Jean de Berry
| Jean de Berry | |
| Jean le Magnifique | |
 | |
| Berry és Auvergne hercege | |
| Uralkodási ideje | |
| 1360 – 1416 | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Valois-ház |
| Született | 1340. november 30.[1] Vincennes[2] |
| Elhunyt | 1416. június 15. (75 évesen)[1] Párizs[2] |
| Nyughelye |
|
| Édesapja | II. János francia király |
| Édesanyja | Luxemburgi Bona |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean de Berry témájú médiaállományokat. | |
Jean de Berry (Vincennes, 1340. november 30. – Párizs, 1416. június 15.) saját jogán Berry és Auvergne első hercege, Poitiers és Montpensier grófja, házassága révén pedig Auvergne és Boulogne grófja.
Élete
[szerkesztés]II. (Jó) János francia király és Bonne de Luxembourg harmadik gyermeke volt.
1360-ban, amikor fivére, Lajos Anjout kapta apanázsul, Jean Berry és Auvergne hercege lett. Még abban az évben Londonba ment bátyjával együtt, hogy az 1356-os poitiers-i vereség óta ott raboskodó, majd a brétignyi béke értelmében a váltságdíj összeszedésének idejére szabadon engedett atyja helyett túszként biztosítsák III. Eduárdot a franciák jó szándékáról. Lajos később megszökött, így 1364-ben a lovagias Jó János visszatért harmadik fia mellé, de még abban az évben meghalt. Jean csak 1367-ben szabadult ki fivére, V. (Bölcs) Károly segítségével, akitől 1369-ben megkapta Poitiers grófságát.
Hazatérve Berry hercege többi hercegi testvérével egyetemben bátyjuk hű támasza lett az ország belső viszonyainak rendezésére és az angolok kiűzésére indított harcban. A helyzet 1380-ban, V. Károly halálakor azonban megváltozott: Anjou és Berry hercege öccsükkel, Merész Fülöp burgundi herceggel osztoztak meg az ifjú VI. Károly feletti gyámságon, a későbbiekben, unokaöccsük megőrülését követően pedig ismét közösen gyakorolta a hatalmat Fülöppel és Bölcs Károly kisebbik fiával, I. Lajos orléans-i herceggel együtt. Ebben az időben a herceg kapzsiságáról, visszaéléseiről vált hírhedtté.
1381-ben Languedoc főparancsnokává nevezték ki, ahol az angol-gaszkon erők fosztogatásai miatt épp eléggé elégedetlen lakosság fellázadt az újabb sarcok ellen (Tuchin-felkelés). Zsarnokoskodásának az uralmat saját kezébe vevő VI. Károly vetett véget, amikor 1389-ben máglyán égettette meg kegyencét, Jean Béthisac-ot. Egy időre háttérbe szorult, majd a orléans-i és burgundi hercegek között 1407-től kitörő Armagnac–burgundi polgárháborúban először közvetítő félként szerepelt, majd 1410-től az Armagnac-ok oldalára állt. A későbbiekben az angolokkal is tárgyalt, 1413-ban pedig Párizs kapitányává és Languedoc főparancsnokává nevezték ki.
Párizsban halt meg, a Nesle-palotában. Túlélő fiúgyermeke nem lévén birtokainak zöme a koronára szállt, Auvergne és az anyai örökségből származó Montpensier viszont Marie nevű lányára szállt. Berry hercegségét 1422-ben hozták létre újra.
Berry herceg, a művészetpártoló
[szerkesztés]Berry hercege V. Károlyhoz hasonlóan művészeteket kedvelő, bőkezű mecénás volt. Hatalmas kéziratgyűjteménnyel rendelkezett, és két gyönyörű hóráskönyv megrendelése fűződik nevéhez: a Berry hercegének hóráskönyve (Très Riches heures du duc de Berry) és a Kis hóráskönyv (Petites Heures de Jean de Berry). Az előbbit a híres Limbourg fivérek készítették, munkájukat csak jóval a herceg halála után fejezték be.
A herceg főleg Guy de Dammartin által végrehajtott építkezései is nevezetesek. Az ő műve Mehun-sur-Yèvre kastélya, de a poitiers-i palotát is kibővítette, átalakítva a donjont. A herceg fényes bourges-i udvara számára is megkezdte egy palota kiépítését, amelyhez a párizsi Sainte-Chapelle-hez hasonló reprezentatív kápolnát is építtetett.
Házasságai, utódai
[szerkesztés]1360. október 17-én vette feleségül Carcassonne városában Jeanne d’Armagnac-ot, I. Jean, Armagnac, Rodez és Fézensac grófja és Béatrice de Clermont, Charolais úrnője lányát. Jeanne 1388-as haláláig legalább négy gyermekük született:
- Charles (1362–1382), Montpensier grófja;
- Jean (1363–1401), Montpensier grófja;
- Bonne de Berry (1366 körül – 1435), 1377-től VII. Amadé savoyai, 1394-től VII. Bernard armagnac-i gróf felesége;
- Marie de Berry (1367 körül – 1434), Auvergne hercegnője, Montpensier grófnője, Louis de Châtillon dunois-i, majd Philippe d’Artois eu-i gróf, végül 1401-től I. Jean bourbon herceg felesége.
1389-ben ismét megnősült, ezúttal II. Jean auvergne-i gróf és Aliénor de Comminges lányát, Auvergne és Boulogne grófnőjét, Jeanne-t vette feleségül. A házasság gyermektelen maradt.
Jean Froissart krónikájából kiviláglik, hogy – a korabeli francia udvarban nem szokatlan módon – a herceg házastársi kötelezettségei mellett homoszexuális kapcsolatokat is ápolt, elsősorban egy Jacques Thibaut nevű inassal, akit dús ajándékokkal halmozott el.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). a BnF általános katalógusa. Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2018. június 1.)
- ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2018. június 1.)
