Honfoglalás kori magyar viselet
A honfoglalás kori magyar viseletnek a 21. századra már jelentős irodalma alakul ki.[1] Ennek alapját a László Gyula munkássága vetette meg.[2] A rendszerváltás, majd az ezredforduló során jelentős felfedezések segítették e téma kutatását is Ukrajnában, a Szubbotyici-horizont néven ismert régészeti lelőhely-csoport révén. A téma természetesen nem mentes a vitáktól. Különösen sok részletében vitatott e témával kapcsolatban is Kiszely István munkássága.[3], mivel a magyar régészet és nyelvészet akadémiai képviselői a magyarság őstörténetéről írt fejtegetéseit gyakran ezoterikusnak, tudománytalannak tartják.
A viták azért is gyakoriak és természetesek, mert a honfoglaló magyarokról egykorú kép, ábrázolás nem maradt fenn, a ruhaanyagok nagy többsége is elenyészett. A későbbi képek is ritkák, stilizáltak, és leginkább saját koruk ábrázolási trendjeit követik, nem céljuk a régebbi valóság rögzítése.[4]
A kutatók gyakran fordulnak segítségért a néprajzi párhuzamokhoz, azonban ezek is csalókák lehetnek, mert egymástól térben is időben igen távoli, de látszatra hasonló viseleti elemek nem jelentenek biztosan leszármazást is. A magyar viseletben sok ősinek tartott ruhadarab csak a kunokkal vagy a török hódoltság idején került a Kárpát-medencébe. A csikósok jellegzetes lobogó gatyája pedig például csak a 18. század végén alakult ki.[5]
Bőrruha[szerkesztés]
Kétségtelenül állíthatjuk, hogy az urál–altaji népek, így a magyarok is a bőrruha iránt viseltettek a legnagyobb előszeretettel, mivel lakókörnyezetükben nagy számmal jelen voltak a szebbnél szebb prémeket és bőröket szolgáltató vadak. A pásztorkodó magyarok mesterek voltak a bőr kikészítésében, a különféle alakú és nagyságú bőröltönyök elkészítésében. Nyelvészeti emlékek alapján az olyan ősi elnevezésekből juthatunk eme következtetésre mint pl.: tímár, varga, szűcs, guba, bekecs, ködmen, csizmadia, szíjgyártó.[6]
Nemez[szerkesztés]
Görög írók feljegyzései alapján tudjuk, hogy a magyarok körében kiterjedt iparág lehetett a nemezgyártás, nemezfényesítés, nemezfinomítás. Az abaposztó-készítés fennmaradt az erdélyi székelyeknél: a nemezt finomított abaposztó[7] alakjában süvegként használták, és a szűrnek teljesen megfelelő felöltőként.[6] A nemez többnyire gyapjúból (néha állatszőrből, főleg nyúlszőrből) tömörített vastag anyag.[8]
Szukna[szerkesztés]
A fehér színű bő gatya, a szukna, az alsóruhaként használt fehér ing, valamint a női viselet egyes darabjai arra engednek következtetni, hogy a magyarok a vászonkészítés mesterségéhez is értettek. Bizonyítékok erre az olyan, mai napig fennmaradt szóemlékek, mint a takács, kender, tilolás, orsó, vászon, gyolcs.[6]
Bizánci feljegyzések[szerkesztés]
A VII. Kónsztantinosz által említett térdig érő, ujj nélküli felöltő kacagány néven maradt fenn az alföldi, szegényebb réteghez tartozó parasztság körében. Hasonlóképpen a szűr, a magyarság egyik legrégibb és legáltalánosabban használt ruhadarabja.[6]
Bekecs, guba olyan ősi elnevezések, amelyekről biztosan állíthatjuk, hogy már a honfoglalás kori magyar viselte a nevezett ruhadarabokat a hidegebb hónapokban.[6]
Írásos emlék tanúsága szerint Kónsztantinosz császár, amikor magyarokat látott vendégül, elrendelte, hogy kabadion-jaikban jelenjenek meg. A mondottak alátámasztják ama feltételezést, miszerint a honfoglalás kori magyarok a melegebb évszakokban könnyebb felsőruhát viseltek, melyet talán posztóból, vászonból vagy selyemből készítettek. A bizánci udvarral való szoros barátság, sűrű érintkezés teszi valószínűvé, hogy őseink selyemből készült felöltőt is viseltek. Mivel nem értettek a selyem előállításához, a selyemkelmét a bizánciaktól vásárolhatták meg. A szóban forgó, a test idomaihoz simuló kabát a mai attilának nevezett felöltő őse.[6]
A honfoglalók viselete[szerkesztés]
A férfi és a női viselet között nem volt jelentős különbség. A női ruházat általában finomabb anyagokból készült.
