Jeff Buckley

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jeff Buckley
Életrajzi adatok
Született 1966. november 17.[1][2][3]
Anaheim[4]
Elhunyt 1997. május 29. (30 évesen)[5][1][2]
Memphis
Élettárs Joan Wasser
Szülei Tim Buckley
Iskolái
  • Zenészek Intézete
  • Loara High School
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Hang tenor
Tevékenység
Kiadók Columbia Records

Jeff Buckley weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeff Buckley témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jeffrey Scott Buckley (Anaheim, 1966. november 17.Memphis, 1997. május 29.) amerikai énekes, gitáros és dalszerző. Édesapja, Tim Buckley szintén zenész volt.

Élete, munkássága[szerkesztés]

1966-ban született a California állambeli Anaheim-ben Mary Guibert és Tim Buckley gyermekeként. Édesanyja felől panamai, görög és francia, míg édesapja felől ír-amerikai és olasz-amerikai felmenőkkel rendelkezett.

Jeff életében egyszer találkozott édesapjával, aki nem sokkal azután kábítószer-túladagolásban elhunyt 1975-ben. Nevelőapja Ron Moorhead volt, így Jeff-et gyermekkorában Scottie Moorhead-nak hívták. Nevét az apja halála után változtatta meg.

Buckley édesanyja gyakorlott zongorista és csellista volt, így Jeff-nek már korán kialakultak a kapcsolatai a zenével. Nevelőapja megismertette vele a Led Zeppelin, Queen, Jimi Hendrix, The Who és Pink Floyd zenéjét. Jeff rengeteget énekelt gyermekkorában, gitározni ötévesen kezdett el, mikor rábukkant egy akusztikus gitárra a nagyanyja szekrényében. Tizenkét évesen eldöntötte, hogy később a zenével szeretne foglalkozni, így a középiskola befejezése után a hollywoodi Musicians Institute-ban folytatta tanulmányait. Buckley később egy Rolling Stone-nak adott interjúban az itt töltött éveire elpazarolt időként hivatkozott, viszont egy másik interjúban bevallotta, hogy öröm volt itt megismernie a zenetudományt.

Az 1986 és 1990 közötti időszakot Jeff egy hotelben töltötte, ahol gitározott különféle zenekarokban. 1990-ben New York-ba költözött, hogy elindítsa önálló zenei karrierjét, ami 1994-ben rohamosan el is indult. Leszerződött a Columbia-hoz és meg is kezdte az első albumának a felvételeit.

Legismertebb albuma az 1994-ben megjelent ,,Grace", ami egyben az első és az utolsó volt. Az ezt követő három évben Matt Johnson-nal, Michael Tighe-val és Mick Grondahl-val egy zenekarban készítette újabb dalait és turnézott. Bejárták az Egyesült Államokat, eljutottak Európába, Ausztráliába és Japánba is. 1996-ban szüneteltették a turnét, hogy megkezdjék a második album munkálatait. Ez viszont Buckley hirtelen bekövetkezett halála miatt nem valósult meg.

A zenész életének következő és utolsó állomása a Tenessee állambeli Memphis volt, ahol a második albumához gyűjtött ihleteket.

1997. május 29-én a zenekar Memphisben várta a New Yorkból ideköltöző Jeff-et. A zenész az érkezés után nem sokkal úgy döntött, kipiheni az utazást és megmártózik a Mississippi mellékágában, a Wolf folyóban. Zenekarának ügynöke, Keith Foti is vele tartott, viszont ő a parton maradt. Amikor közeledett egy vontatóhajó, Foti a parton lévő gitárhoz és rádióhoz futott, hogy mentse azokat az esetleges hullámoktól. Mikor az ügynök visszanézett a folyóra, Jeff-nek nyoma veszett.

Holttestét pár nappal később, június negyedikén találták meg. Az ezt megelőző napokban találgatások folytak az eltűnésével/halálával kapcsolatban. Felmerült az alkohol, a kábítószer gyanúja, néhányan azt feltételezték, hogy a zenész öngyilkos lett. A boncolás alapján a halálának oka a véletlen vízbefúlás volt, Jeff nem állt semmilyen tudatmódosító hatása alatt.

Halála után rengeteg posztumusz mű jelent meg, köztük a második albumának, a ,,My Sweetheart The Drunk" első négy dala.

Hatása[szerkesztés]

A Radiohead brit alternatív-rockot játszó zenekar énekese, Thom Yorke egy Jeff Buckley koncert után írta meg a ,,Fake Plastic Trees" névre hallgató számot 1995-ben, ami ma az együttes egyik legismertebb dala.

Buckley zenéje hatással volt többek között a Coldplay-re, a Muse-ra, a U2-ra, Adele-ra és Lana Del Rey-re.

Külön érdekesség, hogy Brad Pitt rajong az énekes zenéjéért. A 2002-ben bemutatott ,,Everybody Here Wants You" című dokumentumfilmben említi a színész, hogy a volt felesége indította el a ,,Mojo Pin"-t a lemezlejátszójukon és azóta rajong Buckley-ért.

A Grace album dalai[szerkesztés]

  • Mojo Pin
  • Grace
  • Last Goodbye
  • Lilac Wine
  • So Real
  • Hallelujah
  • Lover, You Should've Come Over
  • Corpus Christi Carol
  • Eternal Life
  • Dream Brother

A Sketches for My Sweetheart The Drunk album dalai[szerkesztés]

  • The Sky is a Landfill
  • Everybody Here Wants You
  • Opened Once
  • Nightmares by the Sea
  • Yard of Blonde Girls
  • Witches' Rave
  • New Year's Prayer
  • Morning Theft
  • Vancouver
  • You & I
  • Haven't You Heard
  • I Know We Could Be So Happy Baby (If We Wanted To Be)
  • Murder Suicide Meteor Slave
  • Back in N.Y.C.
  • Demon John
  • Your Flesh is So Nice
  • Jewel Box
  • Satisfied Mind
  • Gunshot Glitter
  • Thousand Fold

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
  4. Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
  5. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)

Források[szerkesztés]