Japán Szárazföldi Véderő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Japán Szárazföldi Véderő
陸上自衛隊
A Japán Szárazföldi Véderő zászlaja
A Japán Szárazföldi Véderő zászlaja

Dátum1954. július 1.
OrszágJapán
Személyzethivatásos- és szerződéses katonák, köztisztviselők, közalkalmazottak
Típushaderőnem
Méretkb. 150 000 fő
Parancsnoki struktúra Japán Önvédelmi Haderő
Parancsnokok
Jelenlegi parancsnokGorou juasza
Japán Szárazföldi Véderő
陸上自衛隊 weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Japán Szárazföldi Véderő
陸上自衛隊
témájú médiaállományokat.

A Japán Szárazföldi Véderő (japánul: 陸上自衛隊 átírással: Rikudzsó Dzsieitai, magyarul: „Japán Szárazföldi Önvédelmi Haderő”) a Japán hadsereg szárazföldi egységeit jelenti. 1954. július 1-én alakult és a Japán Önvédelmi Haderő 3 haderőneméből ez a legnagyobb.

2010 decemberében új katonai irányelv lépett életbe. Ennek következtében a Japán Önvédelmi Haderő Kínára fókuszál a Szenkaku szigeteki vitájuk miatt.

2008-ban 150.000 körüli katonája volt. Központja Tokióban van, azon belül Sindzsuku keleti részén Icsigaja kerületén.

Történelme[szerkesztés]

Japán 1945-ben elfogadta a potsdami konferencia által kínált békét, és ennek a 9. cikkelye („mindörökre lemond a nemzetközi viták rendezésének érdekében a háborúindítás, valamint az erőszak alkalmazás, vagy az azzal való fenyegetés szuverén jogáról.” Annak érdekében, hogy ezt elérjék „soha nem fognak fenntartani szárazföldi, tengeri vagy légi haderőt”) miatt, a Japán Birodalmi Hadsereget és a Japán Birodalmi Haditengerészetet feloszlatták, ezzel párhuzamosan az amerikai megszálló egységek vették át a hadsereg szerepét, ami a Japán területek megvédését is jelentette. Így Japán fókuszálhatott a gazdasága újraépítésére.

Annak ellenére, hogy Amerika nem akarta, hogy Japánnak legyen bármilyen hadserege, Asida Hitosi Japán akkori miniszterelnöke módosított a 9. cikkelyen, hogy Japánnak lehessen hadserege ami önvédelmi erőként funkcionál. Ennek következtében a szárazföldi, légi és tengerészeti haderőnemek alakultak ki Japánban. A megszállók vágya Japán demilitarizálása volt, de ez teljesen nem sikerült végül.

1951-ben a két ország Amerikai-japán biztonsági egyezményt kötött. Ez alapján Japánban maradtak amerikai támaszpontok és bázisok (pl.: Okinawán), így Amerika képes megvédeni Japánt ha megtámadják. 1950-ben a koreai háború miatt megalkották a Nemzeti Rendőrségi Tartalékot. 1952-re a Nemzeti Rendőrségi Tartalék Japánban 110.000 főre növekedett és megváltoztatták a nevét Nemzeti Biztonsági Ügynökségre.

Japán ezután folytatta a védelem fejlesztését. 1954. július 1-én az „Országos Biztonsági Testületet” Védelmi Ügynökséggé alakították át. Illetve a Nemzeti Biztonsági Ügynökség átalakult a Japán Szárazföldi Véderővé, Japán Tengerészeti Véderővé illetve a Japán Légi Véderővé. Erre az engedélyező jogszabályt szintén 1954-ben vezették be. A Japán Önvédelmi Haderő első vezetője pedig Keizou Hajasi lett.

Hosszú ideig megkérdőjelezhető volt, hogy a Japán Szárazföldi Véderő képes lenne-e egy esetleges szovjet támadást megakadályozni Hokkaidó ellen. Mára a Véderő hatékony hadsereg (kb. 150.000 fő) és fontos jelentősége van, bár a hidegháború vége óta úgy tűnik, hogy jelentősége csökken. Kísérletet tettek arra, hogy a Véderőt összességében új hidegháború utáni küldetésekre alakítsák át, mert a hidegháborús missziók számos belső politikai vitában torkoltak.

