Japán kardmarkolatok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A japán kardmarkolat összetétele, összeillesztése az alaprészek összerakásából és a díszítések felhelyezéséből áll, ezek pedig a pengét (katana) veszik körül mikor viselik, vagy tárolják. A kosirae (koshirae (拵え?)) a japán kardokon levő díszítésekre vonatkozik, például katana, amik akkor vannak a kardon, amikor a tulajdonosa viseli. A siraszaja (shirasaya) egy sima díszítetlen, igazából felszereletlen összeállítás, ami csak egy egyszeri hüvelyre és markolatra korlátozódik, amikor a kardot tárolják, illetve raktározzák.

Két antik kosirae, katana (felül), vakizasi (középen), daiso (daisho) formában (összeillő szett). Legalul pedig egy kogatana látható.
Daiso szett a Japán kardok tároló burkolatának siraszaja (shirasaya) a katana (felső) és a vakizasi (alsó) számára.
Ábra a katana és a kosirae részeiről.

Részei[szerkesztés]

  • Fucsi (Fuchi (?)): A fucsi a markolat nyakrésze a cuka (tsuka) és a cuba (tsuba) között.
  • Habaki (?): A habaki egy ék alakú fém-gallér, ami meggátolja, hogy a kard kiessen a szajából (saya) és összetartja a többi alkatrészt lent, a hamacsira (ha-machi) és a munemacsira (mune-machi) van erősítve, amiket a nakago (nakago) előz meg.
  • Kaesizuno (Kaeshizuno (返し角?)): A kaesizuno kampó alakú alkatrész, aminek az a szerepe, hogy a szaját az övhöz szorítsa miközben előhúzzák a kardot.
  • Kasira (Kashira (?)): A kasira tompa vonal vég (vagy nyeregkápa) a cuka végén.
  • Kógaj (Kōgai (?)): A kógaj egy tüske, ami a haj hozzácsatolásában, valamint annak cipelésében segít, néha Katana-Koshirae részeként egy másik zsebben.
  • Koigucsi (Koiguchi (鯉口?)): A koigucsi a szaja szája, amit hagyományosan bivaly szarvból készítenek.
  • Kodzsiri (Kojiri (?)): A kodzsiri a szaja alján található erősebb illesztés, ami védi azt, szintén bivaly szarvból készül.
  • Kozuka (小柄?): A kozuka egy díszítő fogantyú a kogatana számára, egy hasznos kis kés, ami belefér a szaján található zsebbe.
  • Kurikata (Kuri-kata (栗形?): A kurikata fogantyú a szaja oldalán, ami a szageo hozzácsatolásához szolgál.
  • Mekugi (目釘?): A mekugi egy kicsi szeg, ami a cukát a nagakohoz segíti jobban hozzáilleszteni.
  • Menuki (目貫?): A menuki egy díszítés, ami a cukán található (általában a cuka alatt, mondhatni a markolatban). Az a feladata, hogy a mekugit elrejtse, illetve azért található a cuka alatt, hogy jobb fogást biztosítson a markolaton, ne legyen kényelmetlen a használójának.
  • Mekugiana (Mekugi-ana (目釘穴?)): Mekugianának hívjuk a mekuginak csinált lyukakat, amik a cukában és a nakagoban vannak.
  • Szageo (Sageo (下げ緒?)): A szageo egy zsinór/kötél, amivel a szaját az övhöz erősítik, amikor viselik.
  • Samehada (Same-hada (鮫肌?)): Rája bőr minta.
  • Samekava (Same-kawa (鮫皮?)): Rája vagy cápabőr csomagolás a cukán (markolat).
  • Szaja (Saya (?)): A szaja egy fa hüvely a kard számára, amit hagyományosan lakkozott fából készítenek.
  • Szeppa (Seppa (切羽?)): A szeppa egy alátét, ami a cuba alatt és fölött helyezkedik el, arra szolgál, hogy rögzítse, ez pedig lehet díszes, vagy sima is.
  • Sitodome (Shitodome (鵐目?)): A kurigatán található kis dísz, ami a modern változatokban gyakran aranyozott fémből készül.
  • Cuba (Tsuba (鍔 vagy 鐔?)): Kardmarkolatvédő.
  • Cuka (Tsuka (?)): A cuka maga a kard markolata, ami fából készül és samegavába van csomagolva.
  • Cukamaki (Tsuka-maki (柄巻?)): A cuka csomagolás művészetének a pontos megnevezése, ami tartalmazza a legelterjedtebb hineri makit és katate makit (harci csomagolás).
  • Cukaito (Tsuka-ito (柄糸?)): A cukaito az, ami a cukát betakarja, hagyományosan selyemből készült, de manapság leginkább pamutból és bőrből készítik.
  • Varibasi (Wari-bashi (割箸?)): Fém evőpálcikák, ami a szajában levő zsebbe lehet tenni.

