Hivatal Anikó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hivatal Anikó
Lendvayné Hivatal Anikó magyar színésznő mint Júlia. Barabás Miklós metszete
Lendvayné Hivatal Anikó magyar színésznő mint Júlia. Barabás Miklós metszete
Életrajzi adatok
Született 1814. február 8.
Pest
Elhunyt 1891. augusztus 6. (77 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Házastársa Lendvay Márton
(1832-1848)
Latkóczy Lajos
1848[1]-1875)
Gyermekei Ifjabb Lendvay Márton
A Wikimédia Commons tartalmaz Hivatal Anikó témájú médiaállományokat.

Hivatal Anikó, Lendvay Mártonné, Latkóczyné, Lendvayné Hivatal Anikó (Pest, 1814. február 8.Budapest, 1891. augusztus 6.) magyar színésznő.

Garay János verse a művésznőhöz (Hasznos mulatságok 1839. aug. 10.)

Életútja[szerkesztés]

Édesapja Hivatal Ferenc, szegény sorsú mesterember, aki 1815-ben nemesi felkelés során életét vesztette, édesanyja Balogh Juliska, cselédnő, később a Szilassy-családnál kulcsárnő. Pályáját nagybátyja, a veterán színész Balogh István vezérlete alatt kezdte, aki hatéves korától rendszeresen felléptette gyermekszerepekben Balog Nina néven. Első nagy megmérettetésére 1825. szeptember 16-án került sor a pozsonyi országgyűlési társulatban, Amália szerepét alakította Kotzebue Bujdosó Ámor című darabjában. Pesten 1829–30-ban lépett először színpadra, Anikó név alatt. Hosszabb ideig Komlóssy Ferenc színtársulatánál szerepelt Győrben. Lendvay Mártonnal Balatonfüreden ismerkedett meg, 1832. december 27-én Győrben összeházasodtak. 1830-ban született fiuk, ifj. Lendvay Márton, aki később szintén színész lett. 1833-ban a Dunántúli Színjátszó Társasággal újból feltűnt az országgyűlés színházi előadásain. 1833–34-ben férjével Kassán játszott, Fáy András hívására pedig 1834 és 1837 között a budai Várszínház foglalkoztatta. 1837-től 1859-ig a Pesti Magyar Színház, valamint a Nemzeti Színház szerződtette. Első férjétől elválva, 1848-ban Latkóczy Lajos fiatal festőhöz ment nőül, ezután az ő asszonynevén lépett színpadra. Sokat utazott külföldön, járt Németországban, Olaszországban és Helgolandban. 1860-ban nyugalomba vonult. Ezt követően visszavonultan élt.

Elsősorban naivákat és fiatal drámai hősnőket formált meg, pályakezdése pedig a romantika stílusfordulatával egybeesett, így tehetségének és szépségének köszönhetően korának ünnepelt primadonnája lett, vígjátékokban és népszínművekben egyaránt sikereket aratott. Hódoló verseket írt hozzá többek között Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor is.

1891-ben bekövetkezett halálakor a gyászcédulájára ezt írták: „Első volt az elsők között és utolsónak maradt azok közül, akik hatalmas alkotóképességeikkel félszázadon át bolyongó színészetünket az első állandó magyar színház biztos révébe vezették."[2]

A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, (XXI. tábla, 74. sírhely). Temetésen jelen volt a magyar színészek túlyomó része. Sírja fölé unokahúga, Bakonyiné Balogh Etel emeltetett síremléket, mely Füredi Richárd szobrászművész munkája, 1906. szeptember 23-án leplezték le.[3] Sírkőfeliratának szövege megegyezik Vörösmarty Mihály 1839-ben hozzá írt versével:

"Játszol örömmel, bánattal, játékodon ámul
A sokaság s tapssal tiszteli szózatidat.
Nem tudják, hogy minden szó, mely szíveket áthat.
Szűdnek egy eltépett életörömbe került."

Fontosabb szerepei[szerkesztés]

  • Ophelia (Shakespeare: Hamlet)
  • Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
  • Melinda (Katona József: Bánk bán)
  • Stuart Mária (Schiller)
  • Lujza (Schiller: Ármány és szerelem)
  • Dorine (Molière: Tartuffe)
  • Donna Diana (Moreto–West)
  • Griseldis (Halm)
  • Desdemona (Shakespeare: Othello)
  • Lidi (Kisfaludy Károly: Csalódások)
  • Howard Katalin (id. Dumas–Jermann: Korona és vérpad)
  • Bragadini Katalin (Hugo: Angelo)

További információ[szerkesztés]

Lendvayné megtiszteltetése (Hasznos Mulatságok 1839. augusztus 10.)

Források[szerkesztés]