Izoterm állapotváltozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az izoterm állapotváltozás vagy izoterm folyamat olyan állapotváltozás, amely során a termodinamikai rendszer hőmérséklete nem változik. (Az izo- görög eredetű, jelentése azonos, egyenlő. A -term szintén görög eredetű, jelentése hő, hőmérséklet.)

Izoterm állapotváltozás pV diagramja
A gáz izoterm változás során végzett munkája a pV diagram alapján

Az ideális gáz izoterm állapotváltozását a Boyle–Mariotte-törvény írja le: A zárt térben levő, állandó hőmérsékletű gáz nyomása és térfogata fordítottan arányos egymással. Képlettel:

A fordított arányosságnak megfelelően a az izoterm folyamat nyomás–térfogat diagramja hiperbola.

Az állapotváltozás kezdő- és végpontján mérhető állapotjelzők közötti összefüggés:

Izoterm állapotváltozás esetén az entalpia és a belső energia nem változik. Ez úgy lehetséges, ha tágulás közben a gáz által végzett munkával azonos mennyiségű hőt vesz fel a környezetétől. (Ellenkező esetben a gáz lehűlne.) A gáz összenyomásakor viszont a közeg felmelegedne, ezért hogy az eredeti hőmérsékletet megtartsa, hőt kell leadnia a környezetének.

Az izoterm folyamatban az n anyagmennyiségű, T hőmérsékletű gáz által felvett Q , illetve gáz által végzett W' munka nagysága:

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]