Hangyalesők

Hangyalesők
Hangyafarkas - Myrmecaelurus punctulatus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Csoport: Fátyolkák (Neuropterida) Rend: Recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera) Linnaeus, 1758 Öregcsalád: Myrmeleontoidea Család: Hangyalesők (Myrmeleontidae)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hangyalesők témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hangyalesők témájú médiaállományokat és Hangyalesők témájú kategóriát.

A hangyalesők (Myrmeleontidae) a rovarok osztályába sorolt recésszárnyúak (Neuroptera) rendjének egyik családja. Nevüket egyes fajok lárváinak életmódjáról kapták.

Származása, elterjedése

Megistopus flavicornis Dunabogdányban

A család kb. 1500 faja közül 12-t Magyarországon is kimutattak. Gyakoribb, Magyarországon is élő fajok:

• foltos hangyaleső (Euroleon nostras),
• sárgalábú hangyaleső (Megistopus flavicornis),
• hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus),
• négyfoltos hangyaleső (Distoleon tetragrammicus).

Megjelenésük

Nagy termetű rovarok, alakjuk a szitakötőkére emlékeztet, de csápjuk hosszabb és bunkós. A hímek potrohának végén nagy fogókészülék van. Szárnyaikat nyugalmi helyzetben potrohuk mellé fektetik.

Életmódjuk

Az imágók többnyire alkonyatkor és éjszaka aktív ragadozók, bár vannak nappal repülő fajok is. A szitakötőknél sokkal lassabban, csapongva repülve vadásznak a növényzetben megbúvó apró rovarokra. Szájszervük rágó.

Hangyaleső lárva

Fogótölcsér, a rejtőzködő vadásszal

A lárva rágója és állkapcsa megnyúlik, bepödrődik, így sarló alakú csővé alakulnak: a lárva ezzel szívja ki áldozatának testnedveit. Egyes fajok lárvái a homokos talajban fogótölcsért ásnak. Az ebbe betévedő hangya (vagy más, kisebb ízeltlábú) nem tud kikapaszkodni, mert a lárva a tölcsér aljáról homokszemekkel bombázza, és ettől a lába alól is kigurul a laza homok, hogy a hangyával együtt a tölcsér aljára omoljon, ahol a hangyaleső várja. A tölcsér aljára lesodródó hangyát gyorsan ható méreggel bénítja meg, majd kiszívja nedveit. Más fajok lárvái nem készítenek fogótölcsért, csak rejtőznek a homokban. Megint mások korhadékban, fák repedéseiben élnek és vadásznak.

Alcsaládjaik

• Acanthaclisinae
• Brachynemurinae
• Dendroleontinae
• Dimarinae
• Echthromyrmicinae
• Glenurinae
• Myrmecaelurinae
• Myrmeleontinae
• Nemoleontinae
• Palparinae
• Pseudimarinae
• Stilbopteryginae

Magyarországi fajok

• pusztai hangyaleső (Acanthaclisis occitanica)
• párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus)
• kis hangyaleső (Neuroleon nemausiensis)
• négyfoltos hangyaleső (Distoleon tetragrammicus)
• rozsdás hangyaleső (Creoleon plumbeus)
• hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)
• kunsági hangyafarkas (Myrmecaelurus punctulatus)
• közönséges hangyaleső (Myrmeleon formicarius)
• parti hangyaleső (Myrmeleon inconspicuus)
• északi hangyaleső (Myrmeleon bore)
• foltos hangyaleső (Euroleon nostras)
• kétfoltos hangyaleső (Megistopus flavicornis)

Források

• Mek.niif.hu
• Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237-4935 ISBN 963-282-451-2
• Alfred Brehm: Az állatok világa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960. p. 259–260.
• Steinmann Henrik: Fauna Hungariae 82. Recésszárnyúak, tevenyakú fátyolkák, vízirecésszárnyúak és csőrös rovarok, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967