Káposztaszagú fülőke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Káposztaszagú fülőke
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Kalaposgombák
Család: Omphalotaceae
Nemzetség: Gymnopus
Tudományos név
Gymnopus brassicolens
(Romagn.) Antonín & Noordel. 1997
Szinonimák

Micromphlae brassicolens

Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Káposztaszagú fülőke témájú médiaállományokat és Káposztaszagú fülőke témájú kategóriát.

A káposztaszagú fülőke (Gymnopus brassicolens) az Omphalotaceae családba tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, lombos- és fenyőerdőkben élő, nem ehető gombafaj. Egyéb elnevezései: káposztaszagú büdösszegfűgomba, avar szagosszegfűgomba.

Megjelenése[szerkesztés]

A káposztaszagú fülőke kalapja 1-4 cm széles, alakja fiatalon domború, majd hamar laposan kiterül, idősen közepe kissé bemélyedhet. Higrofán: színe nedvesen vörösbarna vagy okkerbarna; megszáradva szalmasárgás. Széle világosabb árnyalatú és nedves állapotban bordázott.

Húsa vékony, vizenyős, halványbarna színű (a tönk tövében feketésbarna). Szaga erős, rohadó káposztára emlékeztet; íze nem jellegzetes.

Közepesen sűrű lemezei tönkhöz nőttek vagy majdnem szabadon állók, sok a féllemez. Színük fiatalon fehéres, később rózsásokkeres, hússzínű, néha vöröses foltokkal.

Tönkje hengeres vagy oldalról lapított, lefelé vékonyodó. Színe eleinte a kalapéval egyezik vagy vörösesebb árnyalatú, majd a töve felől megfeketedik egészen a kétharmadáig.

Spórapora fehér. Spórája ellipszis alakú, mérete 5,2-6 x 4,2-4,7 µm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Nagyon hasonlít hozzá az undorító fülőke; esetleg a hasonló külsejű, kellemes szagú csavarttönkű fülőkével is össze lehet téveszteni.

A káposztaszagú fülőke
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
fogyasztásra alkalmatlan
Életmód
Tráma
Spórapor

szaprotróf

lemezes

fehér
Kalap
Lemezek
Tönk

domború

vagy lapos

tönkhöz nőttek

csupasz

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Európában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon helyenként gyakori.

Lombos- és fenyőerdőben található meg, növényi korhadékon, többnyire csoportosan. Nyáron és ősszel terem.

Nem ehető.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]