Heitler Móric

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heitler Móric
Született1847. március 21.
Korompa
Elhunyt1923. szeptember 15. (76 évesen)
Bécs
Állampolgárságaosztrák–magyar
Foglalkozása
SírhelyeWiener Zentralfriedhof
SablonWikidataSegítség

Heitler Móric (Korompa, 1847. március 21.Bécs, 1923. szeptember 15.) magyar orvos, filológus.

Élete[szerkesztés]

Apja tanító volt.[1] Elemi és középiskoláit Hódmezővásárhelyen és Szegeden a piaristáknál végezte. Utóbbiban Csaplár Benedek kedvenc tanítványa volt, akivel később is kapcsolatban maradt. Eredetileg szanszkrit nyelvésznek készült, de anyagi nehézségei miatt az orvoslást választotta. 1871-ben a Bécsi Egyetemen orvosi diplomát szerzett, s egy időben Škoda professzor tanársegédje volt. 1876-ban magántanárrá, 1898-ban címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. Főleg a szív és tüdő megbetegedéseivel foglalkozott. Legfontosabb művei bécsi szakfolyóiratokban jelentek meg, így az általa 1882-től szerkesztett Zentralblatt für die Gesamte Therapie hasábjain. Foglalkozott görög, latin és szanszkrit filológiával is. 1898-ban jelent meg Ovid's Verbannung című könyve, melyben Ovidius római költő száműzetéséről ír. Filológiai készsége a modern nyelvekre is kiterjedt és olaszul, franciául, angolul egyforma könnyedséggel fejezte ki magát. Szigorú aszkéta életet élt, sosem nősült meg. Élete végén a buddhista filozófiával is foglalkozott.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]