Hakama

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miko'hakama

Hakama (?)egy tradicionális japán öltözék. Eredetileg csak férfiak viselték, de ma már mindkét nem képviselői is hordják. Ezt a viseletet a deréknál kötik meg és bokáig ér. A Hakamát kimono fölött viselik (hakamashita).

Két fajta hakama létezik: az egyik az (馬乗りHepburnumanori?, ’szó szerint lovagló hakama’) a másik pedig az (行灯袴Hepburnandon bakama?). Az umanorinak két lábrésze van, hasonlóan a nadrághoz. A "hegyi" vagy "mezei" típusú unamori hakamát hagyományosan az erdei-mezei munkások hordták. Ezek lazábbak voltak a deréknál és szűkebbek a lábnál.

A Hakamát négy szíj (himo) rögzíti: két hosszabb himo két oldalról az öltözet elején megkötve, és két rövidebb himo két oldalról megkötve hátul. A ruha hátsó részének van egy merev trapézszerű része - ez a (腰板Hepburnkoshi-ita?) . Ez alatt van belül a hakama-dome (袴止め), amely az obiba van betűrve a hátulsó részen, és segíti a hakamát a helyén tartani.

A Hakamaának hét mély redője van, kettő hátul, öt elöl. Ezek a bevágások a hét busidó erényt jelképezik. Annak ellenére, hogy egyenletesnek látszanak, az elülső redők elrendezése aszimmetrikus.

Férfi hakama[szerkesztés]

Kikko kobakama, rövid nadrág kikko páncéllal, yoroi hakama egy típusa.

A legformálisabb típusú hakama kemény, csíkos selyemből készül, általában fekete és fehér, vagy fekete és kék színűek. Ezek fekete moncuki kimonóval, fehér tabival, fehér nagadzsubannal és különböző típusú lábbelikkel viseletesek. Hidegebb időkben a moncuki haori és a fehér haori-himo egészíti ki az öltözéküket.

Hakama bármely kimonóval hordható, kivéve a jukatát (könnyű nyári kimonó, lazításra, alvásra vagy fesztiválokra). A csíkos hakamát általában formális kimonóval viselik, de ha a csíkok nem fekete, szürke és fehér színűek, akkor hétköznapibb öltözékként is funkcionálhat.

Míg a fehér hakama régebben a férfiak mindennapi viseletéhez tartozott, manapság már csak kifejezetten hivatalos eseményeken , tea szertartásokon , esküvőkön és temetéseken veszik fel. Hakamát a harcművészet gyakorlói is hordják (kendó, aikidó, rjú-te). Szumó harcosok, bár a küzdelem során nem viselnek hakamát , nyilvános feltűnések alkalmával kötelezően kell viselniük ezt a tradicionális japán ruhát.

Kamisimo, kataginu és naga-bakama[szerkesztés]

Edo-era kamishimo

A hakama eredetileg egy része volt a teljes öltözetnek, a kamishimonak (上下 vagy 裃). Szamurájok és udvaroncok viselték az Edo-korszak alatt. A hakama mellett még egy kimonó és egy öv kapott helyet, amelyen a kardját tartotta. Az ujjatlan köpeny kemény bőrből készült kihangsúlyozott, kemény bőrből készült vállrészekkel. Ezek ugyan egy penge vágását nem állították meg, de lelassították annyira, hogy megfelelő reakciót váltott ki a viselőjéből.

A szamurájok a sógunt és más magas rangú daimjót látogatva néha kénytelenek voltak hosszú hakamát viselni (naga-bakama). Ezek teljesen a hagyományos hakamát idézték, kivéve a figyelemreméltó hosszágukat elöl-hátul, amely két láb hosszúságú uszályt képezett (képet lásd itt). Naga-bakama ma már csak noh és kabuki színházakban, továbbá Sintó szertartásokon viseletes.

Karuszan-bakama[szerkesztés]

Némely hakamának a Sengoku korszak alatt szűkebb volt a szegése annak érdekében, hogy bő hatást keltsen. Ez a szabás kitartott az Edo korszakban is, melyet aztán karuszan-bakamának neveztek el. Másik ismert neve a taccuke-hakama.

Szasinuki hakama[szerkesztés]

Ez a fajta hakama lazán ráhajlik a lábra, nyitottan hagyva a lábfejet. Hogy ezt a hatást elérjék, a hakama valamivel hosszabb, mint a hagyományos, és egy fonál halad végig szorosan a szegélynél, ezzel keltve bő hatást. A formálisabb szasinuki hat rétegű volt, nem pedig négy. Elméletileg ez a boka körüli fonál a szasinukit a kukuri- (kötött) hakama egy fajtájává teszi. Korábbi formája a sasinukinak úgy volt szabva, mint a normális hakama (egy kicsit hosszabb volt), és egy fonál futott végig mindkét láb szegélyénél. Ezek a fonalak szorosan össze voltak húzva, és a bokához voltak kötve. Az udvari nemesek ezt viselték a Heian korszak alatt.