Siraszaja[szerkesztés]

A siraszaja (白鞘?), "fehér hüvely", egy egyszerű japán fa kardtartó állvány, amely tartalmazza magát a szaját is (hüvely) és a cukát (markolat), hagyományosan nurizaja (nurizaya) fából készítik, ami a tárolásban segített, amikor épp nem használták a kardot. Külsőleg teljesen jellegtelenek voltak, de néha a kard adatai, a szajagakik (sayagaki) megjelentek rajta. Ennek a különleges burkolatnak az az oka, hogy a hétköznapokban látott kosirae felszerelés ártott a pengének, tönkretette a fát és elősegítette a korróziót. Ezeket a felszereléseket nem tényleges harcra szánták, a keresztvas és megfelelő markolat híján nem jutottak ki csatatérre. Habár hasonlítottak a rejtett burkolatokhoz, mint amilyen a sikomizue (shikomizue). Továbbá, régen rengeteg kardot így adtak el, míg mai másolataik már csak dekoratív replikák és csak kevésnek van használható pengéje.

Az ilyen burkolatok nem valódi harcra lettek tervezve, a cuba hiánya és a megfelelő markolatkötözés miatt a csatatérre nem is igazán juthattak ki. Viszont vannak olyan hihetetlenül egyszerű „rejtő” burkolatok, mint a sikomizue. Rengeteg kard nyúlik vissza a japán történelem során ebben a formában, amíg a modern idők mentén levő reprodukciók, legtöbbje tisztán csak dekorációnak van használva, a tényleges funkciókat betöltő kardok száma kevés.

Siraszaja kép galéria[szerkesztés]

Kosirae[szerkesztés]

A kosirae szó a is a kosiraeru (koshiraeru, 拵える) igéből származik, ami manapság már nincs használatban. Leginkább a cukuru (tsukuru) szót használják, ami két jelentéssel is bír, „kreálni, gyártani”. Még pontosabb szó rá a tószó (tōsō, 刀装), ami maga a kard és annak alkatrészeit tároló polcot, tószógut (tōsōgu, 刀装具) jelenti, és a kanagu ami a fémből készült részekre utal. A gaisó (Gaisō, 外装) a külső burkolata, szemben a tósinnal (tōshin, 刀身), a kardnak a „testével”.

Az Edo-korszakban több szabályt is bevezettek: A kosiraet mindig markolattal balra kell kihelyezni, ami a békeidőre utal, ugyanis így körülményesebb előhúzni. Viszont háborús időszakban markolattal jobbra, mivel így azt könnyebb előhúzni a hüvelyéből.

A kosiraenak nem csak gyakorlati haszna volt, hanem esztétikai célokat is szolgált, valamint gyakran használták családi címerek (mon) azonosítására.

