Közönséges temetőbogár

Közönséges temetőbogár
Közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo)
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Bogarak (Coleoptera) Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga) Alrendág: Staphyliniformia Öregcsalád: Holyvaszerűek (Staphylinoidea) Család: Dögbogárfélék (Silphidae) Alcsalád: Nicrophorinae Nem: Nicrophorus Fabricius, 1775 Faj: N. vespillo
Tudományos név
Nicrophorus vespillo Linnaeus, 1758
Szinonimák
Dermestes vespillo, Scopoli, 1763 Necrophagus spinipes, Leach, 1815 Nicrophorus bifasciatus, Hausmann, 1799 N. cadaverinus, Gravenhorst, 1807 N. curvipes, Duftschmid, 1825 N. hadenius, Gistel, 1857 N. hauseri, Hlisnikovský, 1932 N. interruptus cadaverinus, Gaubil, 1849 N. vespillo bohemicus, Roubal, 1939 N. v. bolsmanni, Westhoff, 1881 N. v. fauveli, Fauconnet, 1893 N. v. minor, Westhoff, 1881 N. v. varendorffi, Westhoff, 1881 N. vespillonem, Matzek, 1839 N. vespillonis, Matzek, 1839 N. vulgaris, Fabricius, 1775 Silpha vespillo, Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges temetőbogár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges temetőbogár témájú médiaállományokat és Közönséges temetőbogár témájú kategóriát.

A közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a dögbogárfélék (Silphidae) családjába tartozó faj.

Magyarországon a Nicrophorus nemnek 9 faja fordul elő. A két leggyakoribb a közönséges temetőbogár és a feketecsápú dögbogár (Nicrophorus vespilloides), a két faj leginkább annyiban tér el egymástól, hogy a közönséges temetőbogár csápjának vége pirosas.

Előfordulása

A nem leggyakoribb faja, az egész Palearktiszon megtalálható, főleg Európában és Ázsiában gyakori. Kertek, parkok és elegyes lomberdők lakója, leginkább elhullott kisemlősökön, madarakon fordul elő. Magyarországon mindenhol gyakori.

Megjelenése

12-24 milliméter nagyságú bogár. Csápja bunkós, a csápbunkó utolsó 3 íze vörösessárga. Előtorának szegélyén sűrű, bozontos, sárga szőrzet látható. Szárnyfedőjét hosszú, világos szőrök szegélyezik, rajta feltűnő narancssárga harántsáv látható. A szárnyfedő hátulsó széle lemetszett, így az utolsó három potrohszelvény szabadon áll. Mindkét ivar hátulsó lábszára befelé görbült; a hímek elülső végtagjai erőteljesek.

Életmódja és szaporodása

A kifejlett temetőbogarak ragadozók (légylárvákat és más rovarokat fogyasztanak), de a lárvák kistestű gerincesek tetemével táplálkoznak. Az alkalmas tetemnél rendszerint több imágó gyűlik össze. A hímek a hímekkel, a nőstények a nőstényekkel verekednek, majd a legerősebb pár birtokba veszi a tetemet. Néhány óra múltán az elhullott állatot eltemetik. Párosodás után a nőstény elűzi a hímet, és a tetemtől kiinduló járatban körülbelül 20 petét rak le. A kikelő lárvák táplálásában aktívan részt vesz.

Egyedfejlődés

Öt nap múlva a petéből kikelő lárvák ciripelő hanggal jeleznek a nősténynek, mely a bomló tetemből előemésztett táplálékkal eteti őket. Később már önállóan táplálkoznak. Hét nap múlva a lárvák a talajban bebábozódnak. Az imágó még abban az évben kifejlődhet.

Források

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• Michael Lohmann: Bogarak, szitakötők, pókok és más ízeltlábúak. Budapest: Panemex Kft. 1997. ISBN 963 9090 00 X  
• Székessy Vilmos: Holyvaalkatúak I. — Staphylinoidea I. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1961.