Ugrás a tartalomhoz

Horváth Adolf János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horváth Adolf János
Született1870. június 1.
Boldogfalva
Elhunyt1945. szeptember 22. (75 évesen)
Foglalkozásarégész
SablonWikidataSegítség

Horváth Adolf János vagy Horváth A. János (Boldogfalva, 1870. június 1.1945. szeptember 22. ?) tanár, Szob és környéke régészeti emlékeinek kutatója, a Börzsöny Múzeum kiállítási anyagának megalapozója.

Életpályája[szerkesztés]

1870. június 1-jén született a ma Szlovákiához tartozó Boldogfalván, Horvátovich János és Szüllő Amália fiaként. Nevét 1893-ban Horváthra magyarosította. Iskoláit Pozsonyban végezte, de tanítóképző intézeti tanári képesítését Budapesten nyerte el.

Működését a Gömör megyében fekvő Dobsinán kezdte mint polgári iskolai tanár. Itt megismerkedett meg, majd 1897-ben házasságot kötött Ruffinyi Margittal (Ruffinyi Jenő lánya). Tanítóképezdei tanárként 1900-ban került Lévára, ahol az Állami Tanítóképző Intézetben tanár lett, mennyiségtant, természettudományokat és történelmet tanított. 1905-ben kívánságára Iglóra helyezték át, itt folytatta tanári működését az iglói Magyar Királyi Tanítóképző-Intézetben, ahol földrajzot, természetrajzot és fizikát tanított.

Régészeti tevékenysége nyugdíjba vonulása után teljesedett ki, melynek során ezirányú kutatásait Szobon és környékén folytatta. A pilismaróti Öregek-dűlőben talált sírok után 1937-ben a Helemba-szigeten megkezdte az ottani, a középkorban épített templom és érseki udvar feltárását. Az ásatásain tett megfigyeléseit és a különféle leleteket füzetekben dokumentálta, melyek alapján számos jelentést tett a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ahová a leletek az esztergomi és a balassagyarmati múzeumok mellett legnagyobb részt kerültek.

Ezen feljegyzései alapján a Nógrádi Hírlapban írta le Szob történetét az őskortól, valamint a Numizmatikai Közlönyben ismertette a Szobon és környékén tudomására jutott érmeket és éremleleteket.

1945. szeptember 22-én hunyt el. Munkáját, a környéken előkerülő régészeti leletek dokumentálását és megmentését utódja, Laczus Géza folytatta.

Források[szerkesztés]