Horusitzky Ferenc
| Horusitzky Ferenc | |
| Született | 1901. február 10. Budapest |
| Elhunyt | 1971. november 24. (70 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Horusitzky Henrik |
| Foglalkozása | geológus |
| Tisztsége | egyetemi tanár (1946–) |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1919–1925) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (34/3-1-144/145)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Horusitzky Ferenc Nándor (Horušicki Henrik Róbert; 1917-ig[3]) (Budapest, 1901. február 10.[4] – Budapest, 1971. november 24.) nyugdíjas egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1952), a Magyarhoni Földtani Társulat volt főtitkára és elnöke, majd tiszteleti tagja, a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója, a Magyarhoni Földtani Társulat vasgyűrűje és a Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa.[5]
Életpályája
[szerkesztés]1919-ben iratkozott be a budapesti tudományegyetem természetrajz–vegytan szakára. 1924-ben doktori szigorlatot tett. 1925-ben megkapta tanári oklevelét és tanársegédi kinevezését az egyetem Földtani Intézetébe, Papp Károly mellett (1928-ig).
Tanulmányúton volt Svájcban, majd 1928–1930 között a Sorbonne-on folytatott tanulmányokat Léon Bertrand tanszékén.[6] 1934-ben a Földtani Intézetben asszisztense, 1936-ban adjunktusa, 1938–1946 között osztály-geológusa, majd főgeológusa volt.[7] 1938–1940 között a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagja, 1940–1941 között első titkára, 1955–1958 között társelnöke, 1958–1970 között elnöke, 1970–1971 között tiszteleti tagja volt. 1940-ben Magyarország geológiája tárgykörből a budapesti tudományegyetem magántanárrá habilitálta.
1941-től a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja volt. 1946–1950 között a Szegedi Tudományegyetem Földtani Tanszékén a geológia nyilvános rendkívüli tanára volt.[8] 1950–1952 között a Bányászati Kutató és Mélyfúró Nemzeti Vállalathoz, majd 1955–1961 között ismét a Földtani Intézethez osztották be.[8] 1952–1955 között a BME Soproni Földmérőmérnöki Kar Földtani és Tereptani Tanszéke egyetemi tanára volt. Közben az ELTE és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem meghívott előadója volt. 1970-től tiszteletbeli tagja volt. 1961-ben nyugdíjba vonult.
Munkássága
[szerkesztés]Még hallgató korában megismerte több németországi egyetem földtani intézetét és a helyszínen tanulmányozta a német területek földtanát. Helyszíni tanulmányutakon volt ez idő alatt az Alpokban, a Pireneusokban és a Párizsi medencében. Őslénytannal, hidrogeológiával foglalkozott. Behatóan tanulmányozta a Budai-hegység szerkezetét. Kárpátalja földtani térképezésének eredményeit Wein Györggyel adta ki. Leginkább a földtörténeti időbeosztás elvi kérdéseivel, továbbá a harmadidőszak rétegtanával foglalkozott. Több mint 50 közleménye jelent meg.
Sírja a Farkasréti temetőben található (34/3-1-144/145).[8][9]
Családja
[szerkesztés]Szülei: Horusitzky Henrik (1870–1944) agrogeológus[10] és Burghardt Valéria (1880–1906)[11] voltak.[12] 1933-ban, Budapesten házasságot kötött Molnár Adrienne-vel. Testvére Horusitzky Zoltán (1903–1985) zeneszerző volt.
Művei
[szerkesztés]- A "mocsárlösz" terminológiájáról (Földtani Közlöny, 1932)
- A kréta és harmadkor közötti határkérdések természetes megoldása (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1933)
- A kárpátmedencei alsómiocén földtörténeti tagozódása és földrajzi kapcsolatai (Beszámoló a Földtani Intézet Vitaüléseiről, 1940)
- A víz a föld belsejében (Hidrológiai Közlöny, 1942)
- A Budai-hegység hegyszerkezetének nagy egységei (közlöny, Budapest, 1943)
- A karsztvíz elhelyezkedése a Kárpátmedencében (Műszaki Osztály Közleményei, 1953)
- A magyar föld kincsestára (Budapest, 1954)
- Geokronológiánk mai állása (Földtani Közlöny, 1955)
- Magyarország triászképződményei a nagyszerkezet tükrében (Földtani Intézet Évkönyve, 1961)
- Alsó miocén vitakérdések (szerkesztette: Boda Jenő, Budapest, 1979)
Díjai
[szerkesztés]- Magyarhoni Földtani Társulat emlékgyűrűje (1966)[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ a b Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ Születése bejegyezve a Budapest VII. ker. állami születési akv. 493/1901. folyószám alatt.
- ↑ Gyászjelentése
- ↑ Horusitzky Ferenc
- ↑ Magyar katolikus lexikon
- ↑ a b c Nemzeti Örökség Intézete
- ↑ Budapesti Negyed 40-41-42. (2003/2-2003/4)
- ↑ Édesapja gyászjelentése
- ↑ Édesanyja gyászjelentése
- ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker. állami halotti akv. 3329/1971. folyószám alatt.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- http://www.epa.hu/02900/02934/00116/pdf/EPA02934_mafi_evi_jel_1971_013-020.pdf
- Magyar katolikus lexikon
- Tudósnaptár
- Nemzeti Örökség Intézete
További információk
[szerkesztés]- Bogsch László: Dr. Horusitzky Ferenc emlékezete (Földtani Közlöny, 1972. 3-4. sz.)[1]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. kötet: Erdély. 4. kötet: Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940
- Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. ISBN 963-9257-00-1
- Révai új lexikona X. (Hom–Kac). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-280-9
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8