Kékcápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kékcápa
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae)
Nem: Prionace
Cantor, 1849
Faj: P. glauca
Tudományos név
Prionace glauca
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kékcápa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kékcápa témájú médiaállományokat és Kékcápa témájú kategóriát.

A kékcápa (Prionace glauca)[1] a porcos halak (Chondrichthyes) osztályába, a kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe és a kékcápafélék (Carcharhinidae)[2] családjába tartozó Prionace nem egyetlen faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Világszerte megtalálható a tengerekben,[1][3][4] a nyílt vizeket kedveli. 1–350 méter között fordul elő.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

A kifejlett nőstény 2,5-3 méter hosszú, a hím csak 1,8-2,5 méter. Felül sötétkék, oldala világoskék, a hasa fehér. Páros úszói fejlettek. Farkúszója szimmetrikus. Bőre apró, fogas pikkelyektől érdes. Kopoltyúfedője nincs.

Az összes cápa közül valószínűleg ennek a legjobb a szaglása: a vérszagot több száz méterről megérzi.[1]

Életmódja[szerkesztés]

Ragadozó: nagyobb halakat (köztük kisebb cápákat), kalmárokat, rákokat, teknősöket, emlősöket (főleg fókákat és delfineket) dögöket és hulladékot eszik; az emberre is veszélyes. Tápláléka megszerzéséhez nagy területeket kalandoz be; állandó területe nincs. Megjelölt példányokat vizsgálva megállapították, hogy hetente ezer kilométernél is többet tesz meg.[1]

Szaporodása[szerkesztés]

Belső megtermékenyítéssel szaporodik. Elevenszülő:[1] a nőstény 12 hónapi vemhesség után 25—50 ivadékot hoz világra.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Pénzes Bethlen: Tengeri állatok 2. (Gémes Péter rajzaival). Búvár zsebkönyvek. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1979, p. 12.
  2. Prionace glauca, Blue shark : fisheries, gamefish. fishbase.mnhn.fr. (Hozzáférés: 2022. január 3.)
  3. Blue shark - Prionace glauca - Information - ARKive. web.archive.org, 2009. szeptember 24. [2009. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 3.)
  4. https://www.iucnredlist.org/species/39381/2915850

Források[szerkesztés]