II. Kaplan Giráj krími kán
| II. Kaplan Giráj ٢ قاپلان كراى | |
| Krími tatár kánság | |
| Uralkodási ideje | |
| 1770 – 1770 | |
| Elődje | IV. Devlet |
| Utódja | III. Szelim |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Giráj-dinasztia |
| Született | 1739 |
| Elhunyt | 1771 (32 évesen) |
| Nyughelye | Törökország |
| Édesapja | II. Szelim kán |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Kaplan Giráj (krími tatár: II Qaplan Geray, ٢ قاپلان كراى), (1739 – 1771) krími tatár kán, II. Szelim kán fia.
Élete[szerkesztés]
Kaplan a núreddin tisztséget viselte Arszlán Giráj (1767) és Kirim Giráj (1768–1769) kánok uralkodása idején. 1770-ben, a Krím sorsát illetően sorsdöntő orosz-török háború közepén kapta meg káni kinevezését a szultántól. Összegyűjtve a kánság hadseregét, nyolcvanezer ember élén a moldvai Iaşi felé indult, majd a Prut folyó mentén védelmi pozíciót vett fel és elállta a Rumjancev tábornok vezette orosz hadsereg útját. Rumjancev huszonöt napon át próbálta kicsalogatni megerősített állásai mögül a tatárokat, majd végül elhíresztelte, hogy kifogytak a készletei és visszavonul. Az ekkor rátámadó tatárokat visszaverte és folytatva a támadást kivetette őket az állásaikból. Kaplan hadserege védekezve hátrált, ám eközben átkelt a Dunán a nagyvezír százötvenezres serege és Rumjancev két folyó és két ellenséges hadsereg között találta magát, amely együttvéve háromszoros túlerőt jelentett. Ekkor mindhárom fél megerősítette állásait, majd a törökök megrohamozták az oroszok sáncait, akik kivédték a rohamot majd ellentámadásba mentek át és megfutamították az oszmánokat. A török veszteség negyvenezer ember, száznegyven ágyú és nagy mennyiségű készlet és muníció volt. A győztes orosz hadsereg ezután elfoglalta Bender, Izmail és Akkerman erődjeit.
Ezek után Kaplan Giráj megtudta, hogy a jediszani (a Dnyeper-torkolat és Moldva közötti tengerparti terület) nogáj tatárok át akarnak állni az oroszokhoz, és hogy a krími tatár klánok egy része is arra tendál, hogy orosz segítséggel kivívják a függetlenséget. Maga Kaplan is kapott hasonló felhívást a cárnőtől, ám ekkor még elutasította a gondolatot. Lehetséges, hogy később meggondolta magát és megpróbált tárgyalásokat folytatni, hogy a kánság megmaradjon orosz függésben, ahelyett hogy megszállják és annektálják, ám az oroszokkal való levélváltásáért a szultán hamarosan leváltotta tisztségéből.
Kaplan Giráj Törökországba vonult vissza, ahol hamarosan, 1771-ben pestisben meghalt.
Források[szerkesztés]
- О. Гайворонский «Созвездие Гераев»
- О. Гайворонский «Повелители двух материков» тома 1-2
- Халим Гирай «Розовый куст ханов» (история крымских ханов)
- Howorth, Henry Hoyle. History of the Mongols, from the 9th to the 19th Century. Part II, division I. The so-called tartars of Russia and Central Asia. Londres: Longmans, Green and Co, 1880.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Каплан II Герай című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: IV. Devlet Giráj |
|
Következő uralkodó: III. Szelim Giráj |
.svg){kind=icon}