Kosirae típusok[szerkesztés]

Tacsi[szerkesztés]

A tacsi stílusú kosirae, maga a tacsi burkolatának az elsődleges stílusa, ahol a kardpengével lefele van rögzítve két ponton asi (ashi), az övhöz kapcsolva. A markolat általában ívesebb, mint a penge, a klasszikus tacsinak nagyobb az íve a hegyétől a markolatig, a markolatot két fék (mekugi) veszi körül, ellentétben a rövidebb pengékkel, amit csak egy, például az ucsigatana (uchigatana) és a katana. A tacsi stílusú kosiraet pedig megelőzte az ucsigatana (katana) stílusú kosirae.

Ucsigatana (katana)[szerkesztés]

Az ucsigatana stílusú kosirae a leggyakrabban használt kosirae, amit leginkább a szamuráj karddal társítanak össze. Ilyen módokon a kardokat pengével fölfelé viselik a tacsival ellenkezőleg, amit pengével lefelé viselnek.

Handacsi (fél tacsi)[szerkesztés]

A handacsi (han-dachi) kosirae a katana stílusban használták, de tartalmazott néhány tacsi alkatrészt is, mint például a kabutogane (kabuto-gane) a kasira helyett.

Aikucsi[szerkesztés]

Aikucsi, körülbelül 1780-ból. A francia Musée de l'Armée, múzeumban Párizsban.

Az aikucsi (aikuchi, 合口) a kisebb japán kardokra, vagyis nihontóra (nihontō (日本刀?)) jellemző burkolat, amin a markolat és hüvely közt nem jelenik meg a keresztvas. Eredetileg a kosigatanákon használtak, a vakizasi elődein, hogy magukhoz közel viselhessék. A Kamakura időszaktól inkább már a felső-osztályra volt jellemző a tantókhoz (''tantō'').

Alexander Takeucsi (Takeuchi) szerint az aikuchi a kosirae egyik formája, amit a tantokészítésnél használtak. A szó eredete, az „aikucsi” kard névjegyzéke a következő: a Japán ai az az angolban az ige „ing” végződéses alakjának felel meg, ami közös pontot jelent. Japánul a kucsi egy főnév, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy száj. Ugyanazon elv érvényesül a koigucsiban (koi-guchi). Tehát az aikucsi kezdetben egy japán kardmarkolat készítési stílus volt, amiben a fucsi találkozik a koigucsival.

Sikomizue[szerkesztés]

A sikomizue (shikomizue, 仕込み杖, "előkészített cukornád") vagy dzsotó (jotō, 杖刀, "hosszú markolatú kard") egy sétabotba rejtett tőr. Arról lett híres, hogy Zaitoicsi (Zaitoichi) kardforgatómester használta (kitalált fiktív karakter).

A sikomizue egy burkolásfajta neve, ahol a kard pengéjét egy cukornád-szerű burkolatba, cuébe (tsue) teszik, ezzel elrejtve magát a kardot. Ezek a burkolatok nem összekeverendők a siraszajával (白鞘, "fehér hüvely"), ami egy egyszerű faburkolat, díszítés nélkül, a rövid leírásokat leszámítva.

Néhány sikomizuebe rejtettek mecubusit (metsubushi), láncot, horgot, és más hasznos tárgyat. A sikomizuet tulajdonosa bárhova magával tudta vinni anélkül, hogy bármiféle gyanút keltett volna az emberekben, ezért is volt a sinobik (shinobi) számára tökéletes felszerelés.

Kaiken[szerkesztés]

A kaiken egy 8-10 hüvelyk hosszú, egy vagy kétélű tőr, díszítő elem nélküli csupasz burkolatban, eredetileg a szamuráj társadalmi réteg tagjai viselték. Nagyon hasznos volt önvédelem szempontjából, épületen belül főleg, ahol a katana a hosszú pengéje miatt, illetve a vakizasi a középhosszú pengéje miatt nehezen használható. A nők a kimonojuk zsebében, vagy az ujjában hordták maguknál, önvédelem, vagy öngyilkosság céljából, amit a nyaki ütőér elvágásával kiviteleztek.

