Hicsoldt Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hicsoldt Pál
Született 1701. január 21.
Szamaróc
Elhunyt 1752. február 18. (51 évesen)
Kassa
Nemzetisége magyar
Foglalkozása áldozópap,
pedagógus

Hicsoldt Pál (másként: Hiczold, Szamaróc, Trencsén megye, 1701. január 21.Kassa, 1752. február 18.) bölcseleti doktor, Jézus-társasági áldozópap és tanár.

Élete[szerkesztés]

1719. október 9-én lépett a rendbe Bécsben. 1728-ban a költészet tanára volt Nagyszombatban, ahol 1720-32-ben teológiát tanult; azután ismét a költészetet és etikát tanította ugyanott; 1738-40-ben bölcselettanár és egyszersmind hitszónok volt Kassán; azután szlovák hitszónok Pozsonyban; néhány évig hittérítő; rektor Ungvárt és végül a kassai konviktus kormányzója.

Nevét Hitsoldnak is írják.

Munkái[szerkesztés]

  • Vetus Hungarorum in Magnam Dominam Pietas sub poetico schemate restituta... et a poetis Tyrnaviensibus oblata. Tyrnaviae. 1728.
  • Orbis universi de intemerato Virginis ortu consensus. Tyrnaviae, 1730.
  • Panegyricus D. Ivoni dictus. Tyrnaviae, 1730.
  • Fragmenta ungaricae historiae ad a. Chr. 1663. Laureatis honoribus Dni. Lib. Bar. Mednyánszky... Promotore... Cassoviae, 1738. (Ezen munkát Korneli Jánosnak is tulajdonítják.)
  • Triumphi Laureati D. Joannis Francisci Regis, Magni Galliarum Apostoli. Promotore... Cassoviae, 1738. (Elegia. Stöger után De Backer Schmitth Miklós jezsuitát tartja a munka szerzőjének.)
  • Aristoteles redivivus Romano Catholicus. Ex operibus Melchioris Cornaei e Soc. Jesu excerptus. Cassoviae, 1739.

Források[szerkesztés]