Holdséta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Buzz Aldrin, az Apollo–11 űrhajósa a Holdon, holdséta közben

A holdséta az űrhajón kívüli tevékenység (EVA - Extra Vehicular Activity), közkeletűbb néven az űrséta egy speciális válfaja, amelynek során az űrhajós(ok) az űrhajóból a Hold felszínére száll(nak) ki és ott kutatómunkát végez(nek). Eddig kizárólag a NASA Apollo-programjának űrhajósai hajtottak végre holdsétát.

Holdséták[szerkesztés]

Küldetés Űrhajósok Leszállóhely Holdon eltöltött idő Holdséták időtartama Megtett távolság (km) Gyűjtött kőzetminta (kg)
Apollo–11 Neil Armstrong, Buzz Aldrin Mare Tranquilitatis 21 óra 36 perc 2 óra 31 perc 1 21
Apollo–12 Charles "Pete" Conrad, Alan Bean Oceanus Procellarum 31 óra 31 perc 3 óra 56 perc
3 óra 49 perc
1
1,3
34,3
Apollo–14 Alan Shepard, Ed Mitchell Fra Mauro fennsík 33 óra 30 perc 4 óra 47 perc
4 óra 34 perc
1
3
42,8
Apollo–15 Dave Scott, Jim Irwin Mare Imbrium – Hadley Appenninnek 66 óra 54 perc 6 óra 32 perc
7 óra 12 perc
4 óra 49 perc
10,3
12,5
5,1
76,7
Apollo–16 John Young, Charlie Duke Descartes kráter 71 óra 02 perc 7 óra 11 perc
7 óra 23 perc
5 óra 40 perc
4,2
11,1
11,4
94,3
Apollo–17 Eugene Cernan, Harrison "Jack" Schmitt Mare Serenitatis – Taurus-Littrow völgy 74 óra 59 perc 7 óra 11 perc
7 óra 36 perc
7 óra 15 perc
3,3
18,9
11,6
94,3
Összesen 299 óra 32 perc 80 óra 26 perc 95,7 379,5

Műveletek a holdsétákon[szerkesztés]

Apollo-11[szerkesztés]

Egyetlenegy holdsétát hajtottak végre az első űrhajósok, amelynek során kutatóeszközöket – az EASEP nevű műszerkészletet – állítottak fel és nem hagyták el a holdkomp 50-60 méteres körzetét.

Pete Conrad az Apollo–12 parancsnoka a Surveyor–3 szonda mellett (a jobb felső sarokban az Intrepid holdkomp látható)

Apollo–12[szerkesztés]

Két holdsétát hajtottak végre. Az első felállították az ALSEP nevű műszeregyüttest. A másodikon egy 1300 méteres kört megtéve meglátogatták a leszállóhely legérdekesebb krátereit, köztük azt, amelyben egy három évvel korábban a Holdra leszállt szonda, a Surveyor–3 pihent.

Apollo–14[szerkesztés]

Két holdsétát hajtottak végre. Az elsőn az ALSEP kihelyezése történt meg. A második során a holdkomptól 1000 méterre levő Cone krátert kellett volna elérni, de ez nem sikerült.

Apollo–15[szerkesztés]

A továbbfejlesztéseknek köszönhetően három holdsétára nyílt lehetőség, amelyet az új fejlesztésű holdjáróval tehettek meg az űrhajósok. Az első úton kipróbálták a holdjárót és a leszállóhely legnagyobb kráteréhez a St.Geoge kráterhez hajtottak. A második holdsétán a völgy bazaltos alja és az ősi holdanyagból álló hegyek találkozásához mentek a holdjáróval. A harmadik út pedig a leszállóhelyet átszelő hasadékvölgyhöz, a Hadley-árokhoz vezetett. Összesen 21 kilométert tettek meg az űrhajósok, és a hazahozott kőzetek között volt egy 4,5 milliárd éves darab (a Teremtés Köve).

Apollo–16[szerkesztés]

John Young a holdjáróval az Orion holdkomp mellett

Ez az expedíció is három holdsétát teljesített a hatalmas Descartes kráter melletti síkság kisebb kráterei között, és ez is vitt magával holdjárót. Az első holdsétán felállították az ALSEP műszereit, majd a mindössze 1,5 kilométerre levő Flag krátert látogatták meg, amely út inkább volt a holdjáró kipróbálása, mint komoly felfedezőút. Az expedíció második holdsétája a Kőhegységhez, a holdfelszín egy nagyobb becsapódás által felgyűrt kőzettömbjéhez vezetett, majd a közelben levő nagyobb – 300-400 méter átmérőjű – krátereket vizsgálták. Ezen a holdsétán véletlenül letört a holdjáró egyik sárvédője is. Az utolsó holdsétán a 200 méter mély Északi Sugár kráterhez hajtottak, 11 kilométerre a holdkomptól. Mindhárom holdséta célja a Hold vulkanikus működésének felderítése, fiatal vulkanikus kőzetek megtalálása volt, ám ez teljes kudacot vallott.

Apollo–17[szerkesztés]

A legutolsó holdexpedícó űrhajósai is három holdsétát tehettek a holdjáróval és egyikük nemcsak űrhajós, hanem tudós, geológus is volt. A leszállóhely egy nagyobb holdtenger szélén magasodó hegységbe nyúló kis völgy volt, ennek krátereit járták körül az űrhajósok.Az első holdsétán elhúzódott a munka a műszerek kihelyezésével, így csak a felállítási helyre – 185 méterre a holdkomptól – jutottak el az űrhajósok. A második holdsétán az egész Apollo-program legmesszebb levő kutatóhelyére hajtottak a holdjáróval, összesen 18 kilométernyi utat megtéve. Ezen felfedezőút során találták meg azt a kőzetet, amelyet a későbbi anyagvizsgálatok a legrégebbi keletkezésűnek mutattak, 4,58 milliárd évesnek. A harmadik holdsétán pedig több megállást teljesítettek a völgy oldalát alkotó hegyek tövében, amelyből a legkülönlegesebb egy hatalmas szikla volt, amely a hegyoldalon gördült le a völgy aljába.

Érdekességek[szerkesztés]

Összeesküvés-elmélet[szerkesztés]

Az amerikai bulvársajtó engedte útjára a máig élő legendát, miszerint az Apollo-program holdraszállásai az amerikai kormány gigantikus átverése részét képezték és az űrhajósok nem is jártak a Holdon. Ehelyett a több ezer holdfelszínen készült fotó egy hatalmas műteremben készült. Ennek az elméletnek számos tudományos cáfolata létezik.

Holdséta-koktél[szerkesztés]

A Holdról hazatérő Apollo–11 legénységének készítette Joe Gilmore, híres angol bármixer. Ez volt az első alkoholos ital, amit a Földre érkező Neil Armstrong, Buzz Aldrin és Michael Collins ivott.

Összetevői:

  • 2 cl friss grapefruitlé
  • 2 cl Grand Marnier
  • 2 csepp rózsavíz

Az egészet shakerben jól össze kell rázni, pezsgőspohárba tölteni és feltölteni pezsgővel.

Tánc[szerkesztés]

A holdséta egy tánc is egyben, amelyben a táncos csúszkál a lábán, miközben egy helyben marad.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Dancsó Béla: Holdséta (Novella Kiadó, 2004.)