Jukums Vācietis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jukums Vācietis
Jukums Vācietis
Jukums Vācietis
Született 1873. november 11.
Kuldīga,  Orosz Birodalom Lettország
Meghalt 1938. július 28. (64 évesen)
Moszkva,  Szovjetunió
Sírhely Communarka shooting ground
Állampolgársága
  • orosz
  • Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság
  • szovjet
Nemzetisége lett Lett
Szolgálati ideje 18911938
Rendfokozata hadsereg parancsnok RA A F9ComArmy2 1940 col.png
Csatái Első világháború
Orosz polgárháború
Kitüntetései

Order of Red Banner ribbon bar.png Vörös Zászló érdemrend

Order redstar rib.png Vörös csillag-rend
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jukums Vācietis témájú médiaállományokat.

Jukums Vācietis (oroszul: Иоаким Иоакимович Вацетис; transzliteráció:Joakim Joakimovics Vacetyisz) (Lettország, Kuldīga, 1873. november 11.Szovjetunió, Moszkva, 1938. július 28.) lett származású szovjet katonai vezető. Azon kivételek közé tartozott, aki magas beosztása ellenére sem lett tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának.

Katonai pályafutása[szerkesztés]

Katonai pályafutása az Orosz Birodalom katonájaként 1891-ben kezdődött. Az első világháborúban az 5. Zemgale lett lövészezred parancsnoka volt ezredesi rendfokozatban. Egysége csatlakozott az 1917-es októberi orosz forradalomat követően a bolsevikokhoz és az ő oldalukon vett részt az orosz polgárháborúban. 1918 áprilisától a lett lövészek parancsnoka. Ezt követően 1918. júliustól szeptemberig a keleti front parancsnoka. Őt nevezték ki az alakuló Vörös Hadsereg első főparancsnokának. A Forradalmi Katonai Tanács tagja 1918. szeptember 4 és 1919. július 8 között. Ekkor júliusban koholt vádak alapján letartóztatták ellenforradalmi fehérgárdista szervezkedés gyanújával, de hamarosan felmentették. 1922-től a Frunze Katonai Akadémia parancsnoka, „hadsereg parancsnoki (Командарм)” rendfokozatban. Egészen 1937. november 29.-ig a vörös hadseregben szolgált, de ekkor megint letartóztatták fasiszta összeesküvés és szervezkedés gyanúja miatt, majd ezt követően 1938-ban kivégezték. 1957-ben rehabilitálták.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Ģērmanis, Uldis. Oberst Vacietis und die lettischen Schützen im Weltkrieg und in der Oktoberrevolution, Acta Universitatis Stockholmiensis; Stockholm történelmi tanulmányok (német nyelven). Stockholm: Almqvist & Wiksell (1974). OCLC 1171718 
  • Jēkabsons, Ēriks. „Krieviski. Ar jūtamu akcentu (Nezināmais Vācietis)” (PDF), Mājas Viesis, Latvijas Avīze, 2005. április 1., 10–11. oldal. [2005. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. március 26.) (Lett nyelvű) 
  • Ģērmanis, Uldis (1969-1972). „Zemgaliešu komandieris” (Lett nyelven) 76-90.  
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jukums Vācietis témájú médiaállományokat.