Japán ernyőfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ernyőfenyőfélék
Evolúciós időszak: kréta–jelenkor
Japán ernyőfenyő(Anglia, Northumberland, Kyloe Woods)
Japán ernyőfenyő
(Anglia, Northumberland, Kyloe Woods)
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ernyőfenyőfélék (Sciadopityaceae)
Luerss.
Nemzetség: Sciadopitys
Siebold & Zucc.
Faj: S. verticillata
Tudományos név
Sciadopitys verticillata
(Thunb.) Siebold & Zucc.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ernyőfenyőfélék témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ernyőfenyőfélék témájú kategóriát.

A fenyőalakúak (Pinales) közé tartozó ernyőfenyőfélék (Sciadopityaceae) monotipikus (egyfajú) családja egyedül Japánban, Sikoku és Kjúsú szigeten, valamint Honsú szigetének Kii-félszigetén, maradt fenn, japán neve 高野槙 (kójamaki). Épp ezért a család egyetlen nemzetségének (Sciadopitys Siebold & Zucc.) egyetlen faját (Sciadopitys verticillata (Thunb.) Siebold & Zucc.) magyarul japán ernyőfenyőnek nevezzük. Ősi származású faj, története a kréta időszakig nyúlik vissza, élő kövület.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fény- és páraigényes; hazájában a 700 m és 1400 m közti magassági övben a sziklás ormokon, folyó menti sziklafalakon és a hegygerinceken nő. Mára a világ számos arborétumában megtalálható. Nagyon lassan nő, fiatalon kissé fagyérzékeny. A teljesen mészmentes, erősen savanyú talajt kedveli.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több szempontból is az ikertűs vagy tűnyalábos fenyőkre (Pinus) emlékeztet. Eredeti termőhelyén szabályos, karcsú kúp alakú, magasan kinyúló (25–30 m) koronacsúcsú fa. Az idős fák kérge vaskos, rostos bordákra tagolódik. Hajtásai vaskosak, sárgásbarnák, pikkelyesek. Levelei kétfélék:

  • változó, hosszan lefutó alapú, hamar elfásodó pikkelylevelek – ezek egy része szórt, más része a hajtások csúcsán, örvös állásban tömörödik,
  • a hajtások csúcsán övszerűen álló, az „ernyők bordáit” adó, kettős (élükön hosszanti irányban összenőtt) tűpárok (4–14 cm × 2–4 mm), úgynevezett kladódiumok. 8–12 cm-es tobozai két év alatt fejlődnek ki: pikkelyeik vaskosak, és sok kis mag nő bennük.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal, üvegházi példány