Johannes Ockeghem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johannes Ockeghem
Johannes+Ockeghem.png
Született 1410[1]
Saint-Ghislain
Elhunyt 1497. február 6. (86-87 évesen)
Tours
Állampolgársága
Foglalkozása zeneszerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Ockeghem témájú médiaállományokat.

Johannes Ockeghem (Jean de Ockeghem, Okeghem, Ogkegum, Okchem, Hocquegam, Ockegham stb., Termonde, Flandria, (1410 és 1430 között – Tours, 1497. február 6.), franko-flamand zeneszerző, a 15. század második felének iránymutató komponistája, Guillaume Dufay és Josquin des Prez közötti korszak legjelentősebb reneszánsz zeneszerzője.

Élete[szerkesztés]

Nevének írása Ockeghem alakban viszonylag újabb keletű,[2] 15. századi források inkább az Okeghem írásalakot tartalmazzák. Születési időpontja igen bizonytalan, a források legkorábban 1410-re, legkésőbb 1430-ra teszik, szülőhelyeként a flandriai Termonde és Mons is előfordul.

1443-tól valószínűleg az antwerpeni katedrális énekese, majd 1448-ban Moulins-ben I. Károly Bourbon herceg énekes alkalmazottja volt az akkor már tekintélyes énekes és zeneszerző. 1452-ben már VII. Károly francia király királyi kápolnájának az énekese, majd 1456-tól a tours-i Szent Márton-apátság kincstárnoka, ugyanakkor a Notre-Dame kanonoka. Ockeghemnek egyébként is kiváló kapcsolatteremtő készsége és diplomáciai érzéke volt, talán ennek is köszönhető, hogy ezután még másik két francia király is alkalmazta (XI. Lajos és VIII. Károly). A zenei megbízatások mellett egyéb funkciókat is rá bíztak: 1461-ben királyi hivatalnok, 1474-ben királyi tanácsos lett. VIII. Károly megbízásából diplomáciai küldetésként Spanyolországba és Flandriába is utazott. 1467-ben már a legnagyobb mesterként tisztelték (így említi Busnois: In hydraulis című motettájában, vagy Compére az Énekesek imájában). Az utolsó, vele kapcsolatos korabeli írott udvari feljegyzés 1488-ból származik, amikor egy VIII. Károly közreműködésével tartott misén szerepelt. Haláláról több kortársa is zenei kompozíciókban emlékezett meg.

Hatása[szerkesztés]

Neves tanítványai voltak: Josquin-en kívül Compére, Weerbecke, Verbonnet-Ghiselin, Pierre de Larue, Agricola, Brumel, Prioris. Hatása a zene fejlődésére tanítványain és más kortársain keresztül érvényesült. „A leggyakrabban feldolgozott témák legtöbbje az ő chansonjainak szólamaiból került ki. … Művészete szerves folytatása Dufay törekvéseinek … , amely a késő gótika fantasztikus világát, kifejezőerejét és gazdagságát támasztja fel egy utolsó nagy fellobbanásra.”[3] Zenéjére a szélesen áradó dallamszerkesztés, a nagy kifejezőerő, aszimmetrikus felépítésű polifónia a jellemző, amihez gyakran már négy szólamot alkalmazott, és a hangterjedelmet a középtónusok és a basszus felé bővítette. Ez akkoriban komoly újításnak számított. „Requiemje a zenetörténet első fennmaradt többszólamú gyászmiséje.”[4]

Műveiből[szerkesztés]

Ockeghem: Missa Au travail suis
Ockeghem énekesek körében
Johannes Ockeghem: Missa Ecce ancilla Domini című miséjéből a "Kyrie" tétel - Chigi Codex (Chig. C. VIII 234, music09, NB.03, ff.19v–20r), késő 15. század, Vatikáni Könyvtár.

Misék[szerkesztés]

  • Missa sine nomine.
  • Missa Au travail suis.
  • Missa Caput.
  • Missa cuiusvis toni.
  • Missa de plus en plus
  • Missa Ecce ancilla Domini.
  • Missa L'homme armé.
  • Missa Mi-mi (Missa quarti toni).
  • Missa prolationum.
  • Missa quinti toni.
  • Requiem (Missa pro defunctis).
  • Credo sine nomine.

Motetták[szerkesztés]

  • Alma Redemptoris mater.
  • Ave Maria.
  • Salve regina.
  • Intemerata Dei mater.
  • Ut heremita solus.

Chansonok[szerkesztés]

  • O rosa bella.
  • Aultre Venus estes.
  • Au travail suis.
  • Baisiés moy dont fort.
  • D'un autre amer.
  • Fors seulement contre.
  • Fors seulement l'attente.
  • Il ne m'en chault plus.
  • La despourveue et la bannie.
  • L'autre d'antan.
  • Les desléaux ont la saison.
  • Ma bouche rit.
  • Ma maistresse.
  • Prenez sur moi.
  • Presque transi.
  • Quant de vous seul.
  • Qu'es mi vida preguntays.
  • Se vostre cuer eslongne.
  • Tant fuz gentement resjouy.
  • Ung aultre l'a.
  • J'en ay dueil.
  • S'elle m'amera/Petite camusette.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 118735926, 2015. augusztus 14.
  2. Az Ockeghem írásmódot E. Giraudet történész tette közzé 1885-ben, egy azóta elveszett dokumentum alapján.
  3. Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 18. o.
  4. Fidelio

Források[szerkesztés]

  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.

További információk[szerkesztés]