Ringwald Róza fiaként született. A középiskola első két osztályát a nagyszombati érseki főgimnáziumban járta, a többit a budapesti Barcsay utcai gimnáziumban végezte. A Budapesti Tudományegyetem hallgatója lett, ahol 1900-ben doktorált. A tagadás nyelvünkben című doktori értekezése elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Sámuel díját. Ezután egy évig gyakorlótanárként működött, majd állást kapott a Fiumei Állami Felsőbb Leányiskolában. Fest Aladárral közösen vezette a Líceum-egyesületet és munkatársa lett a Kőrösi Sándor által szerkesztett olasz szótárnak. Több alkalommal járt állami ösztöndíjjal Olaszországban és lefordította Gabriele D’Annunzio La figlia di Iorio című verses drámáját.

Az első világháború kitörésekor Franciaországban volt tanulmányúton, ahonnan internálták. Kiszabadulása után visszatért Fiuméba, ahol 1919-ben kinevezték a leánygimnázium igazgatójává. 1920 és 1928 között a fiumei magyar magángimnázium fizetéstelen tanáraként dolgozott és a helyi olasz középiskolában tanított francia és német nyelvet. 1928-ban előbb Egerbe, majd onnan Kispestre költözött. 1932 októberében a Budapest V. Kerületi Magyar Királyi Bolyai Gimnáziumhoz került. 1937-ben nyugdíjazták. Kutatási területei az ősmagyar mitológia és rítusok voltak. Halálát tüdőtágulás okozta.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (33C-1-8).

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • A tagadás nyelvünkben : 1. általános rész (Budapest, 1900)
  • A magyar "orvos" szó eredete (Budapest, 1931)
  • Regős dalaink rejtélye (I–III. Szombathely, 1935)
  • Hejgetés (Szombathely, 1940)
  • A pogány magyar gyermek sírja (Budapest, 1941)
  • Ó-magyar sellő: Babaján (Budapest, 1943)

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]