Hodosy József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hodosy József
Született1904. szeptember 19.[1]
Komárom
Elhunyt1974. szeptember 10. (69 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Állatorvosi Főiskola (–1926)
SírhelyeÚj köztemető
SablonWikidataSegítség

Hodosy/Hódossy József (Komárom, 1904. szeptember 19.Budapest, 1974. szeptember 10.) magyar állatorvos, mikrobiológus.

Életpályája[szerkesztés]

Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1926-ban Budapesten állatorvosi, 1928-ban az állatorvosdoktori diplomát kapott. 1926–1929 között a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola gyakornoka, majd tanársegéde volt. 1929–1936 között az Országos Állategészségügyi Intézet állami állatorvosa volt. 1936–1940 között állatorvosként tevékenykedett Murakeresztúron, Salgótarjánban és Losoncon. 1941-ben megyei főállatorvos volt Nagyszőllősön. 1942-ben Muraszombaton a fertőző sertésbénulás elleni védekezés miniszteri biztosa mellett dolgozott. 1943–1969 között a budapesti Állategészségügyi Intézet baromfibetegségek osztályát vezette. 1969-ben nyugdíjba vonult.

Megszervezte és irányította az állategészségügyi intézetek fertőző baromfibetegségek leküzdésére irányuló tevékenységét; jelentős érdemeket szerzett a pusztító baromfipestis felszámolása terén. Munkásságának eredményeit szaklapokban közölte.

Sírja a Rákoskeresztúri temetőben található.

Művei[szerkesztés]

  • A hereszövet affinitása a Bang-féle abortusbacillusok kórokozó hatása iránt (Állatorvos-doktori értekezés; Közlemények az Összehasonlító Élet- és Kórtan Köréből, 1928)
  • Endocarditis petrificans tömeges előfordulása fiatal bárányokban (Közlemények az Összehasonlító Élet- és Kórtan Köréből, 1928)
  • Az azurifin-reduktaze-próba használhatósága a tejszín csíraszámának meghatározására (Szvohoda Zoltánnal; Állatorvosi Lapok, 1936)
  • A streptomycosis előfordulása fiatal libák és kacsák között (Állatorvosi Lapok, 1944 és külön: Budapest, 1944)
  • Laboratóriumi aktív immunizálási kísérletek a baromfipestis ellen. Murányi Ferenc (Állatorvosi Lapok, 1944)
  • A védettség keletkezésének ideje H-vakcinás oltás után (Buzna Dezsővel; Magyar Állatorvosok Lapja, 1950)
  • Tömeges arzénmérgezés baromfitenyészetben (Balázs Tiborral) – Immunizálási kísérletek a baromfipestis elleni „H” vakcinával, különös tekintettel az interferenciára (Buzna Dezsővel; Magyar Állatorvosok Lapja, 1951)
  • Adatok a foglyok baromfipestiséhez és a baromfipestis H-vakcina toleranciájához (Magyar Állatorvosok Lapja, 1952)
  • A megszokottól eltérő jellegű baromfipestis-járványok (Hirt Gézával, Sályi Gyulával; Magyar Állatorvosok Lapja, 1955)
  • Védekezés a baromfibetegségek ellen (Monográfia; Hajós Istvánnal; Budapest, 1955; 2. átdolgozott kiadás: 1958)
  • Tyúkfélék orsósférgességének kezelése benzinnel (Nemeséri Lászlóval; Magyar Állatorvosok Lapja, 1956)
  • Baromfibetegségek (Tóth Pál: A baromfitenyésztés kézikönyve; Budapest, 1956)
  • A csirkék fehér hasmenésének kísérleti gyógykezelése terramycinnel (Kádár Tiborral; Magyar Állatorvosok Lapja, 1957)
  • A baromfi-kannibalizmus leküzdése Trioxazinnal (Berend Györgynével, Kovács Györggyel). – Csibék fertőző agy-gerincvelő-gyulladásának megállapítása Magyarországon. – Kísérletek a háztáji baromfiállományok baromfipestis elleni aktív immunizálására Lavac-vakcinával (Rákóczi Istvánnal; Magyar Állatorvosok Lapja, 1968)

Díjai[szerkesztés]

  • Munka Érdemrend bronz fokozata (1969)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]