Hibberdiales
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Családok | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hibberdiales témájú rendszertani információt. |
A Hibberdiales a sárgamoszatok (Chrysophyceae) egyik rendje. Nemzetségei a Chromophyton, a Hibberdia, a Lagynion,[2] a Kremastochrysis és a Kremastochrysopsis.[3]
Történet[szerkesztés]
Típusfaját, a Hibberdia magnát J. H. Belcher írta le 1974-ben Chrysosphaera magna néven.[4]
A rendet először Robert A. Andersen írta le 1989-ben,[1] és javasolta a Chrysosphaera magna átnevezését Hibberdia magna névre.[5] A Kremastochrysopsis 2019-ig egy ismert fajjal rendelkezett, amikor is Remias, Procházková és Robert A. Andersen további 2-t felfedezett[3]
Élőhely[szerkesztés]
Legtöbb fajuk folyó- vagy állóvízben, a Kremastochrysopsis austriaca hóban él, és az olvadó hóban virágzásokat okozó többi ismert sárgamoszatnak nem közeli rokona.[3]
Életmód[szerkesztés]
Elsődlegesen[6] és feltehetően tisztán fotoszintetikusak.[7]
Morfológia[szerkesztés]
Vegetatív sejtjeinek egy kloroplasztisza van, és nincs sejtfala.[3] Fénymikroszkóppal egy ostoruk látható,[8] de valójában két ostoruk van.[3]
A Bitrichia páncélja mintegy 7,5 μm átmérőjű szilikáttartalmú gömb általában 3 vagy 4, ritkábban 2 vagy 5 egyenlő hosszú – általában 25–32 μm – egyenes terminális tüskével.[9]
Filogenetika[szerkesztés]
A Chromulinales testvérrendje, e két rend az Ochromonadalesszel és a Synuralesszel 4 rendű kládot alkot.[6] A 18S rRNS-filogenetika alátámasztja e három rend rokonságát.[10]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b . WoRMS. World Register of Marine Species
- ↑ www.ncbi.nlm.nih.gov. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
- ↑ a b c d e Remias D, Procházková L, Nedbalová L, Andersen RA, Valentin K (2019. november 27.). „Two New Kremastochrysopsis species, K. austriaca sp. nov. and K. americana sp. nov. (Chrysophyceae)”. J Phycol 56 (1), 135–145. o. DOI:10.1111/jpy.12937. PMID 31639884. (Hozzáférés: 2024. július 12.)
- ↑ . WoRMS. World Register of Marine Species
- ↑ Andersen RA. „Absolute orientation of the flagellar apparatus of Hibberdia magna comb. nov. (Chrysophyceae)”. Nord J Bot 8 (6), 653–669. o, Kiadó: Wiley. DOI:10.1111/j.1756-1051.1989.tb01742.x.
- ↑ a b Scoble JM, Cavalier-Smith T (2014. augusztus 19.). „Scale evolution in Paraphysomonadida (Chrysophyceae): Sequence phylogeny and revised taxonomy of Paraphysomonas, new genus Clathromonas, and 25 new species”. Eur J Protistol 50 (5), 551–592. o. DOI:10.1016/j.ejop.2014.08.001. PMID 25456313.
- ↑ Wilken S, Choi CJ, Worden AZ (2019. november 1.). „Contrasting Mixotrophic Lifestyles Reveal Different Ecological Niches in Two Closely Related Marine Protists”. J Phycol 56 (1), 52–67. o. DOI:10.1111/jpy.12920. PMID 31529498.
- ↑ Adl SM, Simpson AG, Lane CE, Lukeš J, Bass D, Bowser SS, Brown MW, Burki F, Dunthorn M, Hampl V, Heiss A, Hoppenrath M, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, McManus H, Mitchell EA, Mozley-Stanridge SE, Parfrey LW, Pawlowski J, Rueckert S, Shadwick L, Schoch CL, Smirnov A, Spiegel FW (2012. szeptember). „The revised classification of eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 59 (5), 429–493. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2012.00644.x. PMID 23020233.
- ↑ Lang P, Krokowski J, Mullen E. „The newly recorded chrysophyte, Bitrichia ollula (Fott) Bourrelly: an intriguing find from a Hebridean machair loch, and its ecological niche compared with two similar species occurring in Scottish freshwaters”. The Glasgow Naturalist 26 (Part 2), 95–99. o. (Hozzáférés: 2024. július 12.)
- ↑ Beisser D, Graupner N, Bock C, Wodniok S, Grossmann L, Vos M, Sures B, Rahmann S, Boenigk J (2017. január 10.). „Comprehensive transcriptome analysis provides new insights into nutritional strategies and phylogenetic relationships of chrysophytes”. PeerJ 5, e2832. o. DOI:10.7717/peerj.2832. PMID 28097055.