Jørn Lande
| Jørn Lande | |
 | |
| Jørn Lande 2007-ben a Metalmania koncerten | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1968. május 31. (55 éves) Norvégia |
| Származás |  |
| Pályafutás | |
| Műfajok | heavy metal hard rock |
| Aktív évek | 1993– |
| Együttes | Masterplan, ARK, Vagabond, The Snakes, Millennium |
| Hangszer | vokál |
| Hang | bariton |
| Díjak | Rockprisen (2009) |
| Tevékenység | énekes |
| Kiadók | Frontiers Records |
| Jørn Lande weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jørn Lande témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jørn Lande (1968. május 31. –) norvég heavy metal- és hard rock-énekes. Rendkívüli hangszíne és énektechnikája miatt keresett művész, aki számos projekt és stúdióalbum munkálataiban vett részt.
Életút[szerkesztés]
Mivel édesapja is zenész volt, korán megismerkedett a világot jelentő deszkákkal. Mindmáig fő inspirációjaként tekint az 1970-es évek rockzenéjére.
Az 1980-as évektől maga is zenél, különböző formációkban énekesként vett részt, első állandó zenekara a Hydra nevet viselte. Első jelentősebb sikereket és ismertséget szerző zenekara a három egykori TNT zenésszel (köztük Ronni Le Tekrø-val) közösen alapított Vagabond nevű csapat volt. Ugyan csak két albumuk jelent meg, azonban ismertségüket növelte, hogy az 1994-es foci vb-re írt norvég indulót is Jørn Lande énekelte.[1]
Ezt követően a Whitesnake két korábbi gitárosa, Bernie Marsden és Mickey Moody megkeresésére elvállalta zenekarunk, The Snakes énekesi szerepét. Noha ez a formáció is alig két évig működött, kiadtak egy stúdiólemezt és egy koncertalbumot is.[2] Ezzel párhuzamosan szintén felénekelte a Mundanus Imperium, rövid életű norvég zenekar egyetlen albumát is.
Miközben két album erejéig elvállalta az ARK progresszív metál-zenekar frontemberi szerepét, megkezdte szólókarrierjét is. Első albuma még 2000-ben látott napvilágot a saját családnevéről elnevezett zenekarával. Miközben azóta rendszeresen jelennek meg önálló albumai, számos további projektben is szerepet vállalt. A zenekari lemezek mellett több rock operában is énekelt, így legutóbb Tobias Sammet Avantasia-projektjében, illetve Arjen Anthony Lucassen legendás Ayreon-projektjében is.
Miközben énekelt a Millennium, a Beyond Twilight, a Brazen Abott vagy Ken Hensley lemezein és turnézott Yngwie J. Malmsteen kíséretében, zenekari pályafutásának legsikeresebb időszaka minden bizonnyal a Masterplan nevéhez fűződik. 2002-ben a Helloween-ből érkező Roland Grapow, valamint Uli Kusch dobos hozta létre az együttest, melyhez Lande mindeddig két nagylemez erejéig csatlakozott.[3] A zenekarból a harmadik lemez előkészületei során távozott, helyére Mike Dimeo érkezett az együttesbe. 2009 áprilisában Lande ismét vállalta a frontemberséget és visszatért a Masterplan-be,[3] majd a zenekar 2010 májusában új nagylemezzel is jelentkezett (Time To Be King). A lemez mérsékelt fogadtatása és a személyes kapcsolatok elhidegülése után azonban 2012-ben Grapow bejelentette, hogy a Masterplan ismét új énekessel vág neki következő projektjének.
