II. Bernát szász herceg
| II. Bernát szász herceg | |
| Szászország hercege | |
 | |
| Szászország | |
| Uralkodási ideje | |
| 1011 – 1059 | |
| Elődje | I. Bernát szász herceg |
| Utódja | Ordulf szász herceg |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Billung-ház |
| Született | kb. 990 |
| Elhunyt | 1059. június 29. |
| Nyughelye | Lüneburg |
| Édesapja | I. Bernát szász gróf |
| Édesanyja | Hildegarde von Stade |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Eilika von Schweinfurt |
| Gyermekei | Ordulf Hermann Gertrúd Hedvig Ida |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Bernát szász herceg témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Bernát (990 körül – 1059. június 29.) szász herceg 1011 – 1059 között, a Billung-ház harmadik uralkodója nagyapja, Hermann szász herceg és apja, I. Bernát herceg után.[1] Anyja Hildegarde von Stade.
Élete[szerkesztés]
1011-ben apja halála után gond nélkül örökölte a szász hercegi címet, és három politikai problémát:
- a német uralkodóval való feszült viszonyt
- a hamburg-brémai egyházkerülettel egyre romló kapcsolatot
- a vendekkel folytatott harcot
1013-ban mint "Bernát vesztfáliai herceg" írta alá II. Henrik német király egyik oklevelét, amelyben a király megerősítette egy korábbi ítéletét. Bernát a világi előkelők közül elsőnek írta alá az oklevelet, amely feltehetően magas rangját jelzi.[2] Bernát kezdetben Henrik támogatójának számított és elkísérte a császárt, amikor az hadjáratot vezetett lengyel területre 1018-ban.
A szász krónika szerint 1020-ban fellázadt II. Henrik császár ellen, célja a szász törzsi törvények elismertetése volt (ami apjának még nem sikerült). Elfoglalta "Scalkesburh" várát, de ezt követően visszavonult, majd a császárné közbenjárására megkegyelmeztek neki.[3] Ezt követően harcolt az odobrita és lutici szláv törzsszövetségek ellen és saját befolyási övezetébe vonta őket.
1024-ben támogatta II. Konrád német-római császárt, majd fiát, III. Henriket, bár utóbbi egyre jobb kapcsolatot épített ki Adalbert brémai érsekkel, a szász hercegek ősi ellenségével. Emiatt – Adalbert haláláig – Bernát szinte mindig a nyílt lázadás küszöbén állt.
1045-ben Hamburgban felépíttette az Alsterburg várat. 1059-ben halt meg, a lüneburgi Szt. Mihály templomban temették el.[4] Utóda fia, Ordulf lett.
Családja[szerkesztés]
1020-ban vette feleségül Eilika von Schweinfurtot (1000 körül – 1055 után[5]), Henrik von Schweinfurt nordgaui őrgróf és Gerberga von Hammerstein lányát.[6] II. Bernát hercegnek és feleségének öt gyermeke ismert:
- Ordulf (1020 körül – 1072. március 28.), aki 1059-ben örökölte a szász hercegi címet.[7]
- Hermann (? – 1086)[7]
- Gertrúd (Schweinfurt, 1028 – Veurne, 1113. augusztus 4.), első férje I. Flóris holland gróf (1025 – 1061), második férje Róbert (1035 – 1093), V. Balduin flamand gróf és Adéla de France fia, 1062 – 1071 között holland gróf, 1071-től Flandria grófja.[8]
- Hedvig (? – 1100 után)[9]
- Ida (? – Namur, 1102. július 31.),[9][10] első férje Frigyes alsó-lotaringiai herceg (? – 1065. augusztus 28.), második férje (1065 körül) III. Albert namuri gróf (1035. augusztus 10. – 1102. június 22.).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az Annalista Saxo nevezte meg, mint "duce Bernhardo, filius eius Bernhardus" (Bernát herceg, Bernát fia), amikor rögzítette öröklését. Annalista Saxo 1010.
- ↑ D H II 255, p. 293.
- ↑ Annalista Saxo 1020.
- ↑ Adami, Gesta Hammenburgensis Ecclesiæ Pontificum III.42, MGH SS VII, p. 351.
- ↑ Althoff, G. (ed.) (1983) Die Totenbücher von Merseburg, Magdeburg und Lüneburg (Hannover), Lüneburg.
- ↑ Az Annalista Saxo nevezi meg "Eilica…filia marchionis Heinrici de Suinvorde" (Eilikát, Henrik őrgróf lányát), mint "Bernhardus iunior" (az ifjabbik Bernát) feleségét. Annalista Saxo 1059.
- ↑ a b Az Annalista Saxo jegyezte fel II. Bernát két fiát: "Odulfum ducem et Herimannum comitem", az elsőről feljegyezte, hogy apja után örökölte a hercegi címet, a másodikról, hogy törvényes örökös nélkül halt meg. Annalista Saxo 1059.
- ↑ A Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana nevezte meg "filiam Bernardi Saxonum comitis Gertrudem" (Gertrúd, Bernát szász herceg lányát), mint "Robertus" feleségét, hozzátéve, hogy Gertrúd "'viduam Florentii comitis Fresonum", azaz Flóris fríz gróf özvegye volt. Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana MGH SS IX, p. 306.
- ↑ a b A Genealogia ex stirpe Sancti Arnulfi nevezte meg Bernát lányait:"Idam Namucensem…uxorem Angelberti marchionis et Gertrudem comitissam Flandrensem". A középső feltehetően Hedvig, Engelbert sponheimi gróf felesége, bár erre elsődleges forrás nem utal. Genealogia ex stirpe Sancti Arnulfi descendentium Mettensis 7, MGH SS XXV, p. 384.
- ↑ "Ida" a neve "Albertus comes Namucensis" (Albert namuri gróf) feleségének a Chronicon Sancti Huberti-ben, amely hozzáteszi, hogy Ida "prius fuerat uxor ducis Frederici", vagyis második házassága előtt Frigyes herceg felesége volt. Chronicon Sancti Huberti Andaginensis 17 (24), MHG SS VIII, p. 577.
Források[szerkesztés]
- Dukes in Saxony 973 - 1106. http://fmg.ac Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. június 9.)
- Bernhard II., Herzog von Sachsen aus der Familie der BILLUNGER. http://www.genealogie-mittelalter.de.+[2011. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 8.)