Horusitzky Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horusitzky Ferenc
Született1901. február 10.
Budapest
Elhunyt1971. november 24. (70 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
SzüleiHorusitzky Henrik
Foglalkozásageológus
Tisztségeegyetemi tanár (1946–)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1919–1925)
SírhelyeFarkasréti temető (34/3-1-144/145)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Horusitzky Ferenc Nándor (Horušicki Henrik Róbert; 1917-ig[3]) (Budapest, 1901. február 10.[4]Budapest, 1971. november 24.) nyugdíjas egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1952), a Magyarhoni Földtani Társulat volt főtitkára és elnöke, majd tiszteleti tagja, a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója, a Magyarhoni Földtani Társulat vasgyűrűje, és a Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa.[5]

Életpályája[szerkesztés]

1919-ben iratkozott be a budapesti tudományegyetem természetrajz–vegytan szakára. 1924-ben doktori szigorlatot tett. 1925-ben megkapta tanári oklevelét és tanársegédi kinevezését az egyetem Földtani Intézetébe, Papp Károly mellett (1928-ig).

Tanulmányúton volt Svájcban, majd 1928–1930 között a Sorbonne-on folytatott tanulmányokat Léon Bertrand tanszékén.[6] 1934-ben a Földtani Intézetben asszisztense, 1936-ban adjunktusa, 1938–1946 között osztály-geológusa, majd főgeológusa volt.[7] 1938–1940 között a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagja, 1940–1941 között első titkára, 1955–1958 között társelnöke, 1958–1970 között elnöke, 1970–1971 között tiszteleti tagja volt. 1940-ben Magyarország geológiája tárgykörből a budapesti tudományegyetem magántanárrá habilitálta.

1941-től a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja volt. 1946–1950 között a Szegedi Tudományegyetem Földtani Tanszékén a geológia nyilvános rendkívüli tanára volt.[8] 1950–1952 között a Bányászati Kutató és Mélyfúró Nemzeti Vállalathoz, majd 1955–1961 között ismét a Földtani Intézethez osztották be.[8] 1952–1955 között a BME Soproni Földmérőmérnöki Kar Földtani és Tereptani Tanszéke egyetemi tanára volt. Közben az ELTE és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem meghívott előadója volt. 1970-től tiszteletbeli tagja volt. 1961-ben nyugdíjba vonult.

Munkássága[szerkesztés]

Még hallgató korában megismerte több németországi egyetem földtani intézetét és a helyszínen tanulmányozta a német területek földtanát. Helyszíni tanulmányutakon volt ez idő alatt az Alpokban, a Pireneusokban és a Párizsi medencében. Őslénytannal, hidrogeológiával foglalkozott. Behatóan tanulmányozta a Budai-hegység szerkezetét. Kárpátalja földtani térképezésének eredményeit Wein Györggyel adta ki. Leginkább a földtörténeti időbeosztás elvi kérdéseivel, továbbá a harmadidőszak rétegtanával foglalkozott. Több mint 50 közleménye jelent meg.

Sírja a Farkasréti temetőben található (34/3-1-144/145).[8][9]

Családja[szerkesztés]

Szülei: Horusitzky Henrik (1870–1944) agrogeológus[10] és Burghardt Valéria (1880–1906)[11] voltak.[12] 1933-ban, Budapesten házasságot kötött Molnár Adrienne-vel. Testvére Horusitzky Zoltán (1903–1985) zeneszerző volt.

Művei[szerkesztés]

  • A "mocsárlösz" terminológiájáról (Földtani Közlöny, 1932)
  • A kréta és harmadkor közötti határkérdések természetes megoldása (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1933)
  • A kárpátmedencei alsómiocén földtörténeti tagozódása és földrajzi kapcsolatai (Beszámoló a Földtani Intézet Vitaüléseiről, 1940)
  • A víz a föld belsejében (Hidrológiai Közlöny, 1942)
  • A Budai-hegység hegyszerkezetének nagy egységei (közlöny, Budapest, 1943)
  • A karsztvíz elhelyezkedése a Kárpátmedencében (Műszaki Osztály Közleményei, 1953)
  • A magyar föld kincsestára (Budapest, 1954)
  • Geokronológiánk mai állása (Földtani Közlöny, 1955)
  • Magyarország triászképződményei a nagyszerkezet tükrében (Földtani Intézet Évkönyve, 1961)
  • Alsó miocén vitakérdések (szerkesztette: Boda Jenő, Budapest, 1979)

Díjai[szerkesztés]

  • Magyarhoni Földtani Társulat emlékgyűrűje (1966)[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]