1992-re Japán gazdasága fellendült és ez Amerikának nem tetszett, ezért rákényszerítette Japánt, hogy segítse a világbékét. Ennek következtében bevezették Japánba a Nemzetközi Béke Együttműködési törvényt és az Önvédelmi Haderő részt vehetett nemzetközi békefenntartó nem katonai-jellegű akciókban amerikaiakkal. Ez volt a 2. világháború óta az első megmozdulása a Japán hadseregnek.

2004. március 27-én a Japán Védelmi Ügynökség létrehozta a Speciális Erők Csoportját, ami a Japán Szárazföldi Véderőbe került beintegrálásba és a feladatuk a terrorizmus elleni harc.

2018. április 7-én Japán a második világháború vége óta először aktiválta tengeri egységét. A feladatuk a Kínától keletre lévő szigeteik védelme esetleges inváziós egységektől.

Mai politikai helyzet a 9.cikkellyel[szerkesztés]

2012. decembere óta Abe Sinzó vezetésével a Liberális Demokrata párt (Japán) és a Komeito kormánykoalíció választási sikert sikerre halmoz. Ezzel terítéken van a kérdés, vajon Abe elég merész és ambiciózus-e ahhoz, hogy megkockáztasson végigvinni egy alkotmánymódosítást. Ehhez meg kellene előbb győznie nem csak mindkét parlamenti ház képviselőinek kétharmadát, hanem magát a japán közvéleményt is attól, hogy a hadsereg fenntartását tiltó 9.cikkelyt módosítsák. Nemzetközileg is vitatott, hogy kell-e Japánnak hadsereg.

A reformok aktualitását a megváltozott biztonságpolitikai környezet adja. Kína egyre növekvő katonai kiadása, Észak-Korea nukleáris fegyverei, illetve legújabb adalékként Donald Trump is, aki állítása szerint újratárgyalná a Amerikai-japán biztonsági egyezményt.

Így, ahogyan azt Abe már 2004-ben egy könyvében is kijelentette, Japánnak aktív lépéseket kell tennie, hogy biztosítsa elköteleződésének komolyságáról az Egyesült Államokat. Ez ráadásul hozzájárulna a kapcsolatok egyenlőbb alapokra helyezéséhez, ahol Japán bebizonyíthatja szövetségének komolyságát. Abe és a hozzá hasonlóan gondolkodó politikusok abban látják a megoldást, ha az alkotmány 9.cikkelyét megreformálnák és lehetővé tennék, hogy vészhelyzet esetén Japán élhessen az ENSZ alapokmányban biztosított kollektív önvédelem jogával például az amerikai katonák védelme érdekében.

2015. szeptember 19-én az Abe miniszterelnök által vezetett LDP és Komeito koalíció, 148:90 arányban, a felsőházban is elfogadtatta az önvédelmi erők reformjáról szóló törvénytervezetet. Ez lehetővé teszi a korlátozott kollektív önvédelemben való részvételt. Mindenek előtt azonban a következő három feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy a Japán Önvédelmi Haderő részt vehessen háborús konfliktusban:

  1. A helyzet egyértelmű fenyegetést jelent Japánra nézve, vagy legalábbis alapjaiban fenyegeti a japán nép élethez, szabadsághoz és boldogsága eléréséhez való alkotmányos jogát.
  2. Nincs más módja a támadás megakadályozásának.
  3. Az alkalmazott erőszak nem haladhatja meg a feltétlenül szükséges minimumot.

A feltételekből látható, hogy nem arról van szó, hogy Japán vissza akar térni a militarista alapokhoz. Abe miniszterelnök szeretné megváltoztatni az alkotmány 9. cikkelyét több ponton is, de még nem lépett semmit az ügyben.

Aktuális felszerelés és személyzet[szerkesztés]

Személyzet[szerkesztés]

1989-ben az alsó-közép akadémia és a felső-közép akadémia végzettjei alapkiképzésüket a képzési brigádokban kezdték, és körülbelül három hónapig tartott. A megbízott tiszteket és az altiszteket (tizedestől-hadnagyig tartó rangok tartoznak ide) képző kurzusok elérhetőek voltak tisztképző iskolákban és a már végzett altisztek beléphettek egy 8-12 hétig tartó megbízott tiszteket képző programba. Idősebb altisztek és a 80 hetes kísérleti altisztképzőben végzettek is részt vehettek tisztképző iskolákban, ugyanígy részt vehetett rajta az is aki Jokoszukán a Nemzeti Védelmi Akadémián végzett, illetve azok is akik valami hasonló 4 éves egyetemet végeztek. Korszerű műszaki, repülési, orvosi, parancsnoki és személyzeti tisztviselő kurzusokat is tartott a Japán Szárazföldi Véderő. Csakúgy mint a Tengerészeti és Légi Véderő, a Szárazföldi Véderő is tartott fiatal kadét programot, ahol technikai képzést kínált azon fiataloknak akik az alsó-középiskolát már elvégezték, de még nem érték el a katonasághoz való csatlakozás korhatárát, cserébe nekik később be kellett lépniük a katonasághoz.

A Japán szigetek népsűrűsége illetve urbanizációja miatt, csak kevés hely van nagyszabású gyakorlatokhoz, de még ezeken a területeken is zaj korlátozások vannak. A Szárazföldi Véderő igazodva ezekhez a feltételekhez, a parancsnoki feladatokra, térképészeti ismeretekre, szimulátorokon végzett feladatokra és egyéb képzésekre fektetik a hangsúlyt, illetve a tengerentúlon is szoktak gyakorlatozni például az Amerikai Egyesült Államok területén is (Yakima Tréning Centrum), ahol a katonák lőgyakorlatokat is végeznek.

A Japán Szárazföldi Véderőnek van két tartalék egysége: a Gyors reagálású tartalék egység (即応予備自衛官制度) és a Fő tartalék egység (一般予備自衛官制度). A Gyors reagálású egység tagjai 30 napot, a Fő tartalék egység tagjai pedig 5 napot gyakorlatoznak évente. 2007 decemberében 8.425 fő létszáma volt Gyors reagálású egységnek, míg 22.404 fő a Fő tartalék egységnek.

Néhány felszerelésük[szerkesztés]

Szervezet[szerkesztés]

Jelentős Parancsnokság A Szárazföldi Egységek Parancsnoksága (陸上総隊 Rikudzsou-Szoutai) főhadiszállása Aszakán van, Szaitama prefektúra. 2018. március 27-én lett újjászervezve a Központi Készenléti Erőből.

Seregek[szerkesztés]

  • Északi hadsereg, főhadiszállása, Szapporo, Hokkaidó
  • Északkeleti hadsereg, főhadiszállása, Szendai, Mijagi
  • Keleti hadsereg, főhadiszállása Nerima, Tokió
  • Központi hadsereg, főhadiszállása Itami, Hjógo
  • Nyugati hadsereg, főhadiszállása Kumamoto, Kumamoto

Hadosztályok[szerkesztés]

A Japán Szárazföldi Véderőnek 9 aktív hadosztálya van (1 páncélozott és 8 gyalogsági)

Brigádok[szerkesztés]

A Japán Szárazföldi Véderő 7 aktív Brigáddal rendelkezik, ebből egy desszantos

A hadosztályok 6.000-9.000 fő között vannak, a brigádok 3.000-4.000 fő között vannak. Ezek regionálisan függetlenek.

9 harci támogató egység[szerkesztés]

Más egységek[szerkesztés]

  • más egységek és szervezetek
    • Anyagellenőrző Parancsnokság
    • Földi Kutatási és Fejlesztési Parancsnokság
    • Katonai Rendőrség
    • Katonai Hírszerzési Parancsnokság
    • Hírszerzés Védelmi Parancsnokság
    • Szárazföldi Személyzeti Főiskola
    • Szárazföldi Tisztképző iskola
    • Speciális Erők Csoportja
  • Taktikai szerveztek
    • A Japán Szárazföldi véderő az alább látható taktikai egységekkel rendelkezik:
    • 1 páncélozott hadosztály (7.)
    • 8 gyalogsági hadosztály, mindegyikben 3 zászlóalj méretű gyalogsági ezred
    • 6 gyalogsági Brigád (5. Brigád, 11. Brigád, 12. Brigád, 13. Brigád, 14. Brigád, 15. Brigád)
    • 1 légi Brigád
    • 5 kombinált (képzésű) brigád
    • 1 tüzérségi brigád
    • 2 légvédelmi brigád
    • 4 mérnök brigád
    • 1 helikopter brigád, 24 század és 2 anti-tank szakasz

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]