Alsóruhaként finom kender- vagy lenvászonból készült inget aggattak magukra, melyet a csuklóknál pánttal szorítottak le. A ruhák összekötésére gombokat, szalagot használtak.
Felsőruhaként ujjas kabátot (kazakot), erre pedig kaftánszerű köpenyt öltöttek, melyet gombsor tartott össze. Bő nadrágot, csizmát hordtak. Számos kiegészítőt, illetve ékszereket viseltek.[3][2]
Honfoglalás kori női ékszerek[szerkesztés]
A párosan előforduló hajfonatdíszeket – mellkorongoknak is nevezik őket – szíjra függesztették. A mellet takarták, és járás közben átvették a mozgás ritmusát, csilingelő hangot adtak. Ruháikra, fejüket takaró kendőikre, pártáikra a nők egyenként varrták fel a gyöngyöket.
A honfoglalás kori sírokban találtak még nyakpereceket, karpereceket, fülbevalókat is.[3][2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sudár 2014
- ↑ a b c László 1944
- ↑ a b c Kiszely 2001
- ↑ Sudár 2014 128. o.
- ↑ Sudár 2014 129. o.
- ↑ a b c d e f Nemes 1903
- ↑ Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. 1. o. ISBN 963-05-0731-5 főnév régies alak "Durva, festetlen p."
- ↑ Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. 997. o. ISBN 963-05-0731-5 "Gyapjúból, (nyúl)szőrből tömörített vastag, posztószerű anyag. [iráni]~csizma"
Források[szerkesztés]
- ↑ Sudár 2014: Sudár Balázs (szerk) – Petkes Zsolt (szerk): A honfoglalók viselete. Budapest: Helikon. 2014. = Magyar őstörténet, 1. ISBN 978-963-227-625-0
- ↑ László 1944: László Gyula (történész): A honfoglaló magyar nép élete. Budapest: Püski. 2006. ISBN 963 9906 82 4
- Kiszely István (2001): A magyar nép őstörténete. (Mit adott a magyarság a világnak.) Egyetemi tankönyv és tanári segédkönyv. Budapest.
- Nagy Géza és Nemes Mihály (1900): A magyar viselet története. Budapest
- Nemes Mihály (1903): A magyar jelmez és fejlődése dióhéjban. Stampfel-féle Tudományos Zseb-könyvtár. 147–148. Pozsony–Budapest.
További információk[szerkesztés]
- A honfoglaló magyar férfiak viselete. SuliNet. Tudásbázis. Művészetek. Művészettörténet – 8. évfolyam. Egy honfoglaló nép: a magyarok tárgyi kultúrája a 9–10. században. Viselet.
- A honfoglaló magyar nők viselete. SuliNet. Tudásbázis. Művészetek. Művészettörténet – 8. évfolyam. Egy honfoglaló nép: a magyarok tárgyi kultúrája a 9–10. században. Viselet.
- Kiszely István (2001): Az ősmagyarok viselete. In A magyar nép őstörténete. (Mit adott a magyarság a világnak.) Egyetemi tankönyv és tanári segédkönyv. Budapest. (A könyv szövege és képei Kiszely István honlapján.)
- Ék Erzsébet: Magyarországi viseletek. A honfoglalástól napjainkig; 2. átdolg. kiad.; Codex Print, Budapest, 2004
- Ságvári György: Magyar uniformisok a honfoglalástól napjainkig; Kossuth–Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2010
- A magyar divat 1116 éve. A magyar öltözékkultúra képes története a honfoglalástól napjainkig. A magyar viselet a honfoglalástól a 21. század elejéig; tan. F. Dózsa Katalin et al.; Absolut Media Zrt., Budapest, 2012
Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]
