Halász Lajos (államtitkár)
| Halász Lajos | |
 | |
| Arcképe a Tolnai Világlapjában (1913) | |
| Született | 1874. január 16. Makó |
| Elhunyt | 1947. augusztus 6. (73 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Reismann Etelka (h. 1909–1940) |
| Szülei | Halász Mihály Tóth Karolina |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.) |
| Halál oka | agyvérzés |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Halász Lajos (Makó, 1874. január 16. – Budapest, Erzsébetváros, 1947. augusztus 6.)[1] magyar újságíró, lapszerkesztő, ügyvéd, miniszteri tanácsos, államtitkár (1918–1920) és országgyűlési képviselő.
Élete
[szerkesztés]Első cikke még a makói Maros című lapban jelent meg. 1890-től Debrecenben élt, kezdetben a Debreceni Hírlap munkatársaként működött, majd Nagyváradra költözött, ahol 1893-tól Szabadság szerkesztője volt, később pedig az általa alapított Nagyváradi Friss Újságot vitte. Nagyváradi évei alatt kötött barátságot Ady Endrével, Bíró Lajossal, és Nagy Endrével.[2] A Dreyfuss-per idején Párizsba utazott, hogy a nagyváradiak nevében üdvözletét tolmácsolja Émile Zolának, jóllehet nem beszélt franciául.[3] Önkéntesként a 37. gyalogezred katonájaként szolgált, tartalékos tiszthelyettes lett, ám rangjától a katonai bíróság megfosztotta, mivel a váradi hadapródiskola évzáró ünnepélyén – újságíróként polgári ruhában volt jelen – nem vette le kalapját, mikor a Gotterhaltét játszották. Ezt követően a váradi függetlenségi párt szervezésén dolgozott, és jelentékeny szerepe volt Tisza Kálmán 1901-es, végső megbuktatásában, amely után Tisza a politikától is visszavonult. A párt támogatására jött létre a Nagyváradi Friss Újság is.[4]
Nagyvárad-újváros függetlenségi pártjának elnöke, a városi törvényhatósági bizottság és több albizottság tagja volt. Temperamentuma miatt számos alkalommal párbajozott, és több sajtópert is indítottak ellene, melyek eredményeként államfogházra is ítélték. A börtönben töltött időt tanulásra használta fel, minden börtönben töltött időszak után letett egy-egy szigorlatot, majd az ügyvédi vizsgát is. 1906-ban a függetlenségi párt színeiben indult az országgyűlési választásokon, és képviselővé választották meg Tisza István kerületében, a bihar megyei ugrai választókerületben.[5] 1909-ben felköltözött Budapestre, 1910-től fogva pedig Az Est redakciójában dolgozott. Újságírói pályát átmenetileg 1918 októberében hagyta el, mikor az őszirózsás forradalom idején a miniszterelnökség sajtóirodájának vezetőjévé nevezték ki. December folyamán helyettes államtitkár lett, és ekképp működött 1920 májusáig, mikor lemondott. Ezt követően ügyvédi irodát nyitott, majd 1923-ban megindított egy közgazdasági folyóiratot Részvényes címmel, amelyet 1944-ig szerkesztett is.
1947-ben hunyt el agyvérzésben.[1]
Igazgatósági tagja volt a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének, annak megalakulásától kezdve.[5]
Családja
[szerkesztés]Makón született Halász Mihály és Tóth Karolina fiaként, református vallású családban. Felesége Reismann Etelka (1870–1940) volt, Reismann Mór és Diner Stefánia lánya,[6] akivel Budapesten 1909. augusztus 19-én kötött házasságot.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Halálesete bejegyezve Budapest VII. ker. polgári halotti akv. 1042/1947. folyószáma alatt.
- ↑ Nagy Endre: Egy város regénye. Palatinus, [Bp.] 1999. (Várad, villanyváros) 44–52. p.
- ↑ Nagy E.: Egy város regénye i. m. 50–51., illetve Sturm-féle országgyűlési almanach. 1906–1911. Bp. 1906. 113–114. p.
- ↑ Országgyűlési almanach i. m. 113. p.
- ↑ a b Országgyűlési almanach i. m. 114. p.
- ↑ Az Est, 1927. november 03
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest IX. ker. polgári házassági akv. 691/1909. folyószám alatt.
Források
[szerkesztés]- Halász Lajos. In: Magyar Politikai Lexikon. Szerk. T. Boros László. Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., Bp. 1929. 148. p.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 663. o.
- Halász Lajos. In: Tolnai Új Világlexikona. Bp. 1927. VI. 138. p.
További információk
[szerkesztés]- Dénes Zsófia: Élet helyett órák. Magvető, Budapest, 1967
- Hegedűs Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai. Akadémiai Kiadó, Bp., 1957
- Nagy Endre: Egy város regénye. Palatinus, [Bp.], 1999
- Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső. Oradea, 1933–1937
Lexikonok, életrajzgyűjtemények
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
- Révai új lexikona IX. (Gym–Hol). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-268-X
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8