Israel Kamakawiwoʻole
| Israel Kamakawiwoʻole | |
| Született |
1959. május 20. Honolulu, Hawaii, Amerikai Egyesült Államok |
| Elhunyt |
1997. június 26. (38 évesen) Honolulu, Hawaii, Amerikai Egyesült Államok |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
 | |
| Israel Kamakawiwoʻole aláírása | |
Israel Kamakawiwoʻole (Honolulu, Hawaii, 1959. május 20. – Honolulu, Hawaii, 1997. június 26.) hawaii zenész és énekes. Hawaii meghatározó alakja volt, aki világhírnévre tett szert a mindig pozitív megnyilvánulásainak és gondolkodásmódjának köszönhetően.
Korai évek[szerkesztés]
Hawaii fővárosában, Honoluluban, Oahu szigetén született a Kuakini kórházban. A város Kaimuki nevű negyedében nőtt fel.
Zenei munkásságát, tisztán őslakos hawaii bennszülött származásából kifolyólag a hawaii függetlenség és szuverenitás irányította. 11 éves korában testvérével, Skippy-vel kezdett el zenélni, és később, miután tinédzserként elköltöztek Makahába, megalapították Makaha Sons of Ni'ihau nevű zenekarukat. 1982-ben testvére, Skippy 28 évesen meghalt szívinfarktusban. Ez, valamint édesanyja halála végigkísérte egész életében.
1982-ben, 23 évesen feleségül vette gyermekkori szerelmét, Marlene-t. Hamarosan megszületett gyermekük, Ceslieanne, „Wehi”.
Zenei karrier[szerkesztés]
1990-ben jelent meg első átütő sikerű szólóalbuma, melynek címe Ka'ano. 1993-ban jelent meg a Facing Future album, amely meghozta számára az igazi világhírnevet. Ezen az albumon található meg számos olyan zenei alkotás, amely a mai napig egyedülálló hangzásvilágával és előadásmódjával páratlan tehetségről tanúskodik:
- „Somewhere Over the Rainbow/What a Wonderful World”
- „Hawaiʻi 78”
- „White Sandy Beach of Hawaiʻi”
- „Maui Hawaiian Sup'pa Man”
- „Kaulana Kawaiha”
A „Somewhere Over the Rainbow/What a Wonderful World” számtalan filmnek és reklámnak volt már betétdala.
1995-ben két politikai ihletésű dalt adott elő: „ʻE Ala ʻE” és „Kaleohano”. 1996-ban jelent meg utolsó albuma, az N Dis Life, mely elnyerte az Év albuma címet.
Halála[szerkesztés]
Számtalan elismerést és díjat kapott mind szülőföldjén, mind pedig világszerte. A legutolsó díjátadóra már el sem tudott menni, kórházi ágyából figyelte tévén keresztül. 38 éves korában, 1997. június 26-án halt meg a hatalmas túlsúlya (343 kg társult a 188 cm-es magasságához, ami 97,2 testtömeg-indexet jelent) következtében kialakult légzőszervi elégtelenség miatt.[1] Ravatalát a parlament épületében állították fel, ahol az első napon több mint 20 000 ember rótta le tiszteletét. Ő volt a harmadik ember Hawaii történelmében, akit az a megtiszteltetés ért, hogy a parlament épülete adott helyet ravatalának, és az egyetlen, aki közülük nem politikus volt. (A másik két ember John A. Burns kormányzó, illetve Spark Matsunaga szenátor volt.) Hamvait több ezer rajongója jelenlétében a Csendes-óceánba szórták 1997. július 12-én. Utolsó kívánsága szerint a temetésén nem sírtak, hanem mulattak az emberek.
Albumok[szerkesztés]
The Makaha Sons-szal:
"No Kristo" 1976
"Kahea o Keale" 1977
"Keala" 1978
"Makaha Sons of Ni'ihau" 1979
"Mahalo Ke Akua" 1981
"Puana Hou Me Ke Aloha" 1984
"Ho'ola" 1986
"Makaha Bash 3 Live" 1991
"Ho'oluana" 1992
Szóló albumok:
"Ka'ano'i" 1990
"Facing Future" 1993
"E Ala E" 1995
"In Dis Life" 1996
"The Man and His Music – Iz In Concert" 1998
"Alone In Iz World" 2001
"Wonderful World" 2007
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kekoa Enomoto, Catherine. „'IZ' Will Always Be”, Honolulu Star-Bulletin, 1997. június 26.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
