Ignazio Silone

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ignazio Silone
Silone.JPG
Született 1900. május 1.
Pescina, Olaszország
Elhunyt 1978. augusztus 22. (78 évesen)
Genf, Svájc
Állampolgársága olasz
Foglalkozása
Díjak

Ignazio Silone az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ignazio Silone témájú médiaállományokat.

Ignazio Silone (Pescina, 1900. május 1.Genf, 1978. augusztus 22.) olasz származású svájci író.

Élete[szerkesztés]

Dél-itáliai parasztcsalád gyermeke, anyját, testvéreit elvesztette egy földrengésben. Az elnyomottság érzése élete meghatározó tényezőjévé vált, korán politizálni kezdett. 1921-ben az Olasz Kommunista Párt alapító tagja volt. 1930-44: a fasizmus elől Svájcba emigrált.

Pályája[szerkesztés]

Kezdeti alkotások[szerkesztés]

A svájci emigrációban vált íróvá, regényei először németül és angolul jelentek meg. Művei ebben az időszakban:

  • Fontamara (1930) regény – az Abruzzók életét ábrázolja a fasizmus szorításában.
  • Bor és kenyér (1946) regény – a verista hagyományok követője.

Az 1930-as évek művei[szerkesztés]

Silone ebben az időszakban szembefordult a kommunizmussal, de antifasiszta maradt. A világháború után veszített jelentőségéből, de hatással volt a neorealizmusra.

Az 1960-as évek művei[szerkesztés]

Az író pályáján ez az időszak az írói megújulás időszaka. Fő műve a 60-as évek terméséből:

  • Egy jámbor keresztény kalandjai (1968) történelmi dráma, a ferences mozgalmaknak állít emléket.

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 9632801849