Iszkityim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Iszkityim
Город Искитим.JPG
Iszkityim címere
Iszkityim címere
Iszkityim zászlaja
Iszkityim zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Irányítószám 633200–633209
Körzethívószám 38343
Népesség
Teljes népesség56 602 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna Omsk Time, Krasnoyarsk Time
Elhelyezkedése
Iszkityim (Oroszország)
Iszkityim
Iszkityim
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 38′, k. h. 83° 18′Koordináták: é. sz. 54° 38′, k. h. 83° 18′
Iszkityim weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Iszkityim témájú médiaállományokat.

Iszkityim (oroszul: Искитим) város Oroszország ázsiai részén, a Novoszibirszki területen, az Iszkityimi járás székhelye.

Népessége: 60 078 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Nyugat-szibériai-alföld délkeleti részén, a Novoszibirszki-víztározóba ömlő Bergy bal partján, a torkolat közelében helyezkedik el. Vasútállomás Novoszibirszktől 57 km-re délre, a Novoszibirszk–Barnaul vonalon. A város mellett vezet az R256-os főút (oroszul: P256-RUS.svg).

Története[szerkesztés]

Az Iszkityim elnevezés a Tom folyó mentén élő őslakos népcsoport ашкитим nevéből származik. Kezdetben csupán a Novonyikolajevszk (ma: Novoszibirszk) és az Altaj között 1912–1916-ban épült vasútvonal egyik kis megállóhelyének neve volt. A környéken 1927-ben nagy mészkő- és agyagpala lelőhelyet tártak fel, ami meghatározta a település további történetét. 1929-ben elkezdődött (és 1935-ig tartott) a nagy cementmű építése (Чернореченский цементный завод) és az építők lakóhelyeinek (barakkjainak) létesítése. 1933-ban a közeli négy kis falu és az állomás környékének összevonásával létrejött Iszkityim település. Mivel a falvak némelyike már 1717 óta ismert volt, ezért hivatalosan ezt tekintik a mai város alapítási évének.

Iszkityim a gyors növekedés következtében 1935-ben az azonos nevű járás székhelye lett, 1938-ban város címet kapott. Az erőltetett iparosítás éveiben a városban több iparág is meghonososdott, A 30-as évektől Nyugat-Szibériában is megjelentek a Gulag-táborok. Iszkityimben 1929 és 1955 között egy különösen szigorú büntetőtábor működött, foglyait elsősorban a kőbányában dolgoztatták, a fejtés kézi erővel történt. A világháború idején, 1941-ben az ipart mindenütt haditermelésre állították át. Az európai országrészből Iszkityimbe is több gyárat költöztettek, köztük Harkovból a kazán- és radiátorgyárat telepítették át.

1959–1963-ban felépült a cementmű második gyáregysége, 1958-tól azbesztcement termékek gyára is épült. A továbbiakban Iszkityim Nyugat-Szibéria legnagyobb építő- és építőanyagipari központjává vált.

A városban két nagy hadiipari vállalat is létesült, ezeket általában csak számokkal jelölték: az 545. számú gépipari, mikroelektronikai gyár és valamivel később a 851. számú "műszálgyár", amely többek között robbanószert, illetve ahhoz szükséges berendezéseket gyártott.[3] A több ezer főt foglalkoztató hadiipari vállalatok jelentősen hozzájárultak az infrastruktúra kiépítéséhez, az egészségügyi és kulturális intézmények létesítéséhez. Az utóbbi vállalat dolgozói részére épült a város egyik nagy lakótelepe, a Juzsnij mikrorajon.[4]

21. század[szerkesztés]

A város legnagyobb vállalata továbbra is a cementmű. A privatizáció idején, 1994-ben az elsőként (1935-ben) üzembe helyezett gyáregység megszűnt; a második Iszkityimcement néven az ország egyik legnagyobb cementgyára maradt. 2013. januári adat szerint 2,1 millió tonna cementet gyártott.[5]

Az egykori 851. számú "műszálgyár" (Novoszibirszkij zavod iszkussztvennovo volokna) – nevével ellentétben – továbbra is elsősorban fegyverek, hadifelszerelések, katonai és ipari célú (pl. geofizikai) detonátorok gyártására specializálódott.[6]

Bár az utóbbi évtizedekben az ipari üzemek légszennyezése nagyon jelentősen csökkent, helyi környezetvédők szerint Iszkityim továbbra is a Novoszibirszki terület egyik leginkább szennyezett városa maradt.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010-es népszámlálás adatai. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
  3. [1] (Hozzáférés: 2018-06-22)
  4. [2] Archiválva 2018. július 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2018-06-22)
  5. Isztorija zavoda (Hozzáférés: 2018-06-22)
  6. A gyár honlapja (Hozzáférés: 2018-06-22)
  7. [3] (Tass.ru, 2018-02-15, hozzáférés: 2018-06-22)

Források[szerkesztés]