Yoroi hakama[szerkesztés]

Yoroi hakama a szamuráj harcosok viselete, kis páncéllemezekbők állt, amelyeket beleszőttek a hakamába.

Női hakama[szerkesztés]

A női hakama többféle esetben különbözik a férfiakétól, ezek közül a legfeltűnőbb az anyag mintája és a kötés módja.

Míg a férfiak viselhetik hivatalos és hétköznapi alkalmakkor, addig a nők inkább csak bizonyítványosztó ünnepségen vagy hagyományos japán sportok gyakorlása alatt veszik fel, mint például a kjudó, aikidó és kendó.[1] A kimonót vagy hakamát viselő nő képét általában a tanárokkal hozzál kapcsolatba. Japánban sok tanárnő tradicionális kimonóban vagy hakamában jelenik meg az évvégi ceremóniákon.

A legjellegzetesebb jelkép a női hakamákról a mikok vagy papnők, akik részt vesznek a szertartásokon. A papnők egyenruhája fehér kimonóból és piros hakamából áll.[2]

Hölgyek a bizonyítványosztó ceremónián.

A bizonyítványosztó ünnepségeken a hölgyek virágokkal hímzett hakamát hordanak. A férfiakkal ellentétben, a nők nem a derekuknál kötik meg az övet, hanem a csípőjüknél.

Hakama megkötése[szerkesztés]

A férfiaknak sokféle módszer van a hakama megkötésére. Először is az obit egy speciális csomóban hátul megkötik. Az elülső résztől kezdve a szíjakat deréknál körbetekerik és keresztbe teszik az obi fölött. Ezután ismét előre hozzák és keresztbe teszik a derék alatt, majd hátul az obi alatt megkötjük. A hakama-domét behajtják az obiba, majd a hátsó szíjakat előre húzzák és megköthetik különféle módon. A leggyakrabban használt módszer egy olyan hurok, ami két keresztbe tett csokornyakkendőre hasonlít.

A női hakamánál a megkötés szintén különbözik az ellenkező nemtől, az övék egy sokkal egyszerűbb hurok. Ahogy a férfiakénál, úgy náluk is az elülső szíjakat először hátra, majd előre húzzák, aztán csomót kötnek hátul. Ezután a hátsó himot előre tekerik. Ennél a pontnál hurkot köthetnek rá a csípőnél a bal oldalon. A biztosabb tartás érdekében a himot elbujtathatják középen, majd hátul belülről megköthetik.

Hakama hajtogatása[szerkesztés]

Összehajtogatott hakama

Mint ahogyan az összes tradicionális japán viseletnél, a hakamánál is nagyon fontos a helyes hajtogatás és tárolás annak érdekében, hogy megelőzzék a károkat és meghosszabbítsák az élettartamát- különös tekintettel azokra, amelyek selyemből vannak. Ennél az öltözéknél kiváltképpen fontos, mivel sok redője van, amelyek könnyen elveszíthetik a formájukat.

A hakama összehajtogatását gyakran nagy kihívásnak tekintik, részben a redők, részben pedig a kötésük miatt, amelyet pontosan kell simítani és összehúzni, mielőtt megkötnék a sajátos minta alapján.

Különböző harcművészeti hagyományokban a gyakorló tanítványok az előírt módszer alapján hajtogatják a hakamát, ami fontos részét képezi az etikettnek.

Néhány harcművészetben az ősi hagyományokhoz tartozik, hogy a legmagasabb fokozatú tanítványnak kötelessége a mester hakamáját összehajtogatnia, tiszteletének zálogául.[3][4]

Források[szerkesztés]

  1. Noririn: Tooshiya. Casual Walk '07 photo album. Photozou, 2007. január 15. (Hozzáférés: 2008. április 20.)
  2. Noririn: Imayou Hounou. Casual Walk '07 photo album. Photozou, 2007. február 3. (Hozzáférés: 2008. április 20.)
  3. Yamanaka, Norio. The Book of Kimono. Kodansha International, Ltd., 35–39,102, 103,111–115. o (1982). ISBN 978-0-87011-785-5 
  4. Dalby, Liza. Kimono: Fashioning Culture. Random House, 32–8,55,69,80,83,90,149,190,214–5,254. o (1993). ISBN 978-0-09-942899-2 

További információk[szerkesztés]