Kosirae képgaléria[szerkesztés]

A kosirae részei[szerkesztés]

Saya[szerkesztés]

Szaja (?) egy japán kifejezés, ami kifejezetten egy kard vagy kés hüvelyére vonatkozik. A szaját normális esetben olyan fából állítják elő, aminek nagyon kicsi a súlya, egy külső lakk réteggel bevonva. Mivel a fa nagyon gyenge felépítésű, ezért óvatosan kell kihúzni a kardot, rosszul kihúzva a kard átvághatja a fát, ezáltal levághatja egy vagy több ujját a használójának. A helyes kihúzása és visszahelyezése a kardnak, vagy pengének inkább a munéval (mune) való érintkezést jelenti, mint a hüvellyel. A szajának van egy fogantyúja kurigata (栗形?) az oldalán, a fonott zsinórok (szageo), hozzácsatolására szolgál, amin akár található sitodome (shitodome) a kurigatának a díszítése, épp úgy, mint egy fémből készült záró sapka kodzsiri (小尻?). Hagyományosan a koigucsi (koiguchi) és a kodzsiri bivaly szarvból készül.

A szaja részekre osztva:

  • Szageo

A szageo (下緒 vagy 下げ緒?) egy zsinór, ami selyemből, pamutból, vagy bőrből készült, amivel a kurigatanán (栗形) levő lyukon keresztül megy a szajához. Számos különböző módszer van a szageo szövéséhez és a szajához kötéséhez a jó megjelenés érdekében. Egyes Iaidó (Iaidō) iskolákban a szageot a hakamához (hakama) kötik gyakorláskor.

  • Kurikata

A kurikata (Kuri-kata) egy fogantyú, ami a japán kard hüvelyéhez kapcsolódik. A szageo (zsinór) biztosítja a szaját és a kardot, ez az, amit az övhöz kötnek a kurikatán található lyukon keresztül.

  • Kodzsiri

A kodzsiri a hüvelyen található záró sapka, egy erősebb illesztés, ami védelmet biztosít.

  • Kogatana és kozuka

A kogatana egy hasznos kis kés, ami elfér a hüvelyen található zsebben, a kozuka pedig egy díszítő fogantyú/markolat a kogatana számára.

  • kógai

A kógai (kōgai) a haj hozzácsiptetését/ hozzáillesztését segíti, és a szaján található zsebbe illik.

  • Umabari

Az umabari a kogatana kés egyik fajtája, szintén a szaján található zsebben tárolható.

Cuka[szerkesztés]

A cuka a japán kard markolata.

A cuka részei:

  • Menuki

A menuki egy díszítés, ami a cukán található (általában a cuka alatt található, az anyagban), a markolaton való fogórészbe teljesen illeszkedik, a kényelmesebb használathoz.

  • Samegava

A samegava rája bőr, amivel a markolatot burkolják be.

  • Cukaito

A cukaito (Tsuka-ito) az, amivel a cukát becsomagolják, hagyományosan selyemből, de manapság egyre gyakrabban pamutból, és néha bőrből készítik.

  • Fucsi

A fucsi egy gallér, vagy foglalat ami a cuka elejét befedi a japán kardoknál. A kard markolattüskéje átmegy a cukán keresztül a fucsi elejébe.

  • Kasira

A Kasira (kasira) egy tompa vonal vég (vagy nyeregkápa) a cuka végén.

Cuba[szerkesztés]

A cuba (?, ’vagy ’) általában kerek (esetenként négyzet alakú) keresztvas a markolat felett a japán fegyvereken, mint a katanán és különböző változatokon, például: tacsin, vakizasin, tantón, naginatán, stb. Hozzájárulnak a fegyver kiegyensúlyozottságához és a kezet védik. A cuba elsősorban a kezet akadályozza meg, hogy a pengére csússzon, mintsem hogy az ellenfél pengéjétől védjen. Csudan no kamae (chudan no kamae) keresztvas a cuba és a penge íve által van meghatározva. Átmérőre egy átlagos katana cuba 7,5–8 centiméter (3,0–3,1 in), vakizasi cuba 6,2–6,6 cm (2,4–2,6 in), és tantó cuba 4,5–6 cm (1,8–2,4 in).

