Johann Wilhelm Hittorf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Johann Wilhelm Hittorf
1893 körül
1893 körül
Életrajzi adatok
Született1824. március 27.
Bonn
Elhunyt1914. november 28. (90 évesen)
Münster
Sírhely Zentralfriedhof Münster
Ismeretes mint
Nemzetiség német
Állampolgárság Németország
SzüleiTheresia Hittorf
Heinrich Hittorf
Iskolái Bonni Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pályafutása
Szakterület fizika, kémia
Kutatási terület elektrokémia, katódsugárzás
Munkahelyek
Münsteri Egyetem egyetemi tanár (fizika, kémia) 1852–1879; kémia tanszékvezető (1879–1890)
Szakmai kitüntetések
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Hughes-érem (1903)
  • Bavarian Maximilian Order for Science and Art (1902)
Akadémiai tagság
  • Erfurti Tudományakadémia
  • Göttingeni Tudományos Akadémia
  • Accademia Nazionale dei Lincei
  • Porosz Királyi Tudományakadémia
  • Bajor Tudományos Akadémia

  • Hatással voltak rá
  • Julius Plücker
  • A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Wilhelm Hittorf témájú médiaállományokat.

    Johann Wilhelm Hittorf (Bonn, 1824. március 27.Münster, 1914. november 28.) német fizikai kémikus, egyetemi tanár.

    Élete, munkássága[szerkesztés]

    Hittorf 1904 körül

    Az egyetemet befejezve Münsterbe költözött. Az az ottani egyetemen habilitált, majd lett 1852-ben a fizika és a kémia professzora.

    Kezdetben a foszfor és a szelén allotróp módosulatainak tulajdonságait vizsgálta.

    Későbbi kutatási területei:

    • izzó gázok spektrumai;
    • gázok elektromos vezetőképessége, ide értve a láng (tehát az égő gázok) elektromos vezetőképességét is;
    • oldatok és keverékek elektrolízise;
    • ionvándorlás az elektrolízis közben;
    • elektromos kisülések ritkított gázokban.

    A katódsugárzás vizsgálatához megkonstruálta az erősen ritkított gázokat tartalmazó és utóbb róla elnevezett Hittorf-csövet. 1869-ben rájött, hogy a a katódról kilépő részecskék a különböző anyagi minőségű és nyomású gázokban eltérő (színű) fényjelenségeket hoznak létre. Észrevette, hogy ha a katódsugarak útjába valamiyen tárgyat helyezünk, akkor a tárgy mögött elhelyezett ernyőn megjelenik annak árnyéka, tehát a katódsugarak egyenes vonalban terjednek. Ezek a kutatásai nagyban hozzájárultak a röntgensugarak későbbi felfedezéséhez, valamint előkészítették a vákuumdióda későbbi feltalálását is.

    Kimutatta, hogy a katódsugárzást a mágneses tér eltéríti. Az eltérítés mértékéből ki lehetett számítani a töltött részecske (a későbbi elektron) töltését.[1]

    Az elektrolízist kutatva megállapította, hogy egyes ionok gyorsabban mozognak másoknál.

    1890-ben vonult nyugdíjba.

    Hittorf ionszeparáló berendezése

    Fontosabb publikációi[szerkesztés]

    • J. W. Hittorf and J. Plücker: On the spectra of ignited gases and vapours with especial regard to the same elementary gaseous substance. Phil. Trans. Royal Soc. (London) 155, 1 (1865) (Volltext).

    Jegyzetek[szerkesztés]

    1. Je. I. Parnov: A végtelenek keresztútján. Univerzum Könyvtár. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1971. p. 47.

    Források[szerkesztés]