Masterplan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Masterplan
Információk
Eredetnémet Németország
Alapítva2001
Aktív évek2001 – napjainkig
MűfajHeavy Metal, Hard Rock
KiadóAFM Records
Tagok
Rick Altzi
Roland Grapow
Axel Mackenrott
Martin Marthus Skaroupka
Jari Kainulainen
Korábbi tagok
Jørn Lande
Jan S. Eckert
Uli Kusch
Mike Terrana
Mike DiMeo
Janne Wirman
Jürgen Attig

A Masterplan weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Masterplan témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Masterplan egy német heavy metal, hard rock zenekar, ami 2001-ben jött létre.

Története[szerkesztés]

2001-ben a power metal egyik legjelentősebb zenekarának számító Helloween-ből távozott Roland Grapow gitáros és Uli Kusch dobos, akik Hamburgban összefogtak Jan S. Eckert basszusgitárossal, valamint Janne Warmen szintetizátorossal, és felkérték az ismert norvég énekest, Jørn Lande-t, hogy legyen új formációjuk, a Masterplan frontembere.[1] Első kiadványuk egy EP formájában 2002-ben jelent meg (Enlighten Me), majd a következő év elején az AFM Records lemezkiadó jelentette meg első nagylemezüket.[2]

A zenekar 2003-ban Európa-szerte bemutatta első nagylemezét, ennek során hazánkban a Petőfi Csarnokban is felléptek. Majd a Gamma Ray kíséretében Dél-Amerikában turnéztak. Mivel azonban az album szintetizátor-futamait rögzítő Janne "Warman" Wirman a Children of Bodom mellett nem tudott időt szakítani az intenzív turnézásra, így helyére Axel Mackenrott került az együttesbe. A széles körű promóció olyan sikeresnek bizonyult, hogy 2004 januárjában a franciaországi Cannes városában a zenekar vehette át az Európai Bizottság első lemezes előadóknak járó "European Border Breakers Award" díjat.[1]

Második nagylemezüket egy újabb EP előzte meg ('Back For My Life'), majd a hamburgi Crazy Cat stúdióban 2004-ben rögzítették az 'Aeronautics' albumot. Ennek turnéja ismét hosszúra nyúlt, ezúttal Rob Rock, illetve a Circle II Circle társaságában járta az együttes a világot. Azonban 2006-ban előbb az énekes, Jorn Lande, majd nem sokkal később a dobos Uli Kusch is távozott az együttesből, elsősorban "zenei ellentétekre" hivatkozva. Ezek elsősorban Jorn dallamosabb, a hard rock irányába hajló törekvései és a zenekar tagjainak keményebb vonalhoz való ragaszkodása között feszültek.[3] A távozó zenekari tagok helyére a Rage korábbi dobosa, Mike Terrana, míg az énekesi posztra a Riot frontembere, Mike DiMeo érkezett.[1]

A zenekar egykori énekese, a három stúdióalbumon közreműködő Jørn Lande

2007 elején előbb egy újabb EP-vel, majd harmadik stúdiólemezével jelentkezett, immár új felállásában a zenekar. Az MK II címet viselő lemez turnéját a Saxon elő-zenekaraként abszolválta az együttes, végigjárva Európa jelentősebb koncerthelyszíneit.[1]

Noha ezt követően már 2007 augusztusában bejelentették, hogy újabb nagylemezen dolgoznak, a következő két évben alig lehetett hallani a zenekarról. Azonban 2009. január 12-én a zenekar bejelentette, hogy Mike DiMeo énekes elhagyta a zenekart. Helyét csak 2009 áprilisában sikerült hivatalosan betölteni, amikor bejelentették, hogy visszatér a zenekarba Jorn Lande korábbi énekes.[2] A közös dalszerzés nyomán elkészült új anyagból az első kislemez (Far from the End of the World) 2010 áprilisában jelent meg, majd 2010 május végén napvilágot látott az AFM Records gondozásában a zenekar negyedik nagylemeze, Time to Be King címen.[4]

Ezt követően a zenekar életében ismét egy kisebb szünet következett, mely során Jørn Lande számos saját projektjére és önálló albumaira koncentrált. Mindez a zenekari tagok elidegenedését is magával hozta, aminek következtében a zenekart menedzselő Roland Grapow komoly változásokat indukált a zenekar felállásában. Elmondása szerint a személyes időbeosztásokból fakadó feszültségek akadályozták, hogy a zenekar akár fesztiválokon, akár önálló turné keretében színpadra álljon, így ideje volt egy újrakezdésnek.[5] Elsőként 2012 novemberében Rick Altzi, az At Vance, illetve a Thunderforce korábbi énekese érkezett Lande helyére,[6] majd a ritmus-szekció is teljes egészében lecserélésre került: 2012 végétől az együttesben nem Mike Terrana, hanem Martin "Marthus" Skaroupka (Cradle of Filth) dobolt, valamint Jan S. Eckert helyett Jari Kainulainen (ex-Stratovarius, Symphonia) basszusgitározott. Ezzel egyidejűleg a megújult zenekar új nagylemez felvételébe kezdett: a Novum Initium címre keresztelt album az eredetileg kitűzött 2013. április végi megjelenés[7] helyett végül 2013 júniusában látott napvilágot az AFM Records gondozásában. A fő dalszerző, Grapow elmondása szerint az új lemez dalai "még erőteljesebbek mint eddig, továbbra is nagyívű dallamokat és érzelmeket várhatnak a rajongók, de több zenekari betéttel és természetesen némileg gyorsabb tempóval ... egyszerűen több metalt."[8] Az új tagság egyben ténylegesen új lendületet is adott a zenekarnak, az első kritikai hangok – nemcsak külföldön,[9] de hazánkban is – pozitívan[10] és jó teljesítményként értékelték az alapvetően progresszív power metal stílusjegyeket magán viselő Novum Initium albumot.[11] A lemez turnéja kapcsán a zenekar hazánkat is érinti, az október 18-i koncerten együtt lépnek fel többek között az idén szintén új lemezzel jelentkező Mystic Prophecyvel.[12]

Tagjai[szerkesztés]

Jelenlegi tagok[szerkesztés]

Korábbi tagok[szerkesztés]

Diszkográfia[szerkesztés]

Albumok[szerkesztés]

EP-k[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b c d A Musicmight biográfiája. [2010. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 8.)
  2. a b Hivatalos honlap. [2012. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 8.)
  3. A Blabbermouth cikke. [2013. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 8.)
  4. A Hardrock Magazin kritikája. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 6.)
  5. A zenekar sajtóközleménye
  6. A Hardrock Magazin híre. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 6.)
  7. A Hardrock Magazin híre. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 6.)
  8. A Blabbermouth híre
  9. [1]
  10. A Dionysos Rising kritikája
  11. A Hardrock Magazin kritikája. [2017. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 6.)
  12. A Hardrock Magazin híre[halott link]

Külső hivatkozások[szerkesztés]