A Muromacsi (Muromachi, 1333-1573) és Momoja (Momoya, 1573-1603) korszakban a cubának inkább a funkcióját tartották fontosnak, mintsem kinézetét, ezért erősebb fémekből készítették erősebb szerkezettel. Az Edo korszakban (1603-1868) béke volt Japánban, ezért a cuba inkább dísz lett, így kevésbé erős fémeket, például aranyat használtak hozzájuk.

A cubákat finoman díszítették, mára már gyűjtői darabok lettek. A cubát általában kézműves dinasztiák készítették, akik csak erre specializálódtak. Általában gazdagon díszítették őket. Továbbá a finomabb darabokat családi ékszerként kezelték, generációról-generációra adva őket. Szamuráj múltú családoknál a család címere is szerepel a cubán. A cuba különböző fémekből és ötvözeteikből készülhetett, mint a vas, acél, réz vagy sakudó (shakudō). Egy párbajban a felek a cubánál rögzítve feszültek egymásnak, próbálva a másikat ellökni, hogy megfelelő pozíciót szerezzenek egy csapáshoz. Ezt a helyzetet cubazeriainak (tsubazeriai, 鍔迫り合い) nevezik, ami a kendóban (kendo) is gyakori látvány.

A mai japánban a cubazeriai szó azt is jelenti, hogy keménynek lenni egy versenyben.

Szeppa[szerkesztés]

A szeppa alátét, ami a cuba alatt és fölött helyezkedik el, arra szolgál, hogy rögzítse, ez pedig lehet díszes, vagy sima is.

Habaki[szerkesztés]

A habaki (鎺) egy ék alakú fém-gallér, ami bekeríti a japán kardok alapját. Két célja van, az egyik, hogy a cubát a kardhoz szorítsa, helyhez kösse, a másik pedig hogy meggátolja a fegyver szajából, vagyis hüvelyéből való kiesését.

A habaki fontossága a kard kihúzásánál mutatkozik meg. A hüvely tetején hüvelykujjal nyomják meg a keresztvasat annyira, hogy a habakit felfedjék. Ez a folyamat a koigucsi no kirikata (koiguchi no kirikata, 鯉口の切り方). A pengét szabaddá téve nagyon gyorsan elő lehet húzni. Ez úgy ismert, mint koigucsi o kiru (koiguchi o kiru, 鯉口を切る), nukicuke (nukitsuke, 抜き付け) vagy tanka o kiru (啖呵を切る). Ez egy nagyon agresszív gesztus, ugyanis egy halálos vágás bevitele csak egy pillanat kérdése. Hasonló hatást kelt, mint egy kakas hátra húzása, egy sörétes felhúzása vagy a tolózár hátra húzása majd elengedése a lőfegyvereknél.

A tanka o kiru mára egy elterjedt kifejezés Japánban arra, hogy valaki „kész elkezdeni valamit” vagy „készen áll, hogy beszéljen”, különösen gyakori agresszív említésben.

A habaki normális viselés, használat esetén is a kardburkolatot belül felszaggathatja, azért, hogy az esetleges problémákat ebből adódóan elkerülve célszerű alátétlemezt használni. A habakit ajánlott eltávolítani és beolajozni vágás használata után, vagy néhány havonta legalább egyszer, amikor megköveteli.

További olvasmányok[szerkesztés]

  • The Craft of the Japanese Sword, Leon and Hiroko Kapp, Yoshindo Yoshihara ; Kodansha International; ISBN 0-87011-798-X
  • The Samurai Sword: A Handbook, John M. Yumoto ; Charles E. Tuttle Company; ISBN 0-8048-0509-1
  • The Japanese Sword, Kanzan Sato ; Kodansha International; ISBN 0-87011-562-6
  • Japanese Swords, Nobuo Ogasawara ; Hoikusha Publishing Co, Ltd. ISBN 4-586-54022-2

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Japanese sword mountings című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.