Szintén érdekes kezdeményezésként fogható fel a Symphony X énekesével, Russell Allen-nel felvett immár három duett (vagy inkább duell) lemez, melyek bizonyították a két énekes kivételes tehetségét. A lemezek dalait a gitáros-dalszerző, multi-instrumentalista Magnus Karlsson írta és játszotta fel, elsősorban klasszikus hard rock, heavy metal és némi progresszív felhangokkal.[4]
A legendás Ronnie James Dio halálát követően 2010 júliusában Lande egy teljes albummal tisztelgett a példaképének tartott énekes életműve előtt, melynek nyomán a Heaven and Hell tagjai az egyetlen Dio-emlékkoncertre (London, 2010. július 24, High Voltage Festival) is Lande-t kérték fel énekesnek.[5]
Az énekes 2011-ben kiadta második koncertalbumát (Live in Black), melynek anyagát a 2010-es Sweden Rock Festival-on rögzítették. Ezt követően sem pihent azonban: 2012 júniusában ismét új szólóanyaggal jelentkezett Bring Heavy Rock To The Land címmel, majd alig egy évvel később Traveller cím alatt adott ki stúdióalbumot. A gyors munkatempó és a sorozatban megjelenő albumok a nagy énekesnek tartott Landeval szemben komoly kritikákat eredményeztek. Több értékelés is kifogásolta legutóbbi szólólemezein "az ezerszer körbejárt stílust", amely azt is eredményezi, hogy az új lemez "eseménytelen, rutinszerű alkotás".[6] Ezen még az a tény sem változtatott, hogy a Traveller albumon új zenésztársak kísérik: hosszú évek után Lande lecserélte Tore Moren gitárost és a Wig Wam együttesből leigazolta Trond Holter gitárost és Bernt Jansen bőgőst. Azonban ez a tény sem változtat azon, hogy "nem igazán érezni semmilyen elmozdulást sem a hangzásban, sem a dalszerkezetekben" a korábbi munkáihoz képest.[7]
Magyarországon Lande többek között 2007 áprilisában és 2008 novemberében,[1] majd 2010. október 15-én járt lemezbemutató koncerten.[8] Legutóbb a Bring Heavy Rock To The Land album bemutatója kapcsán közös estén lépett fel Doroval 2012. december 2-án a Club 202 színpadán.[9]
Diszkográfia[szerkesztés]
Jorn szólólemezek[szerkesztés]
- Starfire (2000)
- Worldchanger (2001)
- Out To Every Nation (2004)
- The Duke (2006)
- The Gathering (Greatest Hits) (2007)
- Unlocking The Past (2007)
- Live in America (2007)
- Lonely Are The Brave (2008)
- Spirit Black (2009)
- Dukebox (Greatest Hits) (2009)
- Dio (2010)
- Live in Black (2011)
- Bring Heavy Rock To The Land (2012)
- Traveller (2013)
Vagabond[szerkesztés]
- Vagabond (1994)
- A Huge Fan of Life (1995)
Mundanus Imperium[szerkesztés]
- The Spectral Spheres Coronation (1998)
The Snakes[szerkesztés]
- Once Bitten (1998)
- Live in Europe (1998)
Millennium[szerkesztés]
- Hourglass (2000)
ARK[szerkesztés]
- ARK (2000)
- Burn The Sun (2001)
Beyond Twilight[szerkesztés]
- The Devil's Hall of Fame (2001)
Brazen Abbot[szerkesztés]
- Guilty As Sin (2003)
Masterplan[szerkesztés]
- Enlighten Me (kislemez) (2002)
- Masterplan (2003)
- Back For My Life (EP) (2004)
- Aeronautics (2005)
- Time To Be King (2010)
Russell Allen / Jørn Lande[szerkesztés]
- The Battle (2005)
- The Revenge (2007)
- The Showdown (2010)
- The Great Divide (2014)
Ken Hensley[szerkesztés]
- Blood On The Highway (2007)
Rockoperák[szerkesztés]
- Nikolo Kotzev's Nostradamus (2001) - mint inkvizítor
- Genius - Episode 3: The Final Surprise (2007) - mint Apikor
- Avantasia: The Scarecrow (2008)
- Ayreon: 01011001 (2008)
- Avantasia: The Wicked Symphony / Angel of Babylon (2010)
- Jorn Lande-Trond Holter: Dracula (2015)
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Passzio.hu biográfiája. [2013. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 28.)
- ↑ Az Allmusic biográfiája
- ↑ a b A MusicMight biográfiája. [2009. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 28.)
- ↑ Az Encyclopaedia Metallum cikke
- ↑ A Black Sabbath honlapja. [2010. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 1.)
- ↑ A HardRock Magazin kritikája. (Hozzáférés: 2022. március 10.)
- ↑ A Dionysos Rising kritikája
- ↑ A HardRock Magazin híre[halott link]
- ↑ A HardRock Magazin híre[halott link]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Biográfia a MusicMight.com-on
- Jorn: The Duke lemezének kritikája Archiválva 2010. december 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Jorn: Unlocking The Past lemezének kritikája Archiválva 2010. december 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Jorn: Lonely Are The Brave lemezének kritikája Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Jorn: Spirit Black lemezének kritikája Archiválva 2010. november 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
