Ivan Granđa
| Ivan Granđa | |
| Született | 1879. március 25. Šašinovec |
| Elhunyt | 1953. március 31. (74 évesen) Zágráb |
| Állampolgársága | jugoszláv |
| Foglalkozása | politikus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ivan Granđa (Šašinovec, 1879. március 25. – Zágráb, 1953. március 31.[1] horvát parasztpárti politikus volt. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság nemzetgyűlésének képviselője, belgrádi parlamentben 1928-ban elkövetett gyilkos merénylet egyik sebesültje. A második világháború után az alkotmányozó és a szövetségi nemzetgyűlés képviselője, 1946-ban és 1950-ben a Horvát Népköztársaság parlamentjébe is beválasztották.
Életútja[szerkesztés]
Ivan Granđa a Zágráb melletti Šašinovacon született 1879-ben. 1886 és 1890 között a cerjei elemi iskolába járt. Tagja volt a Horvát Parasztpárt (HSS) elnökségének, ahol Stjepan Radićnak a HSS vezetőjének egyik leghűségesebb munkatársa volt. Időnként politikai cikkeket írt a horvát parasztpolitika fő lapjába a Domba, és munkatársa volt a Seljačka svijeta című lapnak is. 1906-ban a cerjei parasztszövetkezet egyik alapítója, később alelnöke, majd 1908-tól titkára volt.[1] A Seljačka sloga kulturális és oktatási egyesület igazgatóságának tagja (1925-1929), majd helyreállítása után (1935) pénztárnoka (1935-1937), valamint a šašinovaci tejipari szövetkezet elnöke volt. Az 1925-ös és az 1927. szeptember 11-iki választásokon képviselővé választották a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság nemzetgyűlésébe.
1928. június 20-án, amikor a belgrádi nemzetgyűlésben a merénylet idején a testével védte a párt vezetőjét, Stjepan Radićot, megsebesült a bal kezén. A merénylet áldozata lett a HSS elnöke, Stjepan Radić és két képviselője, Đuro Basariček és Pavle Radić, míg rajta kívül még Ivan Pernart sebesítette meg és a Szerb Radikális Párt képviselője, Puniša Račić.[2]
Az 1930-as évek végén nem helyeselte teljes mértékben a HSS elnökének, Vladimir Mačeknek a politikáját, és az ellenzéki érzelmű „radicspártiak” egy csoportjával összeütközésbe került a Hrvatska seljačka zaštita (Horvát parasztvédelem) tagjaival.[1]
A második világháború alatt a partizánok szimpatizánsa volt, a házát felhasználták akcióikban, de ő maga formálisan sem csatlakozott hozzájuk.[1] A második világháború végén az Egységes Nemzeti Felszabadító Front (JNOF) zágrábi kerületi bizottságának elnökévé választották, majd a háború után az alkotmányozó nemzetgyűlésbe, 1946-ban és 1950-ben pedig a Horvát Népköztársaság parlamentjébe választották.[1] Tagja volt a Horvát Népköztársaság Elnökségének is, és az első szövetkezeti kongresszuson 1946-ban a Horvát Népköztársaság Főszövetkezetének elnökévé választották.[1] Tagja volt a Népfront bizottságának is, a Horvát Köztársasági Parasztpárt végrehajtó bizottsága (IO HRSS alelnöke), és haláláig a Seljačka Sloga egyesület elnöke.[1]
Zágrábban halt meg 1953. március 31-én. A zágrábi Mirogoj temető árkádsorában[3] Stjepan és Pavle Radić, Đuro Basariček és Josip Predavac közös sírjába temették el.
Emlékezete[szerkesztés]
- Az egyik szeszvetei általános iskola (OŠ Ivana Granđe) az ő nevét viseli.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g Granđa, Ivan, Suzana Leček (2002.), hbl.lzmk.hr, hozzáférés: 2020. augusztus 12.
- ↑ Vedran Benić: Veliko malo stoljeće. O dvadesetom je riječ. Kolo 4, 2005.. (Hozzáférés: 2010. szeptember 4.)
- ↑ Polić, Maja. Panteon hrvatske povijesti, Zagreb, 2010., // Rijeka, sv. 16, br. 1, (2011.), str. 89.-90.
- ↑ Petrić, Hrvoje. Prilozi za biografiju Ivana Pernara (1889.-1967.), // Zbornik Janković, sv. II, br. 2. Kolovoz 2017., str. 167.-206., str. 180., hozzáférés: 2018. október 9.
- ↑ O školi, os-igrandje-soblinec.skole.hr, hozzáférés: 2020. augusztus 12.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ivan Granđa című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Zvonimir Kulundžić, Atentat na Stjepana Radića, Stvarnost, Zagreb, 1967.
- Josip Horvat, Politička povijest Hrvatske, August Cesarec, Zagreb, 1989.
