Israel Kamakawiwoʻole
| Israel Kamakawiwoʻole | |
 | |
| Született |
1959. május 20. Honolulu, Hawaii, Amerikai Egyesült Államok |
| Elhunyt |
1997. június 26. (38 évesen) Honolulu, Hawaii, Amerikai Egyesült Államok |
| Álneve | Iz |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
 | |
| Israel Kamakawiwoʻole aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Israel Kamakawiwoʻole témájú médiaállományokat. | |
Israel Kamakawiwoʻole (Honolulu, Hawaii, 1959. május 20. – Honolulu, Hawaii, 1997. június 26.) hawaii zenész és énekes. Hawaii meghatározó alakja volt, aki világhírnévre tett szert a mindig pozitív megnyilvánulásainak és gondolkodásmódjának köszönhetően.
Korai évek[szerkesztés]
Hawaii fővárosában, Honoluluban, Oahu szigetén született a Kuakini kórházban. A város Kaimuki nevű negyedében nőtt fel.
Zenei munkásságát, tisztán őslakos hawaii bennszülött származásából kifolyólag a hawaii függetlenség és szuverenitás irányította. 11 éves korában testvérével, Skippy-vel kezdett el zenélni, és később, miután tinédzserként elköltöztek Makahába, megalapították Makaha Sons of Ni'ihau nevű zenekarukat. 1982-ben testvére, Skippy 28 évesen meghalt szívinfarktusban. Ez, valamint édesanyja halála végigkísérte egész életében.
1982-ben, 23 évesen feleségül vette gyermekkori szerelmét, Marlene-t. Hamarosan megszületett gyermekük, Ceslieanne, „Wehi”.
Zenei karrier[szerkesztés]
1990-ben jelent meg első átütő sikerű szólóalbuma, melynek címe Ka'ano. 1993-ban jelent meg a Facing Future album, amely meghozta számára az igazi világhírnevet. Ezen az albumon található meg számos olyan zenei alkotás, amely a mai napig egyedülálló hangzásvilágával és előadásmódjával páratlan tehetségről tanúskodik:
- „Somewhere Over the Rainbow/What a Wonderful World”
- „Hawaiʻi 78”
- „White Sandy Beach of Hawaiʻi”
- „Maui Hawaiian Sup'pa Man”
- „Kaulana Kawaiha”
A „Somewhere Over the Rainbow/What a Wonderful World” számtalan filmnek és reklámnak volt már betétdala.
1995-ben két politikai ihletésű dalt adott elő: „ʻE Ala ʻE” és „Kaleohano”. 1996-ban jelent meg utolsó albuma, az N Dis Life, mely elnyerte az Év albuma címet.
Halála[szerkesztés]
Számtalan elismerést és díjat kapott mind szülőföldjén, mind pedig világszerte. A legutolsó díjátadóra már nem tudott elmenni, az ünnepséget kórházi ágyából figyelte tévén keresztül. 38 éves korában, 1997. június 26-án halt meg a hatalmas túlsúlya következtében kialakult légzőszervi elégtelenség miatt (343 kg társult a 188 cm-es magasságához, ami 97,2 testtömeg-indexet jelent).[1] Ravatalát a parlament épületében állították fel, ahol az első napon több mint 20 000 ember rótta le előtte a tiszteletét. Ő volt a harmadik ember Hawaii történelmében, akit az a megtiszteltetés ért, hogy a parlament épülete adott helyet a ravatalának, és az egyetlen, aki közülük nem politikus volt (a másik két ember John A. Burns kormányzó, illetve Spark Matsunaga szenátor volt). Hamvait több ezer rajongója jelenlétében a Csendes-óceánba szórták 1997. július 12-én. Utolsó kívánsága szerint a temetésén nem sírtak, hanem mulattak az emberek.
Albumok[szerkesztés]
The Makaha Sons-szal:
"No Kristo" 1976
"Kahea o Keale" 1977
"Keala" 1978
"Makaha Sons of Ni'ihau" 1979
"Mahalo Ke Akua" 1981
"Puana Hou Me Ke Aloha" 1984
"Ho'ola" 1986
"Makaha Bash 3 Live" 1991
"Ho'oluana" 1992
Szóló albumok:
"Ka'ano'i" 1990
"Facing Future" 1993
"E Ala E" 1995
"In Dis Life" 1996
"The Man and His Music – Iz In Concert" 1998
"Alone In Iz World" 2001
"Wonderful World" 2007
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kekoa Enomoto, Catherine. „'IZ' Will Always Be”, Honolulu Star-Bulletin, 1997. június 26.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
