I. Sándor szerb király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
I. Sándor
AleksandarObrenovic.jpg

Szerbia fejedelme
Uralkodási ideje
1889. március 6. 1903. június 11.
Elődje I. Milán
Utódja I. Péter
Életrajzi adatok
Uralkodóház Obrenović-ház
Született 1876. augusztus 14.
Belgrád
Elhunyt 1903. június 11. (26 évesen)
Belgrád
NyughelyeSzent Márk templom, Belgrád
Édesapja I. Milán szerb király
Édesanyja Natalie of Serbia
Házastársa Draga Mašin
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sándor témájú médiaállományokat.

I. Sándor Obrenović (szerbül: Александар Обреновић) (Belgrád, 1876. augusztus 14.Belgrád, 1903. június 11.) szerb király 1889-től a haláláig.

I. Milán szerb király egyetlen gyermekeként született, és édesapja lemondása után, 1889-ben úgyszólván gyermekként lépett a trónra. Régenstanácsot neveztek ki mellé, melyet Sándor 1893. április 13-án feloszlatott, és 17 évesen maga vette kezébe az ország irányítását. A trónraléptekor még kedvezően fogadott ifjú hamarosan maga ellen fordította támogatóinak nagy részét, ugyanis kizárta a kormányzásból az oroszbarát Radikális Pártot, és az 1889-es liberális alkotmány helyett a törvényhozást korlátozó 1869-es alaptörvényt elevenítette fel. Emellett gyakran cserélgette a minisztereit, és hazahívta, majd a hadsereg főparancsnokává nevezte ki emigrációban élő osztrákbarát édesapját. Miután a sajtó élesen kritizálta politikáját és önkényuralmi módszereit, Sándor édesapja győzködésére korlátozta az egyesülési- és sajtószabadságot. A Milán elleni 1899-es sikertelen merénylet további elnyomó intézkedésekhez vezetett.[1]

Sándor 1900-ban veszítette el véglegesen a tekintélyét alattvalói előtt, amikor – figyelmen kívül hagyva édesapja és politikai tanácsadói ellenvetéseit – bejelentette, hogy feleségül veszi a nálánál tíz évvel idősebb Draga Mašínt, egy cseh mérnök özvegyét, aki korábban Milán udvarhölgye is volt. A döntés után tiltakozásul a szerb kormány testületileg lemondott. A botrány miatt 1901-ben Sándor liberálisabb alkotmány bevezetésére kényszerült, és létrehozta a szenátust (a törvényhozás felsőházát).[1]

A király uralkodása alatt fejlesztette a gazdaságot, megreformálta a hadsereget, és az eredetileg Mihály fejedelem nevéhez fűződő balkáni szövetség újjáélesztésével megpróbálta javítani Szerbia nemzetközi pozícióját. Ugyanakkor azonban gúnyt űzött az alkotmányos kormányzásból azáltal, hogy 1903-ban néhány órára felfüggesztette az alaptörvényt, mert néhány alkotmányellenes változtatást akart bevezetni. Ráadásul azt is tervezte, hogy Draga testvérét jelöli meg örökösül. Hamarosan összeesküvők egy csoportja rohamozta meg a palotát, és lemészárolta Sándort, Dragát, illetve udvartartásuk több tagját.[1]

A nép többségében üdvözölte az államcsínyt,[1] az új király pedig az 1858-ban lemondott Sándor szerb fejedelem fia, Karagyorgyevics I. Péter lett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Uralkodók és dinasztiák, 601. o.

Források[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Milán
Szerbia fejedelme
18891903
Obrenović
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
I. Péter