Jód-triklorid

Kémiai azonosítók
Jód-triklorid
A dimer szerkezeti képlete
A dimer kalottamodellje
Kereskedelmi mennyiségű jód-triklorid

IUPAC-név	jód-triklorid
CAS-szám	865-44-1
PubChem	70076
ChemSpider	63265
EINECS-szám	212-739-8
SMILES	ClI(Cl)Cl
InChI	1/Cl3I/c1-4(2)3
InChIKey	PAWIVBWALDNUJP-UHFFFAOYSA-N
UNII	1E5KQ66TRQ
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	I₂Cl₆
Moláris tömeg	466,5281 g/mol
Megjelenés	sárga kristályok
Sűrűség	3,11 g/cm³
Olvadáspont	63 °C
Forráspont	77 °C (bomlik)^[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A jód-triklorid interhalogén vegyület, képlete ICl₃. Elsőként Humphry Davy állította elő 1814-ben.^[2] Élénksárga,^[3] szúrós szagú^[1] szilárd anyag. Nyomás alatt megolvasztható, a kapott folyadék barna színű.^[forrás?]

Tulajdonságai

Szilárd állapotban síkalkatú dimer I₂Cl₆, pontosabban Cl₂I(μ-Cl)₂ICl₂ formában van jelen, két hídhelyzetű klóratommal.^[4] A különböző helyzetű klóratomok esetén a kötésszögek és kötéstávolságok nem azonosak.

Jól oldódik alkoholban, éterben, benzolban.^[1] Olvadt állapotban vezeti az elektromos áramot, ami arra utal, hogy ionokra szakad:^[3]

I₂Cl₆ ⇌ ICl₂⁺ + ICl₄⁻

Vízben hidrolizál:^[2]

\mathrm {2\ ICl_{3}+3\ H_{2}O\longrightarrow \ 5\ HCl+ICl+HIO_{3}}

Számos fém-kloriddal tetrakloridok képződése közben reagál.^[forrás?]

Erős oxidálószer, szerves anyagokkal érintkezve azokat meggyújthatja.

Előállítása

Előállítható jód és −80 °C-os folyékony klór feleslegének reakciójával^[3] vagy jód-monokloridból klór hatására:^[1]

\mathrm {Cl_{2}\ +\ ICl\ \longrightarrow \ ICl_{3}}

Előállítható folyékony jód és klórgáz 105 °C-ra történő melegítésével is.^[forrás?]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine trichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodtrichlorid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

↑ ^a ^b ^c ^d Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 661. o. (1982). ISBN 963 10 3813 0
↑ ^a ^b Nils Wiberg, Egon Wiberg und Arnold Fr. Holleman: Lehrbuch der Anorganischen Chemie. Gruyter Verlag; 102., stark umgearb. u. verb. Auflage 2007; ISBN 978-3-11-017770-1; S. 459ff.
↑ ^a ^b ^c Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1127–1132. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5
↑ K. H. Boswijk and E. H. Wiebenga (1954). „The crystal structure of I₂Cl₆ (ICl₃)”. Acta Crystallographica 7 (5), 417–423. o. DOI:10.1107/S0365110X54001260.

[Römpp2-1] Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 661. o. (1982). ISBN 963 10 3813 0

[Holle-2] Nils Wiberg, Egon Wiberg und Arnold Fr. Holleman: Lehrbuch der Anorganischen Chemie. Gruyter Verlag; 102., stark umgearb. u. verb. Auflage 2007; ISBN 978-3-11-017770-1; S. 459ff.

[Greenwood-3] Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1127–1132. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5

[4] K. H. Boswijk and E. H. Wiebenga (1954). „The crystal structure of I₂Cl₆ (ICl₃)”. Acta Crystallographica 7 (5), 417–423. o. DOI:10.1107/S0365110X54001260.

[1]

[2]

[